A hitben való kételkedés és az abból való gyógyulás
A hitünknek egy olyan
betegségéről fogunk ebben az előadásban szólni, amit Isten minden gyermeke
szeretne elkerülni, de amibe életünk során szinte mindnyájan beleesünk, még a legkülönbek is. Nyilván
erről is azért szólunk, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik ebbe jutottak
és mihamarabb megtalálhassák a gyógyulás útját. Három dologról szeretnék ezzel
kapcsolatban szólni.
1.A diagnózis, a
látlelet felállítása. Képzeljük el azt az abszurd, de mégis lehetséges esetet,
hogy azt a templomot, amibe járunk terrortámadás érne. Mi ott lennénk és egy
pillanat alatt meghalnánk. Biztosak vagyunk—e abban, hogy ebben az esetben
üdvösségre jutnánk? Ki az közülünk, aki biztosan tudja, hogy ha most meghalna,
üdvösségre jutna? Akik erre igennel válaszolnak, azoknak feltehetjük a kérdést:
miért engedne be téged Isten az ő dicsőségébe? Tudhatjuk-e egyáltalán
bizonyosan, hogy üdvösségünk van?
A Bibliában nagyon
kevés olyan ember van, akik életük során a hit útján soha nem kételkedtek. A
Szentírás legnagyobb embereinél is azt látjuk,, hogy életükben egyaránt jelen
van a hit és a kételkedés. A kételkedés nem a hitben van, hanem a hívő
emberben. Ahol a hit tüze ég, ott legtöbbször
gomolyog a kételkedés füstje is. S a füstnek az a jellegzetessége, hogy
fojtogat egyrészt, másrészt pedig elhomályosítja a látást, már nem úgy látjuk a
dolgokat, ahogy kellene. A hit, ahogy a Káténk is tanítja biztos ismeret. A
biztos ismeret Isten igéjéből származik. A kételkedés nem a hitben van, mert az biztos
ismeret, s mégis, ahol hit van, ott a legtöbbször a kételkedés is megjelenik.
Pedig vagy hisz valaki,
vagy pedig nem hisz, más lehetőség nincs. Ahogy egy nő sem lehet csak félig terhes, úgy
nincs fél hit sem. Vagy hiszünk Istenben és az ő szeretetében, vagy pedig nem
hiszünk benne. Vagy üdvözülünk, vagy elkárhozunk, vagy a mennybe vagy a pokolba
jutunk, köztes állapot nincs, még akkor sem, ha a katolikus egyház beszél erről
, amikor a tisztítótűzről tanít, ami azonban nem biblikus, de most ebbe ne
menjünk bele.
Mégis mindnyájan
ismerjük a holdkóros gyermek édesapjának a kérését: hiszek Uram, légy
segítségül az én hitetlenségemnek. Minden hívő embernek fel lehet tenni a kérdést:
te soha nem kételkedtél? Te soha nem mondtad ki ezt a kérést: hiszek Uram, légy
segítségül az én hitetlenségemnek.
Vegyük példaként
Keresztelő Jánost. Micsoda nagyság volt ő az Isten országában! Milyen
bizonyossággal mutatott rá Jézus Krisztusra, ott a Jordán Partján: íme az Isten
Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Nagyon jól kommunikált az emberekkel,
nagyon érthetően és világosan beszélt. Óriási tömegeket vonzott az
igehirdetése, ezrek özönlöttek a Jordán
partjára a pusztába, hogy hallgassák őt és megkeresztelkedjenek általa a Jordán
vizében. Közülünk alig adatik meg néhány embernek, hogy ezreknek tehessen
bizonyságot, mi legfeljebb százaknak hirdetjük Isten igéjét. De amikor ez a
nagy ember, ez a hithős a börtönbe kerül, ott nagyon elcsügged és elkezd kételkedni.
Néhány tanítványát Jézushoz küldi a kérdéssel: te vagy-é az Eljövendő, avagy
mást várjunk? Milyen határozottan prédikált János arról, hogy Jézus megnyitja a
vakok szemeit, hogy a foglyoknak szabadulást hirdet, feloldja a megkötözötteket kötelékeikből.
