Tanulságos
igék a jövendőről 3
Text. ”Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: nekem adatott minden
hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden
népet, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mindannak
megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek
vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mát.28,18-20)
Valakinek
az utolsó szavai különös jelentőséggel bírnak. Ez olyan, mint egy végrendelet.
Sokszor egy egész élet üzenetét foglalják össze. Most azokkal a szavakkal
foglalkozunk, amiket Jézus közvetlenül mennybemenetele előtt mondott. Ezek
tehát nem egy haldoklónak az utolsó szavai ,hanem annak az utolsó szavai, aki
legyőzte a bűnt, halált és a Sátánt. Ezek a szavak megalapozzák a mi
váradalmunkat. Hisz húsvét fordulópont a világ életében, azt jelenti, hogy ajtó
nyílik a jövendőre, egy olyan ajtó, amit soha senki be nem zárhat. Ezért
mondhatja később Péter apostol, hogy Krisztus feltámadása minket élő
reménységre szült újjá. Mert a feltámadott Úr zsengéje azoknak, akik elaludtak.
Ezért mi húsvétkor, de minden vasárnap is, az örök nyugalom előízét éljük át.
Ez az ige olyan, mint a záróakkord a szimfóniában, amiben minden alapvető
dallam megszólal. Ez az ige mindent elmond arról, hogy mit is jelent Jézus a mi
számunkra. Ebben ott van az örömüzenet kihirdetése, a feladat és az ígéret. Nem
véletlen az, hogy a „minden” szóval négyszer is találkozunk benne: minden
hatalom, minden népek, minden, amit Jézus tanított és minden nap a világ
végezetéig.
Feltámadása után Jézus
tanítványait Galileába hívja, egy hegyre, amiről semmi közelebbit nem tudunk.
Lehet, hogy az a hegy, ahol a Hegyi beszédet is elmondta. Különben is a hegyek
fontos szerepet játszanak a Jézus életében. Gondolhatunk itt arra a hegyre,
amire a Sátán felvitte, a megdicsőülés hegyére és arra a hegyre is, amin Jézus
a tanítványainak épp a jövendőről beszélt. Itt újra egy hegyen vagyunk, ahol
egyesek felismerik és imádják, mások meg kételkednek benne. De Jézus a szavaival
képes minden kétéget elűzni. Jézus először is kihirdeti királyi hatalmát.
Máténál különösen is fontos a gondolat, hogy Jézus az Izrael királya. A szó, amit itt az eredeti
szövegben találunk teljhatatalmat jelent, azt hogy a világ feletti uralmat az
Atya a Jézus átszegzett kezébe tette le.
Itt tulajdonképpen Dániel
próféciája teljesedik be, hisz ő lát négy világhatalmat feljönni a tengerből.
De ezek egymás után el is tűnnek. Akkor Dániel lát valakit, az Ember Fiához
hasonló lényt, aki közeledik Isten trónjához, aki neki ad minden hatalmat az
uralkodásra, az ítéletre, a szabadításra és a megváltásra. Különös az is, hogy
a Sátán is felkínálja Jézusnak a mindenek feletti hatalmat, ha Jézus leborul
előtte, hogy imádja őt. Ez egy döbbenetes kísértés, hisz ebben azt suttogja a
Sátán Jézusnak: egy előttem való térdhajtással megspórolhatod a kereszt
fájdalmát és kínját. De Jézusnak ez a hatalom nem kell, Ő a kereszten át megy a
trón felé, s így kapja meg a világ feletti uralmat. Nincs olyan terület, nép,
kultúra, ami ne lenne az Ő uralma alatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben
a világban nem működnének ellenséges erők és hatalmak, amik Isten és Felkentje
ellen törekednek. De ezek mégis -akarnak vagy nem- engedelmeskednek Jézusnak.
Ezt a hatalmat az igehirdetésben nekünk is hirdetni kell. Ezt mi olyan könnyen
elfelejtjük, s az egyház ilyenkor fogott keresztes háborúkba, világpolitikába s
más efféle dolgokba. Az Ő hatalma nem világ szerinti hatalom, hanem a szeretet,
a megtartás hatalma.
