Tanulságos igék Jeremiásról 2O
„Amikor befejezed a tekercs
felolvasását, köss rá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz
közepébe.”(Jer.51,63)
Amikor gyermekek voltunk,
vagy talán még most is szoktuk azt tenni egy vízpart mellett állva, hogy
veszünk egy követ, bedobjuk azt a vízbe és élvezzük, hogy, hogy a kő
bedobásának helye körül a vízben körök képződnek és mind tovább terjednek. A kő
hamar eltűnik a vízben, de a hullámkörök még sokáig látszanak. Aztán a kő
lesüllyed a víz aljára s a víz tükre is kisimul.
Valami ehhez hasonló
történik itt Babilonban is. Ott áll egy ember az Eufrátesz partján, és ez az
ember egyszer csak a könyvtekercset, amire kő van kötve a vízbe dobja. A kő s a
könyvtekercs hamar elsüllyednek, de mégis valami rendkívüli dolog történik
ekkor. Már a Jeremiás prófétai szolgálatának a végén vagyunk, ő a népek
prófétája volt, mert nem csak a saját népe ellen prófétált, hanem Egyiptom,
Moáb, Edom és főleg Babilon ellen. A Babilon fölötti ítélet megsemmisítő,
egyetlen ígéret sem hangzik felé. Babilonnak nincs jövője, el fog töröltetni a
föld színéről. Persze, Babilon ezzel mit sem törődik, de Jeremiás mégis fel
kell jegyezze. Miért? Júda
vigasztalására. Mert Babilon romlása és pusztulása Júda szabadulását jelenti.
Babilon tehát nem hallja a
pusztulásáról szóló próféciát. De ennek mégis el kell jutnia Babilonba. Erre a
célra Isten egy olyan valakit használ fel, aki eddig még ismeretlen számunkra,
Serája a Néria fia. Ez utóbbi név ismert, hisz Báruk is az ő fia. Tehát ez a
Serája a Báruk testvére. Nem csak test szerinti testvér ő, hanem lélek szerinti
is. Különben Jeremiás nem bízta volna meg ezzel a feladattal. Serája azon
kevesek közül való, akik félik az Urat. Ha kevesen is, de Jeruzsálemben még
vannak olyanok, akik az Úr szavára hallgatnak.
Ez egy nagy biztatás és
vigasztalás a mi számunkra is, egy olyan időben, amikor sokan hátat fordítanak
az Úrnak. Mi is sokszor úgy gondoljuk, mint Illés, hogy egyedül maradtunk,, de
ez nem így van, mindig is van és lesz is egy szent maradék.
Séruja nem csak valaki
Jeruzsálemből, neki funkciója is van a királyi udvarban. Báruk már visszavonult,
de épp ekkor lép színre Serája. Különös, hogy Aháb királynak is volt egy
istenfélő főembere és Pál is üdvözli a császár udvarából valókat. Tehát még a
Néró udvarában is voltak hívő emberek.. Az ilyen embereknek nem lehetett könnyű
sorsuk. Nem semmi, egy ilyen helyzetben megvallani, hogy te az Urat szolgálod.
Serája Sedékiás király szállásmestere volt, aki a királyt Babilonba kísérte. Ekkor
ő már a babiloni király vazallusa és valószínűleg, hogy most egy megbeszélésre
hívja. Jeremiás ezt megtudja, minden valószínűség szerint íródeákjától,
Báruktól, s így adja neki ezt a feladatot, hogy egy tekercset vigyen Babilonba.
Meghagyja neki, hogy mihelyst oda megérkezik olvassa el a tekercset. Utána pedig kössön rá egy követ és dobja az
Eufrátesz folyóba. Ezt a különös feladatot nem a próféta találta ki., ez Isten
parancsa.
De milyen célja volt ennek
az egésznek? Nem az, hogy felolvassa az embereknek, hisz erre sem ideje, sem
lehetősége nem volt. A tekercs tartalmát is csak akkor tudhatja meg, ha
megérkezett Babilonba. Mennyi időt és mennyi energiát kellett ebbe a feladatba
fektetni. Hisz akkor még nem volt se írógép, sem fénymásoló. Napokba telt, amíg
ez a tekercs elkészült. De miért kell a vízbe dobni?
Mielőtt ezt megválaszolnánk
tudatosítsuk magunkban, hogy nekünk nem csak egy tekercsünk van, hanem az egész
Szentírás a kezünkben van. És Isten gondoskodott arról, hogy ez a kezünkbe
kerüljön. Tudjuk-e egyáltalán értékelni, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk?
És olvassuk-e, hisz ez mind nekünk szól. Ez a könyv nem fenyegetéssel van tele,
hanem drága ígéretekkel.
Így jut tehát az Isten
beszéde Babilonba, és Serája az egyetlen, aki tud erről. Megérkezve keres egy
csendes helyet, ahol a tekercset elolvashassa. Ebben a tekercsben az áll, hogy
Babilonban gyönyörű városok vannak, benne szökőkutak, szórakozóhelyek, de ezek
mind el fognak pusztulni, semmi se marad meg belőle. Serájának az lehetett az
első gondolata: ez egyszerűen nem igaz, hisz ez a város bevehetetlen. Mindig
nagy próbája a hitünknek, hogy ne azt higgyük, amit látunk.
De Serája ezt nem mondja,
hanem áment mond Isten szavára, mert erre már Jeremiás megtanította őt otthon.
Milyen különös jelenet ez itt az Eufrátesz partján. Nincs gyülekezet, egyedül
van. Talán most az elmúlt hetekben, amikor üres templomokban prédikáltunk
átérezhettünk ebből valamit. De épp ez a hit, amit Serája tesz. Látni egy
elpusztíthatatlannak tűnő várost s mégis hinni azt, hogy itt kő kövön nem
marad. Hiszi azt, hogy ha ezt Isten mondta, akkor meg fog történni.
Engedelmeskedik a parancsnak a s tekercset a rá kötött kővel a folyó közepébe
dobja.. És közben mondja magában: így merül el Babilon is, semmi se marad meg
belőle. Ahogy a tekercs a kővel együtt elmerül a vízben, úgy fog Babilon elmerülni
az Isten ítéletében.
De miért kellett ennek így
történnie? Azért, hogy ő hazatérhessen és beszámolhasson a Babilonban
történtekről. El kell mondja, hogy ő hiszi, hogy ami ott jelképesen megtörtént,
az egyszer valóságosan is meg fog történni.
A kérdés az, hogy mi
hiszünk-e Isten ígéreteiben? Ó, a Bibliában annyi minden meg van írva, mondogatják
az emberek. Ki tudja mi lesz? A történelem igazolta, hogy Babilon városa
tényleg elpusztult és ma a helyén egy nagy pusztaság van. Mi azt is tudjuk a Jelenések
könyvéből, hogy Babilon egy jelkép is, nem csak egy város illetve birodalom,
mégpedig az Isten-ellenes hatalmaknak, a Sátán uralmának a jelképe. Ez a könyv
elmondja nekünk azt, hogy ebben a városban nem hallatszik többé hárfások,
zenészek síposok és trombitások hangja, malom zúgása sem hallatszik, lámpás
fénye sem világít benne, sőt vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik
benne. Ez a világ elmúlik és annak minden dicsősége is, de Isten igéje megmarad
és azok is, akik annak engedelmeskednek. Ezzel a figyelmeztetéssel vegyünk
közel egy év után búcsút Jeremiás könyvétől s így zárjuk szívünkbe minden
üzenetét.
Javasolt cím: Babilon elmúlik, de Isten igéje megmarad. Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése