A hitben való kételkedés és annak gyógyulása

A hitben való kételkedés és az abból való gyógyulás

                A hitünknek egy olyan betegségéről fogunk ebben az előadásban szólni, amit Isten minden gyermeke szeretne elkerülni, de amibe életünk során szinte mindnyájan  beleesünk, még a legkülönbek is. Nyilván erről is azért szólunk, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik ebbe jutottak és mihamarabb megtalálhassák a gyógyulás útját. Három dologról szeretnék ezzel kapcsolatban szólni.

                1.A diagnózis, a látlelet felállítása. Képzeljük el azt az abszurd, de mégis lehetséges esetet, hogy azt a templomot, amibe járunk terrortámadás érne. Mi ott lennénk és egy pillanat alatt meghalnánk. Biztosak vagyunk—e abban, hogy ebben az esetben üdvösségre jutnánk? Ki az közülünk, aki biztosan tudja, hogy ha most meghalna, üdvösségre jutna? Akik erre igennel válaszolnak, azoknak feltehetjük a kérdést: miért engedne be téged Isten az ő dicsőségébe? Tudhatjuk-e egyáltalán bizonyosan, hogy üdvösségünk van?

                A Bibliában nagyon kevés olyan ember van, akik életük során a hit útján soha nem kételkedtek. A Szentírás legnagyobb embereinél is azt látjuk,, hogy életükben egyaránt jelen van a hit és a kételkedés. A kételkedés nem a hitben van, hanem a hívő emberben. Ahol a hit tüze ég,  ott legtöbbször gomolyog a kételkedés füstje is. S a füstnek az a jellegzetessége, hogy fojtogat egyrészt, másrészt pedig elhomályosítja a látást, már nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy kellene. A hit, ahogy a Káténk is tanítja biztos ismeret. A biztos ismeret Isten igéjéből származik.  A kételkedés nem a hitben van, mert az biztos ismeret, s mégis, ahol hit van, ott a legtöbbször a kételkedés is megjelenik.

                Pedig vagy hisz valaki, vagy pedig nem hisz, más lehetőség nincs.  Ahogy egy nő sem lehet csak félig terhes, úgy nincs fél hit sem. Vagy hiszünk Istenben és az ő szeretetében, vagy pedig nem hiszünk benne. Vagy üdvözülünk, vagy elkárhozunk, vagy a mennybe vagy a pokolba jutunk, köztes állapot nincs, még akkor sem, ha a katolikus egyház beszél erről , amikor a tisztítótűzről tanít, ami azonban nem biblikus, de most ebbe ne menjünk bele.

                Mégis mindnyájan ismerjük a holdkóros gyermek édesapjának a kérését: hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. Minden hívő embernek fel lehet tenni a kérdést: te soha nem kételkedtél? Te soha nem mondtad ki ezt a kérést: hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.

                Vegyük példaként Keresztelő Jánost. Micsoda nagyság volt ő az Isten országában! Milyen bizonyossággal mutatott rá Jézus Krisztusra, ott a Jordán Partján: íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Nagyon jól kommunikált az emberekkel, nagyon érthetően és világosan beszélt. Óriási tömegeket vonzott az igehirdetése,  ezrek özönlöttek a Jordán partjára a pusztába, hogy hallgassák őt és megkeresztelkedjenek általa a Jordán vizében. Közülünk alig adatik meg néhány embernek, hogy ezreknek tehessen bizonyságot, mi legfeljebb százaknak hirdetjük Isten igéjét. De amikor ez a nagy ember, ez a hithős a börtönbe kerül, ott nagyon elcsügged és elkezd kételkedni. Néhány tanítványát Jézushoz küldi a kérdéssel: te vagy-é az Eljövendő, avagy mást várjunk? Milyen határozottan prédikált János arról, hogy Jézus megnyitja a vakok szemeit, hogy a foglyoknak szabadulást hirdet^,   feloldja a megkötözötteket kötelékeikből. De most ő ott van a börtönben,  előtte senki se nyitja meg a börtönajtót, Jézus se jön el őt meglátogatni, s úgy tűnik, hogy a valóság, amiben ő van, pont az ellentéte annak, amit Jézus hirdet. Ő szabadulást hirdetett a foglyoknak, de nem jön, hogy őt a börtönből kiszabadítsa. És ez a szálfaerős férfi nádszálként kezd el ingadozni  a kételkedés szelétől hajtva. Hangsúlyozom: itt nem egy hitetlen emberről van szó, hanem arról, akinél nem született nagyobb asszonytól, ahogy azt Jézus is elismeri.

                De vehetünk egy másik példát is és ez Tamás apostol, aki egy volt Jézus 12 tanítványa közül. Tamás 3 éven át együtt járt Jézussal, látta csodáit, hallotta igehirdetéseit. Egy adott ponton mégis ő is kételkedett, ahogy azt nagyon jól ismerjük az evangéliumból.

                Feltehetjük a kérdést: mi a kételkedés, egyáltalán bűn-e ez? Ez egy nehéz kérdés, csak nagyon óvatosan lehet rá válaszolni. Úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést: emberi vagy ördögi dolog, egyáltalán kételkedhet-e a keresztyén ember? Mert a pogány rómaiak mondták azt, hogy a kételkedés emberi létünk szerves része, semmit se lehet tudni biztosan, mindenben kételkedni kell. Szabad-e egyáltalán kételkedni? Az nyilvánvaló, hogy a kételkedés nem egy jó dolog, nem egy egészséges dolog, hanem súlyos betegség a keresztyén ember életében.  De térjünk vissza kérdéshez: bűn-e a kételkedés? Nem, azt nem mondhatjuk, hogy bűn, inkább fogalmazzunk így: a kételkedés a hitélet egyik súlyos betegsége. Egy olyan veszedelmes vírus, ami megtámadhatja a hitéletünket és nagy károkat okozhat abban.

                A Sátán gyakran épp ezzel teszi tönkre Isten gyermekeinek az életét. A kételkedés végső soron mégis bűn, mert megsérti az Isten dicsőségét, szégyent hoz az ő nevére. A kételkedés nekünk sem jó, mert nyugtalanná és szomorúvá tesz minket, s öröm eltávozik az életünkből. A kételkedő ember már imádkozni sem tud, mert hogyan tudna az imádkozni, aki kételkedik Isten létében, és abban, hogy ő meghallgatja imádságainkat. A kételkedés teljesen megbénítja hitéletünket. Nincs örömünk, nem tudunk megvigasztalódni. De amikor kételkedünk  bizonyságot se tudunk tenni, nem tudunk másoknak segíteni, akik szintén meginogtak a hitükben.  Hogyan tudnánk mások alá biztos fundamentumot adni, ?ha mi sem állunk erős fundamentumon?

                Mik a kételkedés jelei, jellemzői? Már magában a szóban is ott van a „két”szám, a kettősség.  A latin nyelvben a kételkedés szava a „dubio” vagyis kettő.  Azt jelenti, hogy két dolog között ingadozom és nem tudok dönteni, egyik mellett sem, a másik mellett sem. Nem tudok az egyikre igent, a másikra pedig nemet mondani.

                A Jakab apostol levelének első fejezetében a kételkedést a tenger hullámaihoz hasonlítja. A hullámok mindig mozgásban vannak, mindig nyugtalanok, hol ide, hol oda mozdulnak el.  A kételkedést egyfajta hánykolódást jelent, hol itt, hol ott vagyunk, nem tudunk biztos pontos találni. Az egyik pillanatban ott vagyunk Isten mellett, de a másikban már elsodortatunk mellőle.

