Barangolások bibliai tájakon: Jezréel

Ezzel a névvel, aminek jelentése: Isten vet, többször is találkozunk a Szentírásban. Két városnak is ez volt a neve, az egyik Júda hegyvidékén, a másik pedik Izskhár törzsének a területén, ide valósi volt az a Nábót, akiről beszélni is fogunk. Egy síkságot, völgyet is így hívtak, ami a Kármel - hegy tövében van. Végül Hóseás legidősebb fiát is így nevezték.

            Legelőször a Bírák könyvében találkozunk e helységgel. Az aratás idején vagyunk. A midianiták hatalmas sereggel közelednek Jezréel völgye felé, hogy onnan majd fosztogassák Izrael falvait és városait. Minden ellenállás nélkül haladnak az országon keresztül. Gedeon Isten Lelke indítására egy harminkétezres hadsereget tud összetoborozni, de mi ez a midianiták százharmincötezres hadseregével szemben?  Maga Gedeon is kételkedni kezd: vajon be fog-e teljesedni Isten szava, aki azt ígérte, hogy le fogják győzni  az ellenséget? Ebben a helyzetben Gedeon jelet kér Istentől. Mit szóljunk mi erre? Bűn volt-e az, hogy ő ezt tette? Nem volt, hisz a kételkedés is hozzátartozik emberi voltunkhoz, gyarlóságunkhoz. Nem Gedeon az első és az utolsó a kételkedők sorában. A kételyek, félelmek a mi életünkben is jelen vannak. Jöhet egy olyan nagy próba az életünkben, amibe belerendülünk, s ilyenkor feltesszük mi is a kérdést: miért? Ha Isten szeret, hogy engedhette ezt meg az életemben, mi lehet ezzel a célja? Ilyenkor mi is kérhetünk jelet, a kételyeinket, miértjeinket Isten elé tárhatjuk. Ezt tette Jézus is ott a Gecsemáné-kertben a kereszt szenvedése előtt. Isten gyermekének csodálatos megtapasztálása lehet, hogy Isten kegyelme és szeretete nagyobb a mi félelmeinknél és kételyeinknél és hatalmas legyőzni azokat.

            Dávid életében is feltűnik ez a helység. Ő nehéz helyzetbe hozta magát, azáltal, hogy Ákhisnál, a filiszteusok királyánál keresett menedéket. Ebben az időben a filiszteusok hadba akarnak vonulni Izrael ellen. Dávid abba a szörnyűséges helyzetbe kerül, hogy a filiszteusokkal együtt kell harcoljon a saját népe ellen. Ez kétségtelenül egy lehetetlen helyzet. A Dávid megoldása teljes csődöt mondott. Isten segítségére siet Dávidnak azáltal, hogy a filiszteusok főemberei kételkednek benne, s ezért hazaküldik a háborúból. Van ilyen a mi életünkben is, hogy bűneink, gyengeségeink, tévedéseink miatt lehetetlen helyzetbe hozzuk magunkat. Milyen jó, hogy az Úr ilyenkor nem azt mondja: na, edd is meg, amit főztél, hanem kegyelmesen segítségünkre siet. Csak tudnánk tanulni ezekből, s vigyáznánk jobban magunkra!

            Illés életében is fontos szerepe van ennek a vidéknek.  Akháb és a nép bűne miatt Isten rettenetes szárazsággal sújtja az országot, amit mi még elképzelni se tudunk. De miután a nép az Urat választja és megtagadja Baál pogány bálvány-istent, Illés imádkozik és Isten esőt ad. Mert Isten nem akarja ennek a népnek és istentelen királyának a halálát. Az utóbbi években a mi vidékeinket is sokszor sújtja hosszú ideig tartó szárazság. Nem kellene-e meglátnunk ebben Isten méltó bűntetését sokféle hitetlenségünk, hálátlanságunk miatt?  Isten azt ígéri, hogy Ő esőt és termő időket fog adni. Imádkozunk-e mi ezért, hálásak vagyunk-e minden ajándékáért, és úgy élünk-e, hogy ne kelljen minket is ilyen kemény próbák alá vessen? Gondolkozzunk el ezen.

