Barangolások bibliai tájakon: A Jordán folyó

            Most nem egy faluval, vagy várossal fogunk foglalkozni, hanem egy folyóval. Annyi tanulságos dolog történt ennek a partján, amiből mi is sokat tanulhatunk. Először a Jákób történetében bukkan fel. Épp visszatér nagybátyjától a szülőföldjére. Ott áll a botjával a Jordán partján. A túlsó parton van az ő múltja, húsz évvel ezelőtt elindult onnan, mert menekülnie kellett testvére Ézsaú elől. Akkor szegény és földönfutó volt, most pedig gazdag ember.. Most nézi a túlsó partot és felteszi magának a kérdést: mi lesz velem, lesz-e egyáltalán jövőm?

            Jákób itt annak az embernek a jelképe, aki egy határkőnél áll, és fél a jövőtől, nem tudja, hogy mi következik. Hallja, hogy testvére nagy sereggel közeledik felé. Jákób ebben a helyzetben  az egyetlen dolgot teszi, amit egy hivő ember tehet: imádkozik. Kéri atyái Istenét, hogy segítse őt meg ebben a nehéz pillanatban. Nem előre néz, nem is hátra, hanem felfelé emeli a tekintetét, Isten hűségére és szeretetére. Tudja, hogy sok rosszat is tett, de azt is, hogy Isten ennek ellenére meg tudja őt áldani.  Életünk ilyen határhelyzeteiben mi is ezt tehetjük. Amikor mi se látjuk az utat és kérdezzük: hogyan tovább? Ilyenkor mi is leborulhatunk Isten előtt, kiönthetjük szívünket és hihetjük, hogy Jézusért kegyelmes lesz hozzánk is és megadja a lehetetlen helyzetben is a megoldást.

            Izrael népe a negyven évi pusztai vándorlás után megérkezik az ígéret földjére. Vége lett a hosszú útnak és újra ott állnak a Jordán folyó partján, mint Jákób hajdanán.De hogyan fognak átkelni, hisz egyetlen híd sincs a folyón. Ők nem tudják, de az Úr ezt is tudja.Elől mennek a papok, a frígyláda a vállukon nyugszik. Abban a pillanatbn, amikor belépnek a folyóba, csoda történik: a víz folyása megáll és száraz lábbal kelhetnek át. Így készít az Úr utat az ő népének.A szövetség ládája Izrael számára Isten jelenlétét és hűségét jelképezte. Ahányszor erre néztek, mindig az jutott eszükbe: az Úr velünk van, közöttünk van, számíthatunk az Ő segítségére. Előttünk jár s mi csak mennünk kell utána. Ez a láda Jézus Krisztus előképe, akinek egyik neve Immánuel, velünk az Isten. Egyszer majd ott állunk mi is életünk végén a halál örvénylő árja előtt és feltesszük a kérdést: hogyan jutunk át a túlsó partra, hogyan mehetünk be az Isten országába? Hát egyedül a Jézus érdemében bízva, belé kapaszkodva, az Ő érdemében reménykedve.

            Ez a folyó ott van az Illés-Elizeus történetében is.  Illés háromszor is elmondja Elizeusnak, hogy ő már nem fog tovább élni, de ő ezt nem akarja tudomásul venni. Ez érthető is, hisz nem tudja még elképzelni nélküle az életét és szolgálatát. Mi lesz most? Elnémul az Úr szava, nem lesz többé prófécia?  Nem! Hisz Elizeus megkapja Illés palástját s ezzel a küldetést, hogy neki kell ezután azt a munkát elvégezni, amit Illés végzett. Számunkra is megrázó az, amikor valaki eltávozik az élők sorából, aki nekünk személyesen vagy egy egész közösség életében Istentől rendelt áldott eszköz volt. Ilyenkor ne csüggedjünk el, mert Isten munkája folytatódik, neki minden nemzedékben van eszköze, s így az idők végezetéig lesz ige, prófécia, igehirdetés. Most a miénk az a felelősség, hogy elvégezzük a ránk bízott munkát.