                Képzeljük csak el, hogy amikor Jézus megkérdezi Pétert: szeretsz-é engem, akkor Péter azt válaszolja: nem tudom, hogy szeretlek-é?  Vagy képzeljünk el egy udvarló fiút, akitől megkérdezzük, hogy szereti-e azt a lányt, akinek udvarol, hogy azt feleli: én ezt nem tudom. Ilyen nincs, mert vagy szereti vagy nem szereti a  lányt. A fiú semmiképpen nem válaszolhat így: nem tudom. A Jak.1,6-ban a kételkedő ember a tenger hullámaihoz van hasonlítva, azzal van kapcsolatban, hogy valami hiányzik. Azt mondja, ha valakinek nincs bölcsessége, kérje azt Istentől, de neki pedig hinnie kell, hogy ő ezt meg tudja adni. Ha kételkedsz, ezzel azt mondod:  én nem kérek, mert nem tudom,hogy meg tudja-e nekem adni? Luther egy képet használ erre, a korsó képét. Azt mondja, hogy a kételkedés olyan, mint amikor egy korsó van kezedben, és kéred, hogy Isten töltsön abba bort. De te a kételkedés által a korsót állandóan ide- oda mozgatod és a korsó így soha nem fog megtelni.

                A hullámokról eszünkbe juthat Péter apostol, aki Járt a hullámokon, mert Isten áldott gyermeke volt, ő egy adott ponton teljesen rábízta magát az Úrra és átadta magát neki. De ebben a pillanatban jött a vihar, a szél.  Péter megy Jézus felé a hullámokon, de egy adott ponton leveszi a tekintetét Jézusról és a hullámokra néz és elkezd süllyedni. Péter kiált: Uram, tarts meg engem, erre Jézus kinyújtja kezét, kivonja őt és azt kérdezi: kicsinyhitű, miért kételkedtél? Először ott volt a nagy hit, utána pedig jött a kételkedés, ilyen közel vannak ezek egymáshoz a hívő ember életében.

                Jézus a kételkedést az ő gyermekeinél kicsinyhitűségnek nevezi: kicsinyhitű, miért kételkedél? Mi a különbség a kicsiny hit és a gyenge hit között? A gyenge hitet erősíteni kell, a kicsinyhitűséget azonban megfeddi az Úr.

                A kételkedést sohasem szabad dicsérni, nem szabad jóvá hagyni, mert maga az Úr se hagyja jóvá. A Bibliában nincs ilyen ige: boldogok a kételkedők! Csak olyan ige van: boldog az, aki hitt.

                Mik a kételkedés jelei? Az, hogy az ember minden után kérdőjelet tesz. Az a rettenetes, hogy mi mindig és mindenben kételkedünk.  Nem tudsz megnyugodni, nem jutsz békességre, homályban élsz, mindent megkérdőjelezel, mindenben bizonytalankodsz.. A kételkedés ellentéte a biztos hit, bizalom Istenben, hogy ő a te Atyád.

Mikor kezdődik általában kételkedés? A kisgyermek általában nem kételkedik. Ő mindent elhisz, amit neki a szülei, nagyszülei mondanak. De aztán jön a serdülőkor. Akkor már n m fogadunk el akármit, elkezdünk kérdezősködni. Feltesszük a kérdést: vallóban így van? Ha Isten a Teremtő, akkor mi van az evolúcióval? Most melyik az igaz, a teremtés vagy az evolúció? Később ehhez jön a többi kérdés: mi lesz a pogányokkal? Mi lesz azokkal, akik soha nem hallottak Jézus Krisztusról? Mi lesz a más vallású emberekkel?

                2.Ezek után lássuk a kételkedés különböző formáit. Itt nagyon fontos, hogy hol történik a kételkedés? Mert van kételkedés Isten országán kívül, van kételkedés az Isten országa küszöbén és van kételkedés az Isten országán belül.

a. Kételkedés az Isten országán kívül. Ennek klasszikus példája Pilátus. Pilátus egy adott ponton szemben áll Jézussal. Egy adott ponton felteszi a kételkedők klasszikus kérdését: mi az igazság? De őt a válasz tulajdonképpen nem is érdekli, meg se várja, hogy Jézus válaszoljon rá, pedig most egyszeri és vissza nem térő alkalom lenne erre. Ő tulajdonképpen szerette a kételkedést és nem is akart a kételkedéstől megszabadulni. Ez a pilátusi kételkedés. Vannak olyan emberek, akik kapcsolatba kerülnek a Bibliával, de nem igazán akarják azt megismerni. Lapozgatnak benne, de hamarosan becsukják. Az ilyen emberek is felteszik a kérdést: mi az igazság? Honnan lehet tudni azt, hogy a Biblia igaz, hisz azt is csak emberek írták. Az ilyen emberek tipikus kérdése például ez is:Ha Isten szeretet, akkor miért van annyi szenvedés a világban, ha Isten az igazság, miért van annyi igazságtalanság? Az ilyen emberek tulajdonképpen mindenben kételkednek: Isten szeretetében, Hatalmában, igazságosságában. Ők a kételkedést egyfajta paizsként használják, hogy Istent távol tartsák maguktól .Az ilyen ember ezekre a kérdésekre  nem akar érdemi választ kapni, mert ő meg akar maradni a kételkedésben. Az ilyen ember, ha meglátogatod kellemesen elcseveg veled ezekről a kérdésekről, fel is teszi, lehet meg is hallgatja a válaszodat, de utána rögtön nézi tovább a tévében a szappanoperát.

b. Kételkedés az Isten országa küszöbén, ennek tipikus példája Nátánael. Ez egy őszinte kételkedés, az ilyen ember keresi az Isten országát. Ezt nevezhetjük nátánaeli kételkedésnek. Ki volt Nátánael? Fülöp barátja, aki lelkesen újságolja neki: Megtaláltuk a Messiást. Erre Nátánael azt válaszolja, hogy ez nem

lehetséges, mert a Messiás nem származhat Názáretből. Nátánael egy őszinte, kereső lélek, ő várta a Messiást, de a küszöbön mégis elkezd kételkedni. Már nagyon közel volt, de nem tudott hinni, mert még egy pár kérdés zavaros volt a számára. Még volt egy pár intellektuális akadály az útjában. Ő akart hinni, de előbb volt pár kérdése, amire választ kellett kapjon.

                Az ilyen kételkedők előbb-utóbb bizonyosságra, hitre jutnak. Ebben Fülöp lett az eszköz, aki őt nem értelmi úton próbálja meggyőzni, hanem tapasztalati úton. Jöjj és lásd meg. Én sem tudom pontosan, értelmileg és teológiailag hogyan is áll ez a dolog, de gyere el és lásd meg, beszélj vele, ő győzzön meg. És Nátánael elmegy és hisz. Az ilyen Nátánael-kételkedők meg fognak szabadulni a kételkedéstől és látva a keresztyének igazi és hiteles életét, hinni fognak, ők is Krisztussal fognak járni.

                c. Kételkedés az Isten országán belül. Ez például Dávid kételkedése. Mert bármennyire is fájó ezt kimondani, de van kételkedés az Isten országán belül is, Isten gyermeki is kételkedhetnek bizonyos helyzetekben. Ők a kételkedést úgy élik át, mint a Sátán nyílvesszőjét, amit szívükbe akar lőni. Őket nagyon bántja, hogy kételkednek, de bizonyos helyzetekben, mégis ebbe jutnak. Ilyen például Dávid kételkedése. Isten őt királlyá keni Sámuel próféta által és megkapja az ígéretet, hogy ő lesz Izrael királya Saul után. Igen ám, de addig még sok idő telik el, és ez egy nagyon nehéz idő. Mert a felkenetés után nem trón jön, hanem Saul kegyetlen üldözése. Egy adott ponton Dávid is kétségbe esik és azt mondja: bizonyára el kell vesznem Saul keze által.