De most ő ott van a börtönben, előtte
senki se nyitja meg a börtönajtót, Jézus se jön el őt meglátogatni, s úgy
tűnik, hogy a valóság, amiben ő van, pont az ellentéte annak, amit Jézus
hirdet. Ő szabadulást hirdetett a foglyoknak, de nem jön, hogy őt a börtönből
kiszabadítsa. És ez a szálfaerős férfi nádszálként kezd el ingadozni a kételkedés szelétől hajtva. Hangsúlyozom:
itt nem egy hitetlen emberről van szó, hanem arról, akinél nem született
nagyobb asszonytól, ahogy azt Jézus is elismeri.
De vehetünk egy másik
példát is és ez Tamás apostol, aki egy volt Jézus 12 tanítványa közül. Tamás 3
éven át együtt járt Jézussal, látta csodáit, hallotta igehirdetéseit. Egy adott
ponton mégis ő is kételkedett, ahogy azt nagyon jól ismerjük az evangéliumból.
Feltehetjük a kérdést:
mi a kételkedés, egyáltalán bűn-e ez? Ez egy nehéz kérdés, csak nagyon óvatosan
lehet rá válaszolni. Úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést: emberi vagy ördögi
dolog, egyáltalán kételkedhet-e a keresztyén ember? Mert a pogány rómaiak
mondták azt, hogy a kételkedés emberi létünk szerves része, semmit se lehet
tudni biztosan, mindenben kételkedni kell. Szabad-e egyáltalán kételkedni? Az
nyilvánvaló, hogy a kételkedés nem egy jó dolog, nem egy egészséges dolog, hanem
súlyos betegség a keresztyén ember életében. De térjünk vissza kérdéshez: bűn-e a
kételkedés? Nem, azt nem mondhatjuk, hogy bűn, inkább fogalmazzunk így: a
kételkedés a hitélet egyik súlyos betegsége. Egy olyan veszedelmes vírus, ami
megtámadhatja a hitéletünket és nagy károkat okozhat abban.
A
Sátán gyakran épp ezzel teszi tönkre Isten gyermekeinek az életét. A kételkedés
végső soron mégis bűn, mert megsérti az Isten dicsőségét, szégyent hoz az ő
nevére. A kételkedés nekünk sem jó, mert nyugtalanná és szomorúvá tesz minket,
s öröm eltávozik az életünkből. A kételkedő ember már imádkozni sem tud, mert
hogyan tudna az imádkozni, aki kételkedik Isten létében, és abban, hogy ő
meghallgatja imádságainkat. A kételkedés teljesen megbénítja hitéletünket.
Nincs örömünk, nem tudunk megvigasztalódni. De amikor kételkedünk bizonyságot se tudunk tenni, nem tudunk
másoknak segíteni, akik szintén meginogtak a hitükben. Hogyan tudnánk mások alá biztos fundamentumot
adni, ?ha mi sem állunk erős fundamentumon?
Mik a kételkedés
jelei, jellemzői? Már magában a szóban is ott van a „két”szám, a kettősség. A latin nyelvben a kételkedés szava a „dubio”
vagyis kettő. Azt jelenti, hogy két
dolog között ingadozom és nem tudok dönteni, egyik mellett sem, a másik mellett
sem. Nem tudok az egyikre igent, a másikra pedig nemet mondani.
A Jakab apostol
levelének első fejezetében a kételkedést a tenger hullámaihoz hasonlítja. A
hullámok mindig mozgásban vannak, mindig nyugtalanok, hol ide, hol oda
mozdulnak el. A kételkedést egyfajta
hánykolódást jelent, hol itt, hol ott vagyunk, nem tudunk biztos pontos
találni. Az egyik pillanatban ott vagyunk Isten mellett, de a másikban már
elsodortatunk mellőle.
