Barangolások bibliai tájakon:Korinthus 1

            Korinthus városa, ahova Pál, mint Krisztus követe Krisztus után 50 -ben megérkezett, már nem a régi szép idők városa volt. A régi várost Kr.e 146-ban,  amikor a rómaiak Görögországot meghódították, teljesen lerombolták és egy kerek évszázadon át romokban hevert. Kr.u. 44-ben Julius Cezar adott parancsot az újjáépítésére. Így egy új város jött létre, ami azonban nagyon gyors fejlődésnek indult, és embereik tízezreit vonzotta ide minden országból. Korinthus fekvésénél fogva kiváló lehetőséget jelentett a hajózás és kereskedelem számára. Görögország többi részével egy keskeny földsáv kötötte össze, ennek mindkét oldalán terült el a kikötő. Az északi kikötő a korinthusi öbölben volt és a Nyugat felől érkező hajókat fogadta. A déli kikötő, Kenkrea a Kisázsia, Palesztína és Egyiptom irányából érkező hajók számára volt ideális kikitőhely. Így lett Korinthus a Földközi-tenger világának legjelentősebb kereskedelmi csomópontja, ami összekötötte Keletet és Nyugatot. Nem csoda hát, hogy a város tüneményes gyorsasággal fejlődött. Mivel nem volt törzsgyökeres lakossága, hisz mindenki bevándorló volt, az erkölcsi kötelékek is nagyon lazák voltak, ebben az időben közmondásossá vált a „korinthusi módon élni”, ami egyszerűen egy nagyon szabados, erkölcstelen, kicsapongó életfolytatást jelentett. A városban volt egy gazdag réteg, ami főleg kereskedőkből, hajótulajdonosokból állott, de emelett rengeteg volt a rabszolga és szegény, hányódó ember. Korinthusban óriási szakadék tátongott a szegények és gazdagok között. Itt állott Afroditénak, a szerelem istennőjének temploma is, a templom körül többezer papnő lakott rózsákkal diszített házacskákban, akik testükkel áldoztak az oda látogatóknak. Ez akkor és ott a világ legtermészetesebb dolga volt. Vallási szempontból ez a város is ugyanazt a képet nyújtotta, mint a birodalom többi helysége. Megvolt itt a régi, hagyományos istenek kultusza. Ez persze nem elégítette ki az emberek lelki éhségét, ezért nagyon sokan a filozófiai iskolákhoz fordultak, nagyon sokan pedig az ú.n. misztérium-vallásoknál keresték a megoldást. Itt a beavatottaknak titokzatos lelkigyakorlatokat s a halál feletti győzelmet ígérték. De egyre népszerűbbé lettek a Keletről főleg Egyiptomból érkezett vallások is.

            Korinthusban szép számú zsidóság is volt, akiknek saját zsinagógájuk volt és ott zajlott a vallási életük. Ők megpróbáltak missziót is folytatni, így elég sok prozelita, vagyis pogányokból lett zsidó is élt itt. Nem hiányzott az antiszemitizmus sem, ami majd Pál apostol perében nyilvánvalóvá válik. Pál apostol Athénból érkezett Korinthusba, nem tudjuk, hogy hajóval vagy pedig a földsávon keresztül gyalog érkezett ide. Egy nagy út állt mögötte, amire egy különös éjjeli látomás indította el, hisz eredetileg nem ez volt az úticélja. De Isten Lelke így vezette és ő engedelmes volt. Makedóniában  Filippiben és Thesszalonikában már sikerült is gyülekezeteket alapítani. De ezekből a városokból nagyon hamar távoznia kellett. Athénban nem sok eredménye volt az iegehirdetésnek és a filozófusokkal való vitatkozásnak, csak néhányan lettek keresztyénné. Itt nem is tudott gyülekezetet alapítani. De Pál nem csüggedt el és igyekezett újra egy nagy városba eljutni, hogy ott gyülekezetet alapítson, s így az evangélium a környező kisebb településekre is eljuthasson. Ezért úgy gondolta, hogy Athénból a közeli Korinthusba fog menni. Szívében nyilván ott volt a gyötrő kérdés: van-e valami esélye a missziónk egy ilyen hírhedt, erkölcstelen városban? Meg fogják-e egyáltalán hallgatni? Mivel ő Urától azt a parancsot kapta, hogy hirdesse az evangéliumot a többit pedig bízza rá, elindult e „bűnfészek” felé, s íme most is csoda történt, hisz itt egy nagy és élő gyülekezet született. Erről az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 18-ik fejezete számol be. Először egyedül érkezik, s s egy kedves házaspárnál, Akvillánál és Prisicillánál talál munkát és szállást egyaránt. Őket Rómából űzték el, s minden valószínűség szerint ott lettek keresztyénekké. Munkáját itt is a zsinagógában kezdte el, itt csatlakozott a munkához Silás és Timótheus. Mivel a zsidóság elutasította az evangéliumot, s ki kellett vonulni a zsinagógából, Pál egy saját helyiséget bérel, ami nem volt messze a zsinagógától. De az ottani munka se volt hiábavaló, hisz Kriszpus a zsinagóga vezetője is megtért és még sokan mások is a zsidók közül.