                De Ábrahám a hívők atyja is kételkedett. Neki az Úr gyermeket ígért, de ez sem jön azonnal, sokáig kell várni az ígéret beteljesedésére. Ábrahám hitte, hogy az Úr be fogja teljesíteni ígéretét, és gyermeket fog adni neki. De amikor Sára nem esik teherbe ő is elkezd kételkedni. És a történetet tudjuk, hogy így születik meg a gyermeke a szolgálótól, ami rengeteg baj okozója mind a mai napig Izrael életében. De van egy még nagyobb kételkedő is a Bibliában, az akinél nem született nagyobb asszonytól, és ez Keresztelő János. Micsoda kőszikla ember ő. Hogy meg meri mondani az igazságot a népnek, az írástudóknak, Heródesnek. De egy adott ponton, amikor börtönbe kerül és ott nem látogatja meg Jézus, akkor ő is kételkedni kezd. Tanítványait elküldi Jézushoz a kérdéssel: te vagy-é az eljövendő, avagy mást várjunk?

                A kételkedés ki kell mondjuk, hogy nem egy jó, hanem egy kifejezetten rossz dolog Isten gyermekének az életében. Mert miben kételkedünk, kiben kételkedünk? Hát Istenben, Isten ígéreteiben, hűségében, szeretetében, megbízhatóságában.  A kételkedés sérti az Isten dicsőségét és ez nagyon fáj az Isten gyermekének. Jézus is megfeddi Pétert: kicsinyhitű, miért kételkedtél? Ugyanígy fedi meg Jézus a tanítványokat is a viharban.

3. Ezek után beszéljünk picit a kételkedés fajtáiról. Itt először beszéljünk az érzelmek, az érzések útján jövő kételkedésről. Például lehetnek olyan emberek, akik elkövettek egy bűnt, de azt megvallották Istennek és ha kellett embereknek is, bocsánatot kértek Istentől és emberektől, de mégis úgy érzik, hogy Isten nem bocsátotta meg bűneiket, illetve semmi különöset nem éreznek, nem éreznek egy túláradó örömöt. S ilyenkor elkezdenek kételkedni: vajon tényleg megbocsátott nekem Isten? Vagy nagyon sok ember azért nem jön úrvacsorázni, mert ő úgy érzi, hogy most nem jöhet oda. Nincs olyan bűne, amit nem akarna elhagyni, őszinte benne a vágy az úr asztala után, de mégsem mer jönni, mert úgy érzi, hogy ő méltatlan. Ez nagyon veszélyes. Az érzésekre sohasem szabad hagyatkozni. Persze jó az, ha vannak érzéseink, ha van örömünk, de nem az érzésekre kell alapozzunk, hanem Isten ígéretére. Ha Isten azt ígérte, hogy ő megbocsátja a megbánt és megvallott bűnt, akkor nekünk nem szabad abban kételkedni és akkor is hinnünk kell a bűnbocsánatban, ha semmi különöset nem érzünk, akkor is jönnünk kell az úrvacsorához, ha semmi különöst nem érzünk.

                Egy másik fajta kételkedés, az ú.n. akarati kételkedés. Mi is az akarati kételkedés? Ez egészen más, mint az érzelmi. Ez az, amikor nagyon is jól tudjuk, hogy Isten mit kíván tőlünk, de mi azt nem akarjuk megtenni. Egyszerűen nincs kedvünk azon az úton járni, amit Isten mutat nekünk és ekkor is kételkedünk. Mégis azt kérdezgetjük: vajon ez az Isten akarata? Vajon mégis ezt kell tennem? Nagyon sok ilyen akarati kételkedő van, akik nem akarja a bűn útját elhagyni. Inkább kételkedni kezdek a Bibliában, mert akkor nem kell komolyan venni: szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok. Mert ha komolyan hiszünk a Bibliában, akkor meg kell változtatnunk az életünket, a szokásainkat. De mi ezt nem akarjuk s ehelyett inkább kételkedünk. Tulajdonképpen ezt nevezhetnénk erkölcsi kételkedésnek is, mert nem akarjuk az eddigi erkölcsi magatartásunkat feladni.