A kihirdetés után jön a
feladat, a misszió, a tanítvánnyá tétel. Ez kiterjed minden népre az egész
világon., átöleli az egész földet.Húsvétig Isten, hogy úgy mondjuk, Izreaelre
összpontosított, de húsvét után az üdvösség ajtaja megnyílik a népek világa
felé. Minden ember által felállított határt át kell lépni. Ez nem volt könnyű
az apostoloknak sem, nekünk sem.A feleadat három részből áll.Az első a
tanítvánnyá tétel. A tanítvány az, aki követi Jézust, aki nyomdokaiban jár. Aki
tanítvány,annak szent kötelessége másokat is tanítvánnyá tenni, másokat is
hivogatni Krisztus követésére. A második része a feladatnak a keresztelés. A
keresztség a hatalom-váltást ábrázolja ki az ember életében. A bűn és Sátán
hatalmából átmenni Jézus dicső hatalma alá.
A keresztség nem kevesebb, mint hogy valaki a Szentháromság Isten
tulajdona lesz. A harmadik része a feladatnak a tanítás. Tanítani annak a
megtartására, amit Krisztus parancsolt nekünk. Izrael fiai a Tórát, a törvényt
tanulmányozták, tanították egy életen át nagy buzgalommal, Jézus követőinek
pedig Krisztus törvényét kell tanítani. Ez annak felmutatásában áll, hogy mit
is jelent az élet minden területén Krisztust követni, parancsának
engedelmeskedni. Az ilyen tanítás jó esetben át kell formálja a tanítottak
életét. Az igazi tanítványság engedelmességet jelent. Hálából és szeretetből
való engedelmességet.
A feladat után kapunk egy
ígéretet is. Ez az „íme” szóval kezdődik, ami azt jelenti: ne csak azt lássuk,
ami most van a világban, a hitetlenséget, ellenállást, az aggodalomra okot adó
fejleményeket. Lássuk, hogy ki Jézus a mi számunkra: a mindig jelenlévő Úr.
Hasonlót hallottak már az Ószövetség nagy emberei is: Ábrahám, Mózes, Józsué,
Gedeon. Az a boldogító ígéret hangzik itt el, hogy Isten jelen van az Ő
gyermekei életében, velük jár az úton. Isten most Jézusban és Jézus által van
velünk. Jézus egyik neve Immánuel, vagyis velünk az Isten. Ő szeretetében hordoz
minket, s az egyház ebből él .Támadások, tévtanítások, üldözések, ellenséges
indulatok, belső viták, kishitűség, önzés között megtapasztalja az Ő áldott
jelenlétét. Mi lenne az egyházból, ha ezzel az ígérettel nem számolhatna? Nem
csak azt mondja: gondolok rátok, nem felejtelek el titeket, hanem azt: igémmel
és Szentlelkemmel veletek vagyok. A sákramentumokis jelenlétéről bíztosítanak
minket. Különös, hogy míg a filozófusok időkről, a csillagászok fényévekről és
évmilliókról, addig Jézus napokról beszél. Neki minden nap fontos, annak 24
órájával. Minden napon történik valami fontos az életünkben. Vannak könnyű és
nehéz napok, vannak napok, amikor növekszik az egyház, van amikor apad, de
nincs olyan nap, amin Ő ne lenne velünk. Azt nem ígéri, hogy nem jönnek nehéz
napok, de azt igen, hogy azokon is velünk lesz, kegyelmével, vigasztalásával,
hűségével és bölcsességével. A napok különböznek, de Krisztus nem változik, Ő
ugyanaz marad.
Ez az ige beszél a világ
végezetéről is. A Biblia tanítása szerint a történelem nem egy körkörös mozgás,
a történelem nem ismétli magát, a történelem halad előre a megszabott
útján. S a végállomás az utolsó ítélet.
A világ a beteljesedés felé halad., ama nap felé, amelyen Jézus visszajön
dicsőségben és uralma minden szem számára látható lesz. A mi életünk az utolsó
dolgok, az eszkatológia jegyében zajlik, ahogyan azt teológiai kifejezéssel
mondani szoktuk. Ez azt jelenti, hogy a történelemnek, s benne a mi kicsiny
életünknek is van célja. Mi azt hisszük, s meg vagyunk győződve, hogy Isten
eléri célját ezzel a világgal. Mi egy csodálatos ünnepnapot várunk, amikor
együtt leszünk Krisztussal..
Az a nagyszerű, hogy mi
tudjuk, hogy kinek a tulajdona vagyunk s mi a feladatunk ebben a világban.
Bárcsak tudnánk teljesíteni.
Lőrincz
István
Javasolt cím:A feltámadás és a jövendő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése