Újévi igehirdetés És.42,1-4 alapján

            Isten kegyelméből újabb esztendőbe léphettünk. Adjunk hálát Istennek, hogy eljöhettünk az Ő házába, hogy az igével és annak drága üzenetével indulhassunk neki az Új Esztendőnek. Egy messiási próféciát hallottunk, ami az eljövendő Messiásról beszél, de olyan sok értékes üzenet van benne, amit a magunk életére, s közelebbről az előttünk álló esztendőre is alkalmazhatunk, s ezért választottam alapigeként erre az igehirdetésre. Mert Jézus Krisztus, hisz Róla szól ez a prófécia, nekünk nem csak Megváltónk, hanem példaképünk is. Ő maga többször is mondott földi életének idejében ilyeneket: amiképpen én cselekedtem, ti is azonképpen cselekedjetek, ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

            1.Ez az ige úgy mutatja be Jézust, mint szolgát. Az „íme” szócska a Szentírásban mindig olyankor fordul elő, amikor valami fontos, különleges dologra akarja felhívni a figyelmünket. Itt a különleges az, hogy Isten szolgaként akar megjelenni ebben a világban, hogy Jézus kész volt szolgai formát ölteni magára és így jött el közénk. Ez a gondolat a prófécia keletkezésének a korában teljességgel ismeretlen volt, ilyesminek még a nyomát se találjuk a korabeli pogány vallásokban. Ott az istenek mindig úrként, királyként, hódítóként jelennek meg, akik uralkodni akarnak, kiszolgáltatják magukat, másokat legyőznek, megaláznak, földre tipornak. Ezek mind emberi tulajdonságok, a Szentírás nyelvén azt mondhatnám: ó-emberi vonások, jellemzők ezek. Ezekkel születtünk, mélyen ott vannak bennünk, minket is arra akarnak rávenni,  hogy basáskodjunk, kiskirályokként viselkedjünk, hogy másoknak parancsolgassunk, hogy minél jobban szolgáltassuk ki magunkat. De Jézus más volt, és nekünk egészen más példát adott. Ő meg is mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon másoknak. Ebben az Új Esztendőben kövessük mi is a példáját: Akarjunk mi is szolgák lenni, akarjuk alázattal szolgálni Istent a családban, a gyülekezetben, az emberi közösségekben. Ne kapni akarjunk, hanem adni, ne azt várjuk, hogy mások tegyenek valamit értünk, hanem mi tegyünk másokért valamit. Induljunk a szolgálat lelkével, lelkületével erre az Új Esztendőre, s higgyük, hogy Isten megkészíti a szolgálat minden alkalmát.

            2.Törvényt hirdet. Ezt már nehezebben tudjuk elfogadni ettől a szolgától, valahogy nem talál ahhoz, amit eddig mondtunk róla. Ha szolga akkor ne parancsoljon, ne hirdessen törvényt, ne szóljon bele az életünkbe. De bármennyire is nem tetszik ez nekünk, Ő egy ilyen különös szolga, aki engedelmeskedik, alázatos, de törvényt is hirdet. De ezt nem azért teszi, mert szeret parancsolgatni, mert ezzel meg akar minket alázni. Ő olyan törvényt hirdet, ami a mi javunkra van, ami az életünk előmenetelét szolgálja. Teljesen félreérti a jézusi törvényt az, aki úgy gondolja, hogy az egy teher, nyűg, kényszer a mi számunkra. Az Úr Jézus Krisztus törvénye a szeretet törvénye és abból élet fakad. Jézus tulajdonképpen csak egy parancsolatot adott, mégpedig azt, hogy szeressük egymást. Ha ezt a parancsolatot megtartanánk, akkor ez egy útjelző tábla lenne az életünkben. Ha mi mindig a szeretet parancsa alapján cselekednénk, akkor semmi olyan dolgot nem tennénk, amivel felebarátunkat megbántjuk, megsértjük. Nem véletlenül mondta Szent Áoston: szeress, és tégy amit akarsz. A szeretet törvénye megvéd minket a kísértésektől, olyan számunkra, mint egy védőkorlát, amin belül biztonságban érezhetjük magunkat. Ha a szeretet parancsa alapján cselekszünk, akkor egy szép és jó rend lesz az életünkben, akkor jó döntéseket fogunk hozni. Mert ebben az évben is naponta kell döntéseket hozzunk, ebben az évben is kell tudnunk, hogy mi a fontos és mi a lényegtelen, hogy mit kell nekünk minden körülmények között megtenni, és mi az, amit semmilyen körülmények között nem szabad megtenni.