Képzeljük csak el, hogy
amikor Jézus megkérdezi Pétert: szeretsz-é engem, akkor Péter azt válaszolja:
nem tudom, hogy szeretlek-é? Vagy képzeljünk
el egy udvarló fiút, akitől megkérdezzük, hogy szereti-e azt a lányt, akinek
udvarol, hogy azt feleli: én ezt nem tudom. Ilyen nincs, mert vagy szereti vagy
nem szereti a lányt. A fiú semmiképpen
nem válaszolhat így: nem tudom. A Jak.1,6-ban a kételkedő ember a tenger
hullámaihoz van hasonlítva, azzal van kapcsolatban, hogy valami hiányzik. Azt
mondja, ha valakinek nincs bölcsessége, kérje azt Istentől, de neki pedig hinnie
kell, hogy ő ezt meg tudja adni. Ha kételkedsz, ezzel azt mondod: én nem kérek, mert nem tudom,hogy meg tudja-e
nekem adni? Luther egy képet használ erre, a korsó képét. Azt mondja, hogy a
kételkedés olyan, mint amikor egy korsó van kezedben, és kéred, hogy Isten
töltsön abba bort. De te a kételkedés által a korsót állandóan ide- oda
mozgatod és a korsó így soha nem fog megtelni.
A hullámokról eszünkbe
juthat Péter apostol, aki Járt a hullámokon, mert Isten áldott gyermeke volt, ő
egy adott ponton teljesen rábízta magát az Úrra és átadta magát neki. De ebben
a pillanatban jött a vihar, a szél. Péter
megy Jézus felé a hullámokon, de egy adott ponton leveszi a tekintetét Jézusról
és a hullámokra néz és elkezd süllyedni. Péter kiált: Uram, tarts meg engem,
erre Jézus kinyújtja kezét, kivonja őt és azt kérdezi: kicsinyhitű, miért
kételkedtél? Először ott volt a nagy hit, utána pedig jött a kételkedés, ilyen
közel vannak ezek egymáshoz a hívő ember életében.
Jézus a kételkedést az
ő gyermekeinél kicsinyhitűségnek nevezi: kicsinyhitű, miért kételkedél? Mi a
különbség a kicsiny hit és a gyenge hit között? A gyenge hitet erősíteni kell,
a kicsinyhitűséget azonban megfeddi az Úr.
A kételkedést sohasem
szabad dicsérni, nem szabad jóvá hagyni, mert maga az Úr se hagyja jóvá. A
Bibliában nincs ilyen ige: boldogok a kételkedők! Csak olyan ige van: boldog
az, aki hitt.
Mik a kételkedés
jelei? Az, hogy az ember minden után kérdőjelet tesz. Az a rettenetes, hogy mi
mindig és mindenben kételkedünk. Nem tudsz
megnyugodni, nem jutsz békességre, homályban élsz, mindent megkérdőjelezel,
mindenben bizonytalankodsz.. A kételkedés ellentéte a biztos hit, bizalom
Istenben, hogy ő a te Atyád.
Mikor kezdődik általában kételkedés? A kisgyermek
általában nem kételkedik. Ő mindent elhisz, amit neki a szülei, nagyszülei
mondanak. De aztán jön a serdülőkor. Akkor már n m fogadunk el akármit,
elkezdünk kérdezősködni. Feltesszük a kérdést: vallóban így van? Ha Isten a
Teremtő, akkor mi van az evolúcióval? Most melyik az igaz, a teremtés vagy az
evolúció? Később ehhez jön a többi kérdés: mi lesz a pogányokkal? Mi lesz azokkal,
akik soha nem hallottak Jézus Krisztusról? Mi lesz a más vallású emberekkel?
2.Ezek után lássuk a
kételkedés különböző formáit. Itt nagyon fontos, hogy hol történik a
kételkedés? Mert van kételkedés Isten országán kívül, van kételkedés az Isten
országa küszöbén és van kételkedés az Isten országán belül.
a. Kételkedés az Isten országán kívül. Ennek klasszikus példája Pilátus.