            Maradjunk még mindig Illés és Akháb idejénél. Ennek az istentelen királynak egy szép üdülője van a Jezréel síkságán. Egy sétája alkalmával meglát a nyaralója mellett egy szép szőlőskertet, ami határos az ő kertjével. Úgy gondolja, hogy ez jó lenne neki veteményes kertnek. Azonnal tudakozódik, hogy kié is ez a kert és kiderül, hogy a jezréeli Nábóté. Akháb hívatja és próbál vele alkuba bocsátkozni, de Nábót ragaszkodik szőlőskertjéhez, mivel atyáitól kapta azt örökségbe. Ez őt Isten őseivel kötött szövetségére és mindvégig való hűségére emlékeztette. Egy ilyen telket még a királynak se tud eladni. Nábót ezért a ragaszkodásért az életével fizetett, ahogy azt jól ismerjük ebből a történetből. Ez a történet minket is arra tanít, hogy őseinktől drága anyagi, de főleg lelki örökséget kaptunk, amire féltve kell vigyázzunk. Az egyik ilyen legdrágább örökség a szent keresztség, amiben szüleink, keresztszüleink részesítettek. Ez minket egy életen át Isten jóságára és hűségére kell emlékeztessen. De nem csak emléekeztet, hanem el is kötelez a keresztség egy Istennek szolgáló, az Ő dicsőségét munkáló életre. Isten őrizzen attól, hogy ezt az örökséget megtagadjuk, mert ez az üdvösségünkbe kerülhet.

            Tudjuk azt, hogy Akháb a szőlőt pogány és gonosz feleségének, Jázabelnek a segítségével szerezte meg. Nábótot megkövezik, de a vére bosszúért kiált Istenhez. Hiába megy ez a megáltalkodott házaspár nyugodtan a maga útján, Isten nem felejt és nemsokára kell hallják a rettenetes ítéletet, hogy ahogy a kutyák felnyalták a Nábót vérét, úgy fogják felnyalni az ő vérüket is. Ez pontosan be is teljesedett, mert Isten szava megáll örökre. A világ, amiben élünk egyre inkább hasonlít Akháb és Jézabel világához. Isten törvényét lábbal tapossák és kigúnyolják ma sokan. A világ tele van igazságtalansággal és erőszakkal. De olyan jó tudni, hogy Isten határt szab ezeknek. Mi ne ezekre a vérontásokra figyeljünk és ne ezek rettentsenek bennünket, hanem Jézus vére legyen számunkra drága, ami a mi bűneinket eltörölte és életünket megújította. Imádkozzunk azért, hogy még azok is megtérhessenek, akik a Jézus keresztjének az ellenségei, hisz ha ez meg nem történik, az Isten rettenetes haragja marad rajtuk. Akháb, Jézabel, gyermekük Jórám, és a többi hozzájuk hasonló ember példája pedig figyelmeztessen minket arra, hogy bár Isten hosszan tűr, de egyszer üt az igazság órája. Használjuk ki a kegyelmi időt, mert egyszer már késő lesz!

            Különös, hogy ezzel a névvel még egyszer találkozunk Hóseás prófétánál is. Elsőszülött gyermekének ezt a nevet adja. Ez a gyermek maga egy megrázó prédikáció kell legyen, ami azt hirdesse, hogy nem csak Akháb és Jéhu, hanem Izrael minden királyának és királyi házának is vége lesz, s ennek az oka az, hogy nem keresték és nem félték az Urat, hanem a maguk bűnös útjain jártak, s Isten törvényét semmibe vették.

Ez a név legyen a mi számunkra is komoly és elgondolkodtató üzenetté. Tegyük fel magunkban a kérdést: mi egész életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel, vajon mit keresünk: a magunk dicsőségét vagy pedig az Isten dicsőségét? Nyilván, hogy ez a név is, mint maga az egész Ószövetség az után kiált, aki nagyobb Akhábnál, Jéhunál, de még Illésnél is, aki egyedül volt tökéletesen engedelmes Istennel, Atyjával szemben. Jézus az egyetlen és igazi Király, és milyen jó azt tudni, hogy míg a földi királyságok, mind csak ideig-óráig tartanak, addig az Ő királyságánk, országának és uralmának sohasem lesz vége. Mi ennek az áldott Királynak és az Ő országának lehetünk és maradhatunk örökre boldog alattvalói.

Olvasandó igék: Bír.6,33, 1Sám.29,1,  1Kir.18,45-46,  21,1-19.23,  2Kir.9,16,  Hós.1,4, Ján.18,37

                                                                                                            Lőrincz István