Naámán történetét mindnyájan ismerjük. Ez a híres, de bélpoklossá lett hadvezér azt a parancsot kapta Elizeustól, hogy hétszer fürödjön meg a Jordánban és megtisztul betegségből. Ez számára túl egyszerűnek és ugyanakkor megalázónak is tűnik, s ha már fürödni kell, akkor miért menjen a zavaros vizű Jordánhoz, mikor az ő országában kristálytiszta folyóvizek vannak. De szolgái szavára mégis legyőzi előítéleteit s megteszi, amit a próféta kér tőle. Végül is engedelmeskedik Isten igéjének s meggyógyul a bélpoklosságból, de a hitetlenségből is. Más emberré lesz kívül és belül egyaránt. Isten engedelmességet kér és vár tőlünk is.Gondoljuk meg azt is, hogy Jézus értünk a keresztfa haláláig volt engedelmes. Az engedelmességben mi is gyógyulást találhatunk.

            Maradjunk még mindig Elizeus történeténél. Az ő idejében a prófétafiak száma igen megnövekedett, s a házat, ahol laktak meg kellett nagyobbítani. Ez önmagában csoda volt, hisz ez nehéz idő volt Izraelben, a Baál-bálvány imádásának, az Isten igaz gyermekei üldöztetésének az ideje.De a történelem azt mutatja, hogy Isten igéje, az evangélium akkor terjed a leginkább, amikor szenvedni kell érte. Vigyázzunk a szenvedés nélküli időkre, mert ilyenkor nagy a kísértés az ellanyhulásra, a hitben való meglankadásra. Munka közben, az egyik prófétafiú fejszéje a vízbe esik, s a helyzetet még kínosabbá teszi z, hogy a fejszét valakitől kölcsön kérte. De csoda történik, a vas a természeti törvény ellenére feljön a víz felszínére. Mit taníthat nekünk ez a különös történet? Hát azt, hogy Istennek ma is eszközökre van szüksége, de nem vasból, fából, hanem lélekből való eszközökre. Isten minket akar felhasználni az Ő országa építésében.

            A Jordánt folyóját a leghíresebbé azt tette, hogy Keresztelő János ebben a folyóban keresztelte meg azokat, akik hallva az ő komoly igehirdetését megbánták bűneiket és új életet akartak kezdeni Isten kegyelméből. S hosszú sorban jönnek a könnyes szemű, bűnbánatban megtört emberek, hogy János által megkeresztelkedjenek, s így jelezzék, hogy ők szakítanak eddigi életükkel, s ezután a megtérés gyümölcseit akarják teremni. Mi nem kell sem a Jordánhoz, sem más folyóhoz menjünk, hisz már csecsemő korunkban részesültünk a keresztség ajándékában. A kérdés csak az, hogy mit jelent ez ma nekünk? Jelent-e egyáltalán valamit? Kötelez-e a mi keresztségünk arra, hogy megtagadva a bűnt, szent és Istennek tetsző életben járjunk? Ideje tudatosítanunk a keresztségünk jelentőségét, s hogy annak gyümölcsei legyenek az életünkben.

            A legnagyobb pillanat, ami ennek a folyónak a partján lezajlott az, hogy a hosszú sorban, amely János felé kígyózott, egyszer csak feltűnt Jézus is. Beállt azok közé, akik bűnökkel terhelten, vádoló lelkiismerettel készülnek a keresztségre. Jézus is meg akar keresztelkedni, pedig neki erre semmi szüksége sincs, hisz Ő nem bűnös. János is meg akarja ezt tagadni, de Jézus szent erőszakossággal kéri a keresztség kiszolgáltatását. Ez a keresztség az Isten akarata, aki Fiát azért küldte, hogy magára vegye a világ bűneit, a mi bűneinket. Pál apostol majd így vall erről: aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Jordán számunkra egy áldott hely, mert ott Jézus eggyé lesz a bűnös emberrel, de nem azért, hogy Ő bűnössé legyen, hanem azért, hogy a bűnös ember tisztává és szentté lehessen. Így már nem csak Benne, hanem bennünk is tud gyönyörködni az Ő atyai szíve.

Olvasandó igék:1Móz.32,1O, Józs.3,14, 2Kir.2,6,  5,1O,  6,4,  Mt.3, 6.12, 2Kor.5,21

                                                                                                Lőrincz István

� � � h� � �                                                            Lőrincz István