            De a gyülekezet zömében mégis pogányokból lett keresztyénekből állott. Ebben voltak rabszolgák, de szabadok  is, s ez nem kis gondot okozott a gyülekezetben, hisz a nagy szociális különbségek ide is begyűrűztek. Egyesek éheztek, mások meg bővölködtek. Másfél évi munkálkodás után, ami idő alatt a gyülekezet szépen gyarapodott, a zsidóság megpróbálja Pált a római hatóság által eltávolítani a városból. De Gallió helytartó megakadályozza ezt a próbálkozást. Ő a híres filozófusnak, Senecának volt a testvére. Így Pál még egy ideig a városban maradhatott és munkálkodhatott, de aztán elérkezettnek látta az időt, hogy újabb városokban is hirdesse az igét és Efézuson keresztül hazatért Antiókhiába.

            Nem sok idő múlva, ezt pontosan nem lehet tudni, Apollós érkezett a városba, aki egy igen nagy szónoki és értelmi tehetséggel megáldott ember volt, s ő folytatta áldásosan azt a munkát, amit Pál elkezdett.Az ő szolgálata a gyülekezet erősödését és hitben való elmélyülését szolgálta és annyira áldásos volt, hogy a gyülekezet hívta, hogy még jöjjön el hozzájuk.

            De bármennyire is színes és gazdag lelki élettel is rendelkezett ez a gyülekezet, a bajok, feszültségek, kísértések is szép számmal jelen voltak ebben a gyülekezetben. Mi azt gondolnánk, hogy ezeket tévtanítók okozták, mint sok más gyülekezetben. De ilyenekkel Korinthusban nem találkozunk.Ide nem jöttek törvényeskedő atyafiak, mint Kolosséba, akik az emberi teljesítményt magasztalták volna. Itt a jelszó az volt: minden szabad nékem. Fontos az, hogy meg vagyunk váltva, hisszük azt, hogy Krisztus meghalt értünk, van üdvösségünk, de az, hogy a mindennapi életünk, konkrét cselekedeteink hogyan néznek ki, az már egyáltalán nem fontos. Miért ne elégíthetném ki testem különféle szükségleteit, hisz az csak annyi, mintha ennék és innék? Miért ne vehetnék részt pogány templomokban a bálványáldozati lakomákon, hisz én tudom, hogy azok a bálványistenek nem is léteznek tulajdonképpen?  Miért ne keresném igazamat keresztyén felebarátommal szemben pogány bíróság előtt? Ezek és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennük, s ezekre rossz válaszokat kerestek maguknak.

            Pál ezért ragad tollat és ír levelet ezeknek a keresztyéneknek. Mi nagyon hálásak kell lennünk azért, hogy ezek a Korinthus városába írt levelek megmaradtak, hisz azt is tudjuk, hogy Pál négy levelet is írt nekik, de kettő ezek közül elveszett. Ez a levél olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek ha más formában is, de a mi mai modern életünkben is felvetődnek. Hisz a keresztyénséget ma is fenyegetik ezek a veszélyek: a szabadosság, erkölcsi lazaság, világiasság. Vannak olyan kérdések is persze, amik ma már másképp tevődnek fel és más jelentést hordoznak magukban. De sokkal több az olyan kérdés, amelyek ma is aktualitást hordoznak, és amelyek segítségünkre vannak. Meg lehet tanulni ebből a levélből, hogy keresztyén életünk apró és jelentéktelennek tűnő mozzanatai is nagyon fontosak és az üdvösség szempontjából és döntőek lehetnek Krisztust követő életünk különböző területein.

Olvasandó igék: Ap.csel.16,6-10, 18,1-18, 1Kor.1,26,  6,12,  16,12, 2Kor.2,1-5

                                                                                                Lőrincz István