Tanulságos igék Jeremiásról 19

Tanulságos igék Jeremiásról 19

Text:”Azt mondja az Úr rólad Báruk. Ezt mondtad : Jaj nekem most. És te nagy dolgokat kívánsz magadnak? Ne kívánj, mert én veszedelmet bocsátok minden testre, de életedet ajándékul adom neked mindenütt, ahol csak jársz.”(Jer.45,2-5)

            A szerénység az egyik legszimpatikusabb vonása az embernek. Ezt el lehet mondani Jeremiás íródeákjáról, Bárukról is, aki ugyanakkor szívbéli barátja is volt a prófétának. Nagyon sokszor találkozunk vele a Jeremiás könyvében, de ő mindig szerényen a háttérben marad. De a könyv vége felé egyre több szó esik róla, itt most épp egy olyan ígéretet olvashatunk, amit Isten neki adott.

            Báruk tehát az az ember, aki mindig háttérben marad, miközben Jeremiás mindig előtérben van. De ez Bárukot nem zavarja, meg van elégedve azzal a hellyel, amit kapott.

            Nagyon jó dolog az, amikor valaki tudja, hogy hol van a helye, s még jobb, ha tudjuk, hogy minket Isten helyezett oda, ahol épp vagyunk. Mert az emberek nagyon szeretnek középpontban lenni, ezt látjuk a társadalomban, politikában, de sajnos még az egyházban is sokszor. Ez az ember ősbűne, hogy nagyok akarunk lenni, nem tűrünk meg senkit magunk felett. Az már Isten különös kegyelme, ha valaki tud második lenni vagy akár utolsó is. Báruk tudott háttérben maradni s ezzel örök példát adott nekünk.

            Ő tudta, hogy nem ő a fontos, hanem az az üzenet , amit közvetít. Ez persze nem jelentette azt, hogy ez az üzenet őt nem érintette, nem gépiesen írt le mindent, hanem úgy, mint aki maga is érintett volt ebben az ügyben. Nem hagyta hidegen mindaz, amit le kellett írnia. Ez akkor látszott meg leginkább, amikor  Jeremiás beszédét először leírta, majd a templomtéren felolvasta. Ez számára se volt veszélytelen vállalkozás, hisz a prófétával együtt kellett menekülnie. Később újra hallunk Bárukról, amikor Jeremiás óva inti a népet attól, hogy Egyiptomba meneküljenek, akkor a prófétát azzal vádolják, hogy ezt nem ő mondja, hanem Báruk bíztatta erre. Ez nem volt igaz, de ez is mutatja, hogy Báruk egy olyan személy volt, akinek a véleménye sokat jelentett.

            Az az üzenet, amit Jeremiás hirdetett szíve mélyéig megragadta. Ő maga is szenvedett az üzenet alatt, amit a próféta hirdetett. Főleg két dolog volt fájdalmas a próféta igehirdetésében.: a nép szívének keménysége és Isten rettenetes ítélete, ami nemsokára be fog következni. Az igazi próféták bűnbánattal írnak erről, mint akik magukat is okolják  a helyzetért, mint akik magukra veszik a nép bűnét.

            Ezt tette Báruk is. Most az Úr személyesen hozzá szól., személyes üzenetet kap az Úrtól. Ebből láthatta, hogy az Úr név szerint ismeri őt. Isten látta az ő sóhajtozását, keserűségét. Milyen nagy biztatás ez a mi számunkra is, akik talán azt gondoljuk, hogy Isten a mi gondjainkat nem tartja számon, nem ismeri személyes életünk nehézségeit, bajait. Lehet, hogy valamiért többször is imádkoztunk s nem kaptunk választ kérdéseinkre, kéréseinkre. Azt is gondolhatjuk sokszor, hogy Isten csak a nagyobb, híresebb gyermekeire figyel. Báruk is gondolhatott ilyet: az Úr Jeremiásra figyel, hisz ő próféta, ő királyok elé áll, de rám, aki névtelen kis emberke vagyok?