Pilátus egy adott ponton szemben áll Jézussal. Egy adott ponton felteszi a
kételkedők klasszikus kérdését: mi az igazság? De őt a válasz tulajdonképpen
nem is érdekli, meg se várja, hogy Jézus válaszoljon rá, pedig most egyszeri és
vissza nem térő alkalom lenne erre. Ő tulajdonképpen szerette a kételkedést és
nem is akart a kételkedéstől megszabadulni. Ez a pilátusi kételkedés. Vannak
olyan emberek, akik kapcsolatba kerülnek a Bibliával, de nem igazán akarják azt
megismerni. Lapozgatnak benne, de hamarosan becsukják. Az ilyen emberek is
felteszik a kérdést: mi az igazság? Honnan lehet tudni azt, hogy a Biblia igaz,
hisz azt is csak emberek írták. Az ilyen emberek tipikus kérdése például ez is:Ha
Isten szeretet, akkor miért van annyi szenvedés a világban, ha Isten az
igazság, miért van annyi igazságtalanság? Az ilyen emberek tulajdonképpen mindenben
kételkednek: Isten szeretetében, Hatalmában, igazságosságában. Ők a kételkedést
egyfajta paizsként használják, hogy Istent távol tartsák maguktól .Az ilyen
ember ezekre a kérdésekre nem akar
érdemi választ kapni, mert ő meg akar maradni a kételkedésben. Az ilyen ember,
ha meglátogatod kellemesen elcseveg veled ezekről a kérdésekről, fel is teszi,
lehet meg is hallgatja a válaszodat, de utána rögtön nézi tovább a tévében a
szappanoperát.
b. Kételkedés az Isten országa küszöbén, ennek tipikus példája Nátánael. Ez
egy őszinte kételkedés, az ilyen ember keresi az Isten országát. Ezt
nevezhetjük nátánaeli kételkedésnek. Ki volt Nátánael? Fülöp barátja, aki
lelkesen újságolja neki: Megtaláltuk a Messiást. Erre Nátánael azt válaszolja,
hogy ez nem
lehetséges, mert a Messiás nem származhat Názáretből. Nátánael egy őszinte,
kereső lélek, ő várta a Messiást, de a küszöbön mégis elkezd kételkedni. Már
nagyon közel volt, de nem tudott hinni, mert még egy pár kérdés zavaros volt a
számára. Még volt egy pár intellektuális akadály az útjában. Ő akart hinni, de
előbb volt pár kérdése, amire választ kellett kapjon.
Az ilyen kételkedők
előbb-utóbb bizonyosságra, hitre jutnak. Ebben Fülöp lett az eszköz, aki őt nem
értelmi úton próbálja meggyőzni, hanem tapasztalati úton. Jöjj és lásd meg. Én
sem tudom pontosan, értelmileg és teológiailag hogyan is áll ez a dolog, de
gyere el és lásd meg, beszélj vele, ő győzzön meg. És Nátánael elmegy és hisz. Az
ilyen Nátánael-kételkedők meg fognak szabadulni a kételkedéstől és látva a
keresztyének igazi és hiteles életét, hinni fognak, ők is Krisztussal fognak
járni.
c. Kételkedés az Isten
országán belül. Ez például Dávid kételkedése. Mert bármennyire is fájó ezt
kimondani, de van kételkedés az Isten országán belül is, Isten gyermeki is
kételkedhetnek bizonyos helyzetekben. Ők a kételkedést úgy élik át, mint a
Sátán nyílvesszőjét, amit szívükbe akar lőni. Őket nagyon bántja, hogy
kételkednek, de bizonyos helyzetekben, mégis ebbe jutnak. Ilyen például Dávid
kételkedése. Isten őt királlyá keni Sámuel próféta által és megkapja az
ígéretet, hogy ő lesz Izrael királya Saul után. Igen ám, de addig még sok idő
telik el, és ez egy nagyon nehéz idő. Mert a felkenetés után nem trón jön,
hanem Saul kegyetlen üldözése. Egy adott ponton Dávid is kétségbe esik és azt
mondja: bizonyára el kell vesznem Saul keze által.
De Ábrahám a hívők
atyja is kételkedett. Neki az Úr gyermeket ígért, de ez sem jön azonnal, sokáig
kell várni az ígéret beteljesedésére. Ábrahám hitte, hogy az Úr be fogja
teljesíteni ígéretét, és gyermeket fog adni neki. De amikor Sára nem esik
teherbe ő is elkezd kételkedni. És a történetet tudjuk, hogy így születik meg a
gyermeke a szolgálótól, ami rengeteg baj okozója mind a mai napig Izrael
életében. De van egy még nagyobb kételkedő is a Bibliában, az akinél nem
született nagyobb asszonytól, és ez Keresztelő János. Micsoda kőszikla ember ő.
