Barangolások bibliai tájakon: Kolossé I.

            Pünkösd a gyülekezet születésének a napja. Bár az Ószövetség idején is volt Istennek népe, de helyi gyülekezetek, a Jézus követésében járó  gyülekezetek a Szentlélek kitöltetése után születnek. Az első században egymás után alakulnak meg Pál és más emberek missziói munkája nyomán ezek a csodálatos közösségek. Most Kolosséról mondjunk el néhány dolgot.Ez a város Ázsia tartományban volt, a Lykos folyó partján mintegy 200 km-re Efézustól. Efézussal ezt a várost egy nagy kereskedelmi út kötötte össza, amely több nagyvárost is érintve, egészen Perzsiáig haladt. Kolossé Kisázsia egyik leghíresebb és leggazdagabb városa volt. A völgy, amiben a város feküdt nagyon termékeny volt, híres volt itt a szövőipar, főleg az itt előállított fekete gyapjúból készült termékek voltak messzi vidékeken is keresettek. Ezen a vidéken gyakoriak voltak a földrengések. A legszörnyűbb földrengés Néró császár idejében érte a várost, Kr.u.60 körül, ami nem csak Kolossét, hanem Laodiceát és Hierapolist is romokba döntötte. Ezt a nagy csapást ez a város soha nem tudta már kiheverni és egyre inkább eltűnt a történelemből.

            Érdekes, hogy Pál missziói útjai során soha nem kereste fel ezt a várost. A gyülekezetet Pál egyik munkatársa Epafrás alapította, akit minden valószínűség szerint Pál térített keresztyén hitre Efézusban. Amikor Pál Rómában volt fogságban, akkor szintén Epafrás az, aki híreket hoz neki erről a gyülekezetről. Arról is beszámolt, hogy ezt a gyülekezetet tévtanítók is veszélyeztették. A Filemon levél szerint Epafrás önként osztozott Pál római fogságában, hisz Pál őt fogolytársának nevezi. A Kolossébeliekhez írt levelet Tikhikus viszi el, akire Pál az Efézusbeliekhez írott levelet is bízta. Különös az, hogy jóllehet Pál nem ismerte személyesen a Kolosséban élő gyülekezetet, mégis levelet írt nekik Rómából. A levél megírására a tévtanítók megjelenése szolgáltatott okot, akik zsidó eredetűek voltak, hisz a szombatnak és más étkezési szabálynak a megtartására próbálják rávenni ezt a gyülekezetet. Kolosséban egy többezres zsidó közösség is élt, ami ezeknek a tévtanítóknak a munkáját szintén elősegítette. Ezek a tévtanítók azt hírdették, hogy a zsidó szombat, az étkezési szabályok megtartása, a körülmetélkedés, a tisztálkodási előírások megtartása egy jobb és minőségibb keresztyén élethez vezet. Ezeken kívül gnosztikus tévtanítók is jöttek, akik arról beszéltek, a Krisztus követését egy magasabb ismeret is tökéletesíti. Ezek sürgették az önmegtartóztatást, önsanyargatást. Ezek a tévtanítók a Krisztusban való megváltás helyett egyfajta önmegváltást hirdettek, illetve azt is, hogy a Krisztus váltsághalálát még különféle dolgokkal ki kell egészíteni, vagyis a Krisztus engesztelő halála nem elégséges az üdvösségre. Nem mondták ők azt, hogy szakítani kell Krisztussal, hanem azt próbálták  hirdetni, hogy e mellett kell hinni különféle mennyei elemekben, angyalokat is isteni tiszteletben kell részesíteni.

            Nagyon fontos látnunk, hogy mi a Pál apostol válasza ezen tévtanítók felé, akik az apostolok által hirdetett üdvösséget ki akarták egészíteni, akik egy magasabb ismeret elsajátítását az üdvösség szempontjából elengedhetetlennek tartottak?  Ő azt mondja, hogy Krisztus egy csodálatos személy, akiben minden megtalálható, ami üdvösségünkhöz szükséges. Ő felette áll minden más teremtménynek, még az angyaloknak és mennyei elemeknek is. Az Istennek teljessége Jézusban lakik. Ő a mi egyetlen és tökéletes Megváltónk, semmilyen más közbenjáróra nincs szükségünk. Ő a Feje a gyülekezetnek, aki a test. Aki Krisztust megismerte és vele él, annak nincs más különös ismeretre vagy filozófiára szüksége, hisz a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse Ő benne van elrejtve. Aki ezt egyre jobban megismeri, az egyre jobban előrehalad a megszentelődés útján is. Az egész levél mintegy azt helyezi szívünkre: nézzünk erre  a hatalmas és csodálatos Krisztusra, ha Ő felragyog előttünk, akkor nekünk már senki másra nincs szükségünk.

            Ez a város, és a benne lakó gyülekezet erre figyelmeztessen minket is. Mert a keresztyén egyház, a gyülekezet történetét végigkíséri mind a mai napig a tévtanítás és a tévtanítók. Ezek az idők folyamán váltakoznak, de a tévtanítás lényege ma is ez: Krisztus és az Ő halála nem elég, még valami másra is szükség van. Egyesek jönnek és azt mondják, hogy nem elég a gyermekkeresztség, mert a felnőtt korban történő, hitrejutás utáni keresztség az igazi. Mások meg újra azt mondják: meg kell tartani a szombatot és tartózkodni kell bizonyos eledelektől. Ismét mások a Lélek keresztségét tartják a legfontosabbnka, és az ezt követő nyelveken szólást. Vannak, akik egy szervezethez való tartozást kiáltják ki üdvözítőnek, s aki nem tartozik oda az el fog kárhozni. Ezek a tévtanítások nagyon sok embert megzavarhatnak és csapdába ejthetnek ma is. Nagyon vigyázzunk ezekre. A Kolossébeli gyülekezet példája legyen komoly figyelmeztetés a mi számunkra. Maradjunk mi meg az egyszerű evangéliumnál, mert ez nekünk elég, hisz nekünk egyedül Jézus Krisztusra és az Általa szerzett váltságra van szükségünk. Ettől mi soha ne tántorodjunk el!

Olvasandó igék: Kol. 1,2.7.14,  2,11.16.21,  3,5.14, 4,10.12

                                                                                                Lőrincz István