            Íme, itt azt látjuk, hogy Isten törődik a kis emberek kicsi gondjaival is. Isten itt pontosan idézi Báruk szavait, vagyis pontosan tudja, hogy mit mondott neki. Báruk keserűségét, panaszát mondta el az Úrnak, azt mondta ki: elég, nem bírom már tovább. Azt is jó látni ebből, hogy Isten elfogadja az olyan imádságot, amiben panasz, keserűség van. Nem feddi meg Bárukot és nem mondja: hogy beszélsz így velem?

            Különös az a mód, ahogyan Isten Bárukot megvigasztalja. Első látásra úgy tűnik, mintha Isten rátenne még egy lapáttal Báruk fájdalmára. „Akiket én felépítettem elrontom, s akiket én beplántáltam, kiszaggatom, éspedig az egész földön”.Isten ítélete tehát végleges, Báruk ne tápláljon illúziókat. Báruk át kell élje Isten fájdalmát is, hogy neki se könnyű lerombolni, amit felépített, kiszaggatni azt, amit elplántált. Nekünk nehéz elfogadni, de Isten tervében helye van a rombolásnak, a szaggatásnak is. Isten nem téved, ő tudja, hogy mit cselekszik.

            Nagy dolgokat kívánsz, kérdezi Isten Báruktól? Talán Báruk azt a nagy dolgot kívánta, hogy Isten fordítsa el ítéletét a néptől. De ez nem lehetséges, az ítélet elvégzett dolog. Lehet, hogy most mi is erre vágyunk, hogy Isten egyik pillanatról a másikra állítsa le ezt a járványt. De vágyhatunk úgy is nagy dolgokra, hogy gazdagodjunk, jussunk előre minden dolgainkban.

            A kérdés az, hogy nem kérhetnénk-e még nagyobb dolgokat Istentől? Például, hogy bocsássa meg bűneinket, újítsa meg életünket, adjon lelki ébredést országunkban, népünk között, ezen az egész világon. Báruk egy nagy ígéretet kap, azt amit Ebed-Melek is kapott: ajándékul kapod a te lelkedet. Ez azt jelenti, hogy Jeruzsálem elfoglalásakor életben fog maradni. Sokan meghalnak, de ő életben fog maradni. Vannak idők és a mostani is ilyen, hogy maga a puszta létünk megmaradása is óriási dolog. Ilyen időkben nagy dolog életben maradni, hogy Isten napjainkhoz még napokat told, ahogy az ének mondja.

Nyilván, azt tudjuk, hogy egyszer földi életünknek vége szakad. Ezért a legnagyobb dolog az örök élet. A Szentírás nem tudósít Báruk haláláról s az is különös, hogy ezt más esetben is ritkán teszi. Az Újszövetség alig pár ember haláláról tudósít, az apostolok közül is csak kettőéről: Jakab és Júdás. A többi apostol halála nincs a Szentírásban feljegyezve. Vajon miért? Mert a hit szemével nézve nem az a fontos dolog, hogy mennyit élünk, mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan éltünk, kiben hittünk, kit követtünk, kinek szolgáltunk? A sírunkon nem az a két évszám a fontos, ami születésünk, illetve halálunk idejét jelzi, hanem az vonalka, ami a kettő között van, s az maga az életünk.

            Hisszük, hogy Isten ígérete beteljesedett s Báruk még sokáig hirdethette az igét talán épp Babilonban, a foglyok között. Báruk nem tudhatott még arról, aki 6OO év múlva jött el ebbe a világba, aki azt mondta: ” mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?” Mert Krisztus azért halt meg, támadott fel, azért küldte el Szentlelkét is, hogy ő bennünk lakozhasson és nekünk egy áldott életünk lehessen. E pünkösdi ünnepen is ezért adjunk hálát Istennek.

A kis ember is fontos                                   Lőrincz István