Hogy meg meri mondani az igazságot a népnek, az írástudóknak, Heródesnek. De
egy adott ponton, amikor börtönbe kerül és ott nem látogatja meg Jézus, akkor ő
is kételkedni kezd. Tanítványait elküldi Jézushoz a kérdéssel: te vagy-é az
eljövendő, avagy mást várjunk?
A kételkedés ki kell
mondjuk, hogy nem egy jó, hanem egy kifejezetten rossz dolog Isten gyermekének
az életében. Mert miben kételkedünk, kiben kételkedünk? Hát Istenben, Isten
ígéreteiben, hűségében, szeretetében, megbízhatóságában. A kételkedés sérti az Isten dicsőségét és ez
nagyon fáj az Isten gyermekének. Jézus is megfeddi Pétert: kicsinyhitű, miért
kételkedtél? Ugyanígy fedi meg Jézus a tanítványokat is a viharban.
3. Ezek után beszéljünk picit a kételkedés fajtáiról. Itt először beszéljünk
az érzelmek, az érzések útján jövő kételkedésről. Például lehetnek olyan
emberek, akik elkövettek egy bűnt, de azt megvallották Istennek és ha kellett
embereknek is, bocsánatot kértek Istentől és emberektől, de mégis úgy érzik,
hogy Isten nem bocsátotta meg bűneiket, illetve semmi különöset nem éreznek,
nem éreznek egy túláradó örömöt. S ilyenkor elkezdenek kételkedni: vajon
tényleg megbocsátott nekem Isten? Vagy nagyon sok ember azért nem jön
úrvacsorázni, mert ő úgy érzi, hogy most nem jöhet oda. Nincs olyan bűne, amit
nem akarna elhagyni, őszinte benne a vágy az úr asztala után, de mégsem mer
jönni, mert úgy érzi, hogy ő méltatlan. Ez nagyon veszélyes. Az érzésekre
sohasem szabad hagyatkozni. Persze jó az, ha vannak érzéseink, ha van örömünk,
de nem az érzésekre kell alapozzunk, hanem Isten ígéretére. Ha Isten azt
ígérte, hogy ő megbocsátja a megbánt és megvallott bűnt, akkor nekünk nem
szabad abban kételkedni és akkor is hinnünk kell a bűnbocsánatban, ha semmi
különöset nem érzünk, akkor is jönnünk kell az úrvacsorához, ha semmi különöst
nem érzünk.
Egy másik fajta
kételkedés, az ú.n. akarati kételkedés. Mi is az akarati kételkedés? Ez egészen
más, mint az érzelmi. Ez az, amikor nagyon is jól tudjuk, hogy Isten mit kíván
tőlünk, de mi azt nem akarjuk megtenni. Egyszerűen nincs kedvünk azon az úton
járni, amit Isten mutat nekünk és ekkor is kételkedünk. Mégis azt kérdezgetjük:
vajon ez az Isten akarata? Vajon mégis ezt kell tennem? Nagyon sok ilyen
akarati kételkedő van, akik nem akarja a bűn útját elhagyni. Inkább kételkedni
kezdek a Bibliában, mert akkor nem kell komolyan venni: szentek legyetek, mert
én az Úr a ti Istenetek szent vagyok. Mert ha komolyan hiszünk a Bibliában,
akkor meg kell változtatnunk az életünket, a szokásainkat. De mi ezt nem akarjuk
s ehelyett inkább kételkedünk. Tulajdonképpen ezt nevezhetnénk erkölcsi
kételkedésnek is, mert nem akarjuk az eddigi erkölcsi magatartásunkat feladni.
Van aztán egy
kételkedés, amit egzisztenciális kételkedésnek nevezhetnénk, talán ez a
kételkedés legveszedelmesebb formája. Ez az Istennel való személyes
kapcsolatunkat érinti. Ez más, mint amikor kételkedem abban, hogy a Biblia
Isten igéje, hogy Isten létezik. Ez az, amikor abban kételkedem, hogy én Isten
gyermeke vagyok. Ennek nincs köze az érzelmekhez, az akarathoz, az értelemhez.
Ennek a szívhez van köze. Ez a legmélyebben érinti az én személyes életemet. Az
egzisztenciális kételkedő ilyen kérdéseket tesz fel? Meg vagyok-e váltva, meg
vannak-e bocsátva a bűneim, meg vagyok-e térve, van-e üdvösségem? Ha most
meghalnék, bejutnék-e az Isten országába? Ebben sokszor még igék is besegítenek,
például: nem mindenki, aki mondja Uram, Uram, megyen be a mennyek országába. Sokan vannak a
hivatalosak, de kevesen a választottak, na ha kevesen vannak, akkor én biztos
nem vagyok közöttük. Az ilyen ember állandóan retteg attól is, hogy vissza fog
esni a bűnbe.
4. Ezek után lássuk meg, hogy mi a terápia. Lássuk meg a gyógyulás útját.
Lehet-e ezen a betegségen segíteni? Lehet-e ezt a betegséget gyógyítani? Igen,
hála Istennek, a hitéletünk eme nyavalyájára is van gyógyszer.
Az első lépés, hogy a
kételkedést meglássuk és megvalljuk Isten előtt, hogy Istenhez forduljunk a
kételkedéssel. Keresztelő János is Jézushoz küldött követeket, akik kételkedő
kérdését odatárták Jézus elé. Te vagy-é az Eljövendő, avagy mást várjunk?
Fontos, hogy találj egy csendes időt, egy csendes helyet, amikor
kételkedésed az Úr elé viszed. Mondd el őszintén kételyeidet az Úrnak. Nagyon
jó az, ha ugyanúgy mint a bűneinket, ezt is el tudjuk testvérek előtt is
mondani, és adott esetben kételkedésünket együtt visszük az Úr elé.
Máté 28-ban az áll,
hogy miután Jézus feltámadt, a tanítványok pedig meglátták, leborultak előtte,
némelyek azonban kételkedtek. De ekkor Jézus még közelebb jött hozzájuk. Te is
lehetsz egy a „némelyek” közül. Lehet, hogy azért kételkedsz, mert egy nagy
próba van az életedben, vagy épp egy nagy bukás jött, egy nagyobb bűnt követtél
el és ezért kezdtél el kételkedni. De ne csüggedj el, mert az Úr hozzád is
közel jön és meggyógyít.
Egy másik áldott
eszköz a gyógyulásra a közösség. Gondolhatunk itt Tamásra, aki úgy gyógyult
meg, hogy elment a tanítványi közösségbe, amiből először kimaradt. Először ő
sem akarta elhinni, hogy az Úr feltámadt, de a testvéri közösségben, amikor az
Úr is megjelent, kigyógyult a kételkedéséből. Nagyon fontos, hogy ne maradjunk
ki a közösségből, hisz az Úr a közösségben ad gyógyulást erre a betegségre is.
Lehet a gyógyulás
eszköze egy ének is. Lehet, hogy az Úr nem egy ige által gyógyít meg, hanem egy ének által.
1983 április 22-én a Traian utcai Szekuritátéra hivattak. Csak aki ott volt, az
tudja, hogy ez mit jelentett. 8 órára kellett ott lennem, reggelizni se tudtam
a gyomorideg miatt, ólomlábakkal közeledtem a szörnyű épület felé. Először
bevittek egy kis szobába és ott 1 órán át magamra hagytak, mielőtt a viadal
elkezdődött volna, amikor 3 szekus Ungvári ezredes vezényletével,- nyugodjon
mellette a föld, ha tud,- elkezdték a
kihallgatást. Szörnyű félelem van az ember szívében. Ekkor nem egy ige jutott
eszembe, hanem a” Ne csüggedj el kicsiny sereg” című ének s félhangosan
többször végig énekeltem sétálgatva a szobában. Csodálatosan megerősített, s
így vághattam neki az 5 órás kihallgatásnak.
