Túrmezei
Erzsébet: Sohasem látjuk egymást utoljára
Annyi
remény, vigasztalás, áldás
van
e hitben, ha nehéz a válás.
Balzsamír
a búcsú fájdalmára a
boldog
hit, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk
egymást utoljára.
Megszorítunk
még egy kedves kezet,
együtt
járni messze ösvényeket
jó
volna még, aztán elválnak már a
földi
utak… de mi keresztyének
sohasem látjuk
egymást utoljára.
Lezárul
egy forrón szeretett élet,
kinek
mi itt hálát és hűséget
oly
szívesen hintenénk még útjára.
Vigasztaljon,
hogy mi keresztyének
sohasem látjuk
egymást utoljára.
Kicsordul
a könny, seb sajog a szíven,
üressé
válik körülöttünk minden.
Mégis, legyen akármilyen kopár a
föld,
biztasson, hogy mi keresztyének
sohasem látjuk
egymást utoljára.
Halál
vagy élet válasszon el minket,
ha
Krisztus köti össze szíveinket,
Őnála
szent, örök örömben vár a
boldog
találkozás! Mi keresztyének
sohasem látjuk
egymást utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése