Barangolások bibliai tájakon: Filadelfia

            Lidia tartományának városa volt, a Tmolosz hegy lábánál fekszik, a Kaganosz folyó termékeny völgyében, különösen híres volt szőlőjéről és boráról. A várost II.Attalosz Philadelphos alapította a Kr.e. második században, akinek neve testvérszeretetet jelent. Gyakran voltak itt földrengések, ilyenkor lakói a környező városokba menekültek. Kr.u 17-ben egy nagy földrengés sújtotta a várost, Tiberius és Caligula császárok építtették újra, és virágzó iparvárossá nőtte ki magát. Most Törökország része, Alasérnak hívják, és hála Istennek ma is élnek szép számmal keresztyének ebben a városban. Ez a város már a Birodalom peremén volt, ők még beletartoztak a görög-római kultúra vérkeringésébe, de rajtuk túl már kezdődött a barbár világ. Tulajdonképpen ez a város megpróbálta a görög kultúrát és civilizációt a barbár világ felé közvetíteni.

            Az itteni gyülekezet életét is meghatározta ez a határhelyzet, mint ahogy mind a mai napig úgy van, hogy a földrajzi fekvés is döntő módon határozhatja meg egy gyülekezet életét és szolgálatát. A magyar keresztyénség életét is meghatározta ezer éven át, hogy Nyugat és Kelet határán élt, s Istentől azt a szent feladatot kapta, hogy mindkét irányba terjessze az evangéliumot. Talán sokkal többet is tehetett volna a magyar keresztyénség, főleg azért, hogy a reformáció eszméi, értékei Kelet felé jobban áradjanak és hassanak.

A bemutatkozásból csak a „Dávid kulcsa” kifejezést szeretném kiemelni, ami egyszerűen azt jelenti, hogy Jézus testileg a Dávid házából származott, de Isten neki adta azt a hatalmat, hogy a mennyek országának ajtaját kinyissa vagy pedig bezárja. Azt kell itt megértenünk, hogy a mi személyes üdvösségünk a Jézus Krisztushoz való viszonyunktól függ. Az üdvösséget nem egyik vagy másik egyház adja, ilyen értelemben nincs üdvözítő egyház. Jézus az Üdvözítő, az Ő kezében vannak a kulcsok.

            Ennek a gyülekezetnek Jézus azt mondja: kevés az erőd. Nerm tudjuk pontosan, hogy mire is vonatkozhatott ez. Lehet, hogy a gyülekezet kis létszámú volt, de az is lehet, hogy a tagok voltak erőtlenek. Dehát melyik gyülekezet nem ilyen! Minden földi gyülekezet erőtlen tagokból áll. De az a nagy kegyelem, hogy Jézus szereti az erőtleneket és ami még csodálatosabb, hogy fel is használja őket országa építésében. Sose gondoljuk azt, hogy mivel mi erőtlenek és gyengék vagyunk, Isten semmit se tud kezdeni velünk. Ő épp az erőtleneket, gyengéket választotta ki, hogy a világ szerint erőseket, hatalmasokat megszégyenítse. Jelen esetben Isten itt a Sátán zsinagógájából való embereket fogja megalázni. Ezek olyan zsidók lehettek, akik nem fogadták el Jézust és mindent elkövettek a keresztyén gyülekezet ellehetetlenítéséért. Ilyen emberek, csoportok, ideológiák mindig is voltak és lesznek. Ezek a történelem folyamán sokszor félelmetesek voltak, sok keresztyén az életével is fizetett az ilyen emberek hatalmának az idejében. Nemrég emlékeztünk meg, hogy nálunk is 25 évvel ezelőtt összeomlott egy ilyen rendszer, aminek szintén megvoltak a hitvalló áldozatai. De Isten elhozta ennek a rendszernek is a végét és egyszer minden Vele ellenszegülő hatalomnak kapitulálnia kell. Lehet, hogy Isten sokszor hosszú ideig eltűr ilyen hatalmakat, de az ilyenek az ítéletüket és bukásukat nem kerülhetik el.