Végül egy példa Bunyan
Zarándok útja című könyvéből. Keresztyén már rég útban van Romlás városából a
mennyei Jeruzsálem felé. Ő már átment a szoros kapun, már letette bűnei terhét,
megtért Istenhez, ma azt mondanánk: újjászületett ember volt. Már rég megállt
Jézus keresztjénél, ott letérdepelt, kérte és megkapta bűnei bocsánatát,
letette a múlt minden bűnét, nyomorúságát, új szívet és új életet kapott. De
egy adott ponton , Reménykedővel, az útitársával együtt meglátnak egy párhuzamos
utat, ami jóval könnyebbnek és rövidebbnek látszik s szintén a mennyei
Jeruzsálembe vezet. De nemsokára meglátják, hogy ez csalás és ámítás, mert ez
az út nem vezet el a célba. Ekkor minden igyekezetükkel megpróbálnak
visszakerülni a helyes útra, de eltévelyednek. Ekkor egy óriással találkoznak,
akit Kétségbeesésnek hívnak. Ő Kételkedés várában lakik. Keresztyén és
Reménykedő az óriás fogságába esnek. Az óriás kezében egy ostor van, amivel
szüntelen üti-veri őket. Ez nekik nagyon fáj, de az óriás ennyivel nem éri be,
mert nemsokára egy sötét börtönbe veti őket. Ott nincs fény, nincs étel, ital,
nincs vigasztalás. Ott tartja őket szerdától szombatig., tehát 4 napot töltenek
el az óriás fogságában. Az óriás egy adott ponton szörnyű javaslattal áll elő:
öljétek meg magatokat, legyetek öngyilkosok, mert ha nem én végzek veletek. S
ekkor megmutatja nekik Kain, Ézsaú és Júdás koponyáját.
Mit tesz ebben a
reménytelen helyzetben a két útitárs? Hát mit tehet a keresztyén ember egy
ilyen helyzetben? Hát imára kulcsolják a kezüket. És Isten válaszol, mert
megérkezik a szabadulás. Keresztyénnek azt súgja a Lélek, hogy nyúljon be a
zsebébe és ott egy kulcsot talál, az Isten ígéreteinek a kulcsát. Ez a kulcs
talál Kételkedés várának a zárjába és így megszabadulnak Kétségbeesés óriásának
a fogságából. De honnan került a kulcs a zsebükbe? Isten helyezte, teremtette
oda az imádkozás alatt.
Ezt a kulcsot ma Isten
minden kételkedő gyermekének adja, aki hozzá fohászkodik. Használjuk bátran és
bizalommal ezt a kulcsot valahányszor csak Kételkedés várába és Kétségbeesés
óriásának a fogságába esünk. Az Isten ígéreteinek a kulcs a kételkedés minden
zárát kinyitja. Rengeteg ilyen kulcsot lehetne felsorolni: „aki énhozzám jön, azt
semmiképpen ki nem vetem, hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én
megszabadítlak téged, akik azt Istent szeretik minden javukra van, íme, én
tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, hogy csak néhányat soroljak
fel. De több száz drága ígéret van, amibe mi belekapaszkodhatunk.
Ha kételkedésbe
jutunk, csak két lehetőségünk van. Az egyik az, hogy abban elpusztulunk, vagyis
feladjuk hitünket, eldobjuk reménységünket, hitetlenné leszünk s végül
elkárhozunk. Mert a meg nem gyógyult kételkedés vége: a kárhozat.
De van egy másik
lehetőség: a kételkedésből kijönni, attól megszabadulni azon eszközök által,
amiket felsoroltam, és így hitünkben megerősödve, a kételkedéstől megszabadulva, boldog bizonyosságban, élő
hitben, szilárd reménységben haladni tovább az elkezdett úton, tudva, hogy
Isten minden szava igen és ámen, ami az én életemben is be fog teljesedni. Isten az ő gyermekeit,
kételkedő, kicsinyhitű, botladozó gyermekeit se hagyja el és beviszi őket a
mennyei Jeruzsálembe, ahol már kételkedés sem lesz, ott azt is kitörli
szívünkből, mert meg fogjuk látni Istent és Jézust színről-színre és ott Isten
lesz minden mindenekben.
Marosvásárhely, 2O19 Reformáció havában
Lőrincz István