            3.Ez az ige azt is elmondja nekünk, hogy milyen módon valósul meg ez a szolgálat az életünkben. Erről a szolgáról azt mondja az ige, hogy nem feltűnősködik, nem szerepel. Mennyire másképp van ez a világban. Azt is szoktuk mondani, hogy ez a világ egy nagy színpad, ahol hol komédia, hol pedig tragédia zajlik. A világ szereti mutogatni magát, óriási kultusza van ma a sztároknak, akik jól el tudják adni magukat, akik mindent elkövetnek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Mi ma a reklámok világában élünk, mindent reklámozni kell, és nem is az a fontos, hogy valami jó legyen, hanem az, hogy a reklámja legyen jól megszervezve, mert akkor akár a roszz árut is jól el lehet adni. Jézus nem ezt tanította nekünk, Ő nem reklámozta magát, nem verte dobra a csodáit, sőt a legtöbb esetben megtiltotta a tanítványainak, hogy szóljanak ezekről. Ő nem tukmálta rá magát az emberekre, nem próbálta eladni magát, nem próbálta tanításait, életmódját ráerőszakolni az emberekre, hanem sokkal inkább csendben hívta magához a megfáradtakat és megterhelteket és nyugalmat ígért a lelküknek. Jézus nem lármázott, de nem is sajnáltatta magát, hogy őt nem követik az emberek, hogy nem fogadják el tanításait. Mi sokszor azért hangoskodunk, lármázunk, sőt veszekszünk is, hogy figyeljenek már ránk, hogy vegyenek észre.

            A szolgálat módjáról azt is elmondja az ige, hogy ez a szolga nem az utcán próbál hatást elérni, nem az utcán próbálja reklámozni magát. De akkor hol, tesszük fel a kérdést? Ez nincs bene az igében, de az egész Szentírás tanításából tudjuk hogy ez a szolga az emberi szívekben akar munkálkodni. Itt benn akar minket átformálni, átalakítani, mert a baj is itt benn van. Mi mindig azt gondoljuk, hogy a körülményeinkkel van a baj. Úgy gondoljuk, ha nem ott kellene élnünk, ahol épp vagyunk, ha mások lennének körülöttünk az emberek, akkor minden jó lenne. Ma ezért veszi nagyon sok ember nyakába a világot, mert úgy gondolja, hogy egy másik országban, ahol mások a körülmények ott minden jó lesz, ott boldogabb lesz. De aztán hamar kiderül, hogy ott is sok baj, nehézség, keserűség, igazságtalanság van. Nemrég temettem el egy 48 éves férfit, aki nagy reményekkel egész rokonságával kivándorolt az Egyesült Államokba, ott szép karriert futott be, egy világhírű cégnek lett az alkalmazottja, állandóan járta a világot, de eközben tönkrement a házassága, családja, s úgy lehajtotta magát, hogy a szíve felmondta a szolgálatot. Nem akarjuk meglátni, hogy a bajok nem kívül vannak, nem a körülményeinkben, hanem a szívünkben. Ha a szívben változás lenne, akkor a külső körülmények is megváltoznának. A volt gyülekezetemben volt egy férfi, aki mind az alkoholnak, mind a nikotinnak a rabja volt s ezért szegénységben, nélkülözésben éltek, még a legszükségesebb háztartási cikkekekt se tudták megvenni. Aztán Isten kegyelméből megszabdult s egy év múlva elmondta, hogy most már mindenük van, vettek hűtőszekrényt és mosógépet s sok más mindent is, most már mindenre jut, mert a sok pénzt már nem kell az italra és a cigarettára költeni. Én, aki a börtönben szolgáltam sok éven át tudom, hogy mekkora pénzbe kerül a börtönök fenntartása. Egy fogvatartott több mint egy minimálbért emészt fel havonta s ha ezt 30-40.000-el beszorozzuk egy hatalmas összeg jön ki, amit lehetne nagyszerű dolgokra fordítani. De mi pénzt emészt fel a korrupció, a féktelen szórakozás, a grandomán építkezés, a felesleges luxus, a bűnös dolgok egész sora. Ha az emberi szívek megváltoznának, ha az emberek megtérnének Istenhez, akkor külső körülményeinkben is óriási változás, javulás állna be.