Ez a filadelfiai gyülekezet még egy másik csodát is megtapasztalt. És ez az volt, hogy Isten megtartotta őket a nehéz kísértések idejében. Világosan kell látnunk azt, hogy Isten népe egy kísértések és próbák között élő nép. Mi a magyar nyelvben két szóval jelöljük azt, amit a görög nyelv egyetlen szóval mond el. Mi minden nehézséget kísértésként és próbaként is élünk meg. Tudjuk azt, hogy a kísértés a Sátán műve, ami által tönkre akarja tenni a hitünket, össze akarja törni, romba karaja dönteni az életünket. Isten a próbák által mindig meg akarja erősíteni a mi hitünket és életünket. Fontos mind a kettőt látnunk, de a legfontosabb tudnunk, hogy ha a Sátán kísért, akkor Isten kezéből azt próbaként fogadhatjuk el, és megerősödött hittel tudunk kijutni belőle. Jézus földi életének idejében nagyon világosan beszélt tanítványainak arról, hogy egész életük egy folytonos próba és kísértés lesz. Nem arról beszélt, hogy egyre könnyebb lesz az övéinek, hanemm épp ellenkezőleg, hogy a helyzet egyre nehezebbé válik. Olyan időkről beszél itt Jézus, ami az egész világot megpróbálja.Voltak már ilyen idők, gondoljunk csak a két világháborúra, de lesznek is még. Ezekre mi mindig fel kell készülnünk. De az a nagyszerű mindnütt a Szentírásban, hogy Jézus nem csak bejelenti, hogy jönnek a próbák és a kísértések, hanem mindig ott van a biztatás: ti ne féljetek. Jézus mindig azt ígéri az övéinek, hogy meg fogja tartani őket minden nehézség közepette,bármi is következzen e világra. Teszi ezt azért, mert az övéi megtartották az Ő nevét, nem tagadták meg azt.

            Olyan jó dolog ezzel a hittel nézni a jövendő felé, ami nem tűnik könnyűnek a mi számunkra sem. De tudhatjuk, hogy Ő azt ígérte, hogy kezéből senki és semmi se tud kiragadni minket. Történhetnek neheéz dolgok az életünkben, de csak az Ő tudtával, csak az Ő akaratával. S ha mi Őt szeretjük, akkor bármi is jöjjön, csak a javunkat és üdvösségünket tudja szolgálni.

Olyan szép ígéretet ad itt Jézus a győzteseknek: oszloppá teszi őket az Isten templomában. Gondolhatunk itt a tartó-oszlopokra is, amikre terhet lehet helyezni, mert nem omlanak össze alatta. Isten gyermekei terhelhetőek, tudnak terheket és felelősségeket hordozni, lehet rájuk számítani. De még inkább gondolhatunk itt győzelmi oszlopokra. Tudjuk azt, hogy a bibliai időkben, de később is a történelemben egy-egy nagy győzelem emlékére oszlopott állítottak a császárok, hadvezérek, királyok. Ezek az emlékoszlopok emlékeztetik az eljövendő nemzedékeket arra a győzelemre, amit valaha diadalmasan kivívtak, de egyúttal helytállásra serkenti ez a későbbi nemzedékeket, akik erőt és példát vehetnek az előttük járók hősiességéből és győzelméből. Milyen nagy dolog, hogy a mi győzelmes életünk így lehet nem csak azok számára erőforrás és bátorítás, akik most élenek, hanem azoknak is, akik több nemzedékkel utánunk fognak élni. Győzelmes életünk holtunk után is hirdetheti majd Isten nagyságát és kegyelmét.

Erre az oszlopra Isten a maga nevét és az új Jeruzsálem nevét írja. Isten azonosul az övéivel, azok egyek Ő vele. Azok bemehetnek az új Jeruzsálemnek a nyitott kapuján is, ami az üdvösséget jelenti számukra.

Olvasandó igék: Mát.8,18, Ján.10,28,  16,33, Róm.8,28, 1Kor.1,26-28, Jel.3,7-13

                                                                                    Lőrincz István