                Van aztán egy kételkedés, amit egzisztenciális kételkedésnek nevezhetnénk, talán ez a kételkedés legveszedelmesebb formája. Ez az Istennel való személyes kapcsolatunkat érinti. Ez más, mint amikor kételkedem abban, hogy a Biblia Isten igéje, hogy Isten létezik. Ez az, amikor abban kételkedem, hogy én Isten gyermeke vagyok. Ennek nincs köze az érzelmekhez, az akarathoz, az értelemhez. Ennek a szívhez van köze. Ez a legmélyebben érinti az én személyes életemet. Az egzisztenciális kételkedő ilyen kérdéseket tesz fel? Meg vagyok-e váltva, meg vannak-e bocsátva a bűneim, meg vagyok-e térve, van-e üdvösségem? Ha most meghalnék, bejutnék-e az Isten országába? Ebben sokszor még igék is besegítenek, például: nem mindenki, aki mondja Uram, Uram,  megyen be a mennyek országába. Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak, na ha kevesen vannak, akkor én biztos nem vagyok közöttük. Az ilyen ember állandóan retteg attól is, hogy vissza fog esni a bűnbe.

4. Ezek után lássuk meg, hogy mi a terápia. Lássuk meg a gyógyulás útját. Lehet-e ezen a betegségen segíteni? Lehet-e ezt a betegséget gyógyítani? Igen, hála Istennek, a hitéletünk eme nyavalyájára is van gyógyszer.

                Az első lépés, hogy a kételkedést meglássuk és megvalljuk Isten előtt, hogy Istenhez forduljunk a kételkedéssel. Keresztelő János is Jézushoz küldött követeket, akik kételkedő kérdését odatárták Jézus elé. Te vagy-é az Eljövendő, avagy mást várjunk?

Fontos, hogy találj egy csendes időt, egy csendes helyet, amikor kételkedésed az Úr elé viszed. Mondd el őszintén kételyeidet az Úrnak. Nagyon jó az, ha ugyanúgy mint a bűneinket, ezt is el tudjuk testvérek előtt is mondani, és adott esetben kételkedésünket együtt visszük az Úr elé.

                Máté 28-ban az áll, hogy miután Jézus feltámadt, a tanítványok pedig meglátták, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. De ekkor Jézus még közelebb jött hozzájuk. Te is lehetsz egy a „némelyek” közül. Lehet, hogy azért kételkedsz, mert egy nagy próba van az életedben, vagy épp egy nagy bukás jött, egy nagyobb bűnt követtél el és ezért kezdtél el kételkedni. De ne csüggedj el, mert az Úr hozzád is közel jön és meggyógyít.

                Egy másik áldott eszköz a gyógyulásra a közösség. Gondolhatunk itt Tamásra, aki úgy gyógyult meg, hogy elment a tanítványi közösségbe, amiből először kimaradt. Először ő sem akarta elhinni, hogy az Úr feltámadt, de a testvéri közösségben, amikor az Úr is megjelent, kigyógyult a kételkedéséből. Nagyon fontos, hogy ne maradjunk ki a közösségből, hisz az Úr a közösségben ad gyógyulást erre a betegségre is.

                Lehet a gyógyulás eszköze egy ének is. Lehet, hogy az Úr nem  egy ige által gyógyít meg, hanem egy ének által. 1983 április 22-én a Traian utcai Szekuritátéra hivattak. Csak aki ott volt, az tudja, hogy ez mit jelentett. 8 órára kellett ott lennem, reggelizni se tudtam a gyomorideg miatt, ólomlábakkal közeledtem a szörnyű épület felé. Először bevittek egy kis szobába és ott 1 órán át magamra hagytak, mielőtt a viadal elkezdődött volna, amikor 3 szekus Ungvári ezredes vezényletével,- nyugodjon mellette a föld, ha tud,-  elkezdték a kihallgatást. Szörnyű félelem van az ember szívében. Ekkor nem egy ige jutott eszembe, hanem a” Ne csüggedj el kicsiny sereg” című ének s félhangosan többször végig énekeltem sétálgatva a szobában. Csodálatosan megerősített, s így vághattam neki az 5 órás kihallgatásnak.

                Végül egy példa Bunyan Zarándok útja című könyvéből. Keresztyén már rég útban van Romlás városából a mennyei Jeruzsálem felé. Ő már átment a szoros kapun, már letette bűnei terhét, megtért Istenhez, ma azt mondanánk: újjászületett ember volt. Már rég megállt Jézus keresztjénél, ott letérdepelt, kérte és megkapta bűnei bocsánatát, letette a múlt minden bűnét, nyomorúságát, új szívet és új életet kapott. De egy adott ponton , Reménykedővel, az útitársával együtt meglátnak egy párhuzamos utat, ami jóval könnyebbnek és rövidebbnek látszik s szintén a mennyei Jeruzsálembe vezet. De nemsokára meglátják, hogy ez csalás és ámítás, mert ez az út nem vezet el a célba. Ekkor minden igyekezetükkel megpróbálnak visszakerülni a helyes útra, de eltévelyednek. Ekkor egy óriással találkoznak, akit Kétségbeesésnek hívnak. Ő Kételkedés várában lakik. Keresztyén és Reménykedő az óriás fogságába esnek. Az óriás kezében egy ostor van, amivel szüntelen üti-veri őket. Ez nekik nagyon fáj, de az óriás ennyivel nem éri be, mert nemsokára egy sötét börtönbe veti őket. Ott nincs fény, nincs étel, ital, nincs vigasztalás. Ott tartja őket szerdától szombatig., tehát 4 napot töltenek el az óriás fogságában. Az óriás egy adott ponton szörnyű javaslattal áll elő: öljétek meg magatokat, legyetek öngyilkosok, mert ha nem én végzek veletek. S ekkor megmutatja nekik Kain, Ézsaú és Júdás koponyáját.

                Mit tesz ebben a reménytelen helyzetben a két útitárs? Hát mit tehet a keresztyén ember egy ilyen helyzetben? Hát imára kulcsolják a kezüket. És Isten válaszol, mert megérkezik a szabadulás. Keresztyénnek azt súgja a Lélek, hogy nyúljon be a zsebébe és ott egy kulcsot talál, az Isten ígéreteinek a kulcsát. Ez a kulcs talál Kételkedés várának a zárjába és így megszabadulnak Kétségbeesés óriásának a fogságából. De honnan került a kulcs a zsebükbe? Isten helyezte, teremtette oda az imádkozás alatt.

                Ezt a kulcsot ma Isten minden kételkedő gyermekének adja, aki hozzá fohászkodik. Használjuk bátran és bizalommal ezt a kulcsot valahányszor csak Kételkedés várába és Kétségbeesés óriásának a fogságába esünk. Az Isten ígéreteinek a kulcs a kételkedés minden zárát kinyitja. Rengeteg ilyen kulcsot lehetne felsorolni: „aki énhozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem, hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak téged, akik azt Istent szeretik minden javukra van, íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, hogy csak néhányat soroljak fel. De több száz drága ígéret van, amibe mi belekapaszkodhatunk.

                Ha kételkedésbe jutunk, csak két lehetőségünk van. Az egyik az, hogy abban elpusztulunk, vagyis feladjuk hitünket, eldobjuk reménységünket, hitetlenné leszünk s végül elkárhozunk. Mert a meg nem gyógyult kételkedés vége: a kárhozat.

                De van egy másik lehetőség: a kételkedésből kijönni, attól megszabadulni azon eszközök által, amiket felsoroltam, és így hitünkben megerősödve, a kételkedéstől  megszabadulva, boldog bizonyosságban, élő hitben, szilárd reménységben haladni tovább az elkezdett úton, tudva, hogy Isten minden szava igen és ámen, ami az én életemben  is be fog teljesedni. Isten az ő gyermekeit, kételkedő, kicsinyhitű, botladozó gyermekeit se hagyja el és beviszi őket a mennyei Jeruzsálembe, ahol már kételkedés sem lesz, ott azt is kitörli szívünkből, mert meg fogjuk látni Istent és Jézust színről-színre és ott Isten lesz minden mindenekben.

Marosvásárhely, 2O19 Reformáció havában                                          Lőrincz István