            4.Az utolsó dolog, amit a szolgáról elmond, hogy Ő nagyon irgalmasan bánik az övéivel. Két képpel szemlélteti ezt. Az első a megrepedt nádszálnak a képe. Tudjuk azt, hogy a nádszálat az ókorban főleg három célra használták fel. Ez volt a hosszmérték, a mai méteres szerepét töltötte be. Aztán használták nyílvesszőnek, amikor háborúba mentek és végül ebből készítették az írószerszámokat, amikkel a pergamen-tekercsekre írtak. De mindhárom célra csak teljesen ép, egészséges és erős nádszálat lehetett használni, ami már repedt volt, azt egyszerűen eldobták, vagy legfeljebb fűtésre, tüzelőanyagként hasznosították. De ez az áldott Szolga nem így tesz. Jaj lenne nekünk, ha így tenne. Mi lenne, ha Ő csak az ép, a tökéletes embereket tudná használni, akiken semmi”repedés” nincs. Ilyen senki sincs közülünk, mert mindnyájunkat megrepesztett a bűn, megtört az élet, a nehézségek, a kísértések De Ő így is akar használni minket, mert ez a Szolga életét adta azért, hogy „repedezettségeinket” bűneinket, megtörtségünket meggyógyítsa, hogy alkalmasak lehessünk az Ő országának építésére. A másik kép a pislogó gyertyabél. Azt is mindenki tudja, hogy egy gyertya akkor tölti be küldetését, ha eleven lánggal ég s így minél nagyobb világosságot áraszt maga körül. De ha egy gyertya csak pislog az inkább bosszantó dolog, s nem csak az zavar, hogy semmit se lehet látni mellette, hanem még kellemetlen füstöt is terjeszt maga körül Az ilyen gyertyát ki szoktuk oltani, hogy ne bosszantson és ne füstölögjön az orrunk alá. De ez a Szolga ezt se oltja ki, hanem Szentleke fújásával elkezdi gerjeszteni, s addig fújja, míg eleven lánggal nem ég.

            Lehet, hogy ezen az Újév reggelen mi is ilyen pislákoló gyertyáknak érezzük magunkat, akik inkább csak füstöt árasztunk és nem világosságot. De ne essünk kétségbe, mert ez a csodálatos Szolga reánk is fújja Szentlekét és így mi is lángra kaphatunk és áldott világosságot áraszthatunk magunk körül. Nem tudom, hogy igaz-e vagy legenda, miszerint a híres zeneszerző-hegedűművész, az olasz Paganini börtönbe került. Ott a hegedűjének egy kivételével minden húrja elszakadt. De ő azon az egy húron tovább játszott és így szerezte a híres Capriccióit, amik a mai napig gyönyörködtetik a zeneszerető embereket. Lehet, hogy a mi életünk hegedűjének a húrjai is elszekadtak, de ha a Nagy Mester, ez a Szolga, az Úr Jézus kezébe veszi azt, akkor csodálatos dallamokat tud kicsalni belőle. Adjuk át hát ennek az Újévnek a napján az életünket neki, s akkor Ő használni fog minket is, s így ez az újabb eszetendőnk is, annak minden napja és esenménye az Ő dicsőségét fogja szolgálni. Ámen

            (ezen igehirdetést kedves barátom,az általam nagyra értékelt igehirdető Papp Benjámin vázlata alapján írtam, ő ezt Karácsony esti igehirdetésként mondta el, remélem ő is fog örülni annak, hogy ilyen átszerkesztett formában, a magam gondolatait is hozzátéve most újévi igehirdetésként  közkinccsé teszem)

                                                                                                Lőrincz István 2014 dec.29