Tanulságos igék a jövőről 3

Tanulságos igék a jövendőről 3

Text. ”Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mát.28,18-20)

            Valakinek az utolsó szavai különös jelentőséggel bírnak. Ez olyan, mint egy végrendelet. Sokszor egy egész élet üzenetét foglalják össze. Most azokkal a szavakkal foglalkozunk, amiket Jézus közvetlenül mennybemenetele előtt mondott. Ezek tehát nem egy haldoklónak az utolsó szavai ,hanem annak az utolsó szavai, aki legyőzte a bűnt, halált és a Sátánt. Ezek a szavak megalapozzák a mi váradalmunkat. Hisz húsvét fordulópont a világ életében, azt jelenti, hogy ajtó nyílik a jövendőre, egy olyan ajtó, amit soha senki be nem zárhat. Ezért mondhatja később Péter apostol, hogy Krisztus feltámadása minket élő reménységre szült újjá. Mert a feltámadott Úr zsengéje azoknak, akik elaludtak. Ezért mi húsvétkor, de minden vasárnap is, az örök nyugalom előízét éljük át. Ez az ige olyan, mint a záróakkord a szimfóniában, amiben minden alapvető dallam megszólal. Ez az ige mindent elmond arról, hogy mit is jelent Jézus a mi számunkra. Ebben ott van az örömüzenet kihirdetése, a feladat és az ígéret. Nem véletlen az, hogy a „minden” szóval négyszer is találkozunk benne: minden hatalom, minden népek, minden, amit Jézus tanított és minden nap a világ végezetéig.

            Feltámadása után Jézus tanítványait Galileába hívja, egy hegyre, amiről semmi közelebbit nem tudunk. Lehet, hogy az a hegy, ahol a Hegyi beszédet is elmondta. Különben is a hegyek fontos szerepet játszanak a Jézus életében. Gondolhatunk itt arra a hegyre, amire a Sátán felvitte, a megdicsőülés hegyére és arra a hegyre is, amin Jézus a tanítványainak épp a jövendőről beszélt. Itt újra egy hegyen vagyunk, ahol egyesek felismerik és imádják, mások meg kételkednek benne. De Jézus a szavaival képes minden kétéget elűzni. Jézus először is kihirdeti királyi hatalmát. Máténál különösen is fontos a gondolat, hogy Jézus az  Izrael királya. A szó, amit itt az eredeti szövegben találunk teljhatatalmat jelent, azt hogy a világ feletti uralmat az Atya a Jézus átszegzett kezébe tette le.

            Itt tulajdonképpen Dániel próféciája teljesedik be, hisz ő lát négy világhatalmat feljönni a tengerből. De ezek egymás után el is tűnnek. Akkor Dániel lát valakit, az Ember Fiához hasonló lényt, aki közeledik Isten trónjához, aki neki ad minden hatalmat az uralkodásra, az ítéletre, a szabadításra és a megváltásra. Különös az is, hogy a Sátán is felkínálja Jézusnak a mindenek feletti hatalmat, ha Jézus leborul előtte, hogy imádja őt. Ez egy döbbenetes kísértés, hisz ebben azt suttogja a Sátán Jézusnak: egy előttem való térdhajtással megspórolhatod a kereszt fájdalmát és kínját. De Jézusnak ez a hatalom nem kell, Ő a kereszten át megy a trón felé, s így kapja meg a világ feletti uralmat. Nincs olyan terület, nép, kultúra, ami ne lenne az Ő uralma alatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben a világban nem működnének ellenséges erők és hatalmak, amik Isten és Felkentje ellen törekednek. De ezek mégis -akarnak vagy nem- engedelmeskednek Jézusnak. Ezt a hatalmat az igehirdetésben nekünk is hirdetni kell. Ezt mi olyan könnyen elfelejtjük, s az egyház ilyenkor fogott keresztes háborúkba, világpolitikába s más efféle dolgokba. Az Ő hatalma nem világ szerinti hatalom, hanem a szeretet, a megtartás hatalma.

            A kihirdetés után jön a feladat, a misszió, a tanítvánnyá tétel. Ez kiterjed minden népre az egész világon., átöleli az egész földet.Húsvétig Isten, hogy úgy mondjuk, Izreaelre összpontosított, de húsvét után az üdvösség ajtaja megnyílik a népek világa felé. Minden ember által felállított határt át kell lépni. Ez nem volt könnyű az apostoloknak sem, nekünk sem.A feleadat három részből áll.Az első a tanítvánnyá tétel. A tanítvány az, aki követi Jézust, aki nyomdokaiban jár. Aki tanítvány,annak szent kötelessége másokat is tanítvánnyá tenni, másokat is hivogatni Krisztus követésére. A második része a feladatnak a keresztelés. A keresztség a hatalom-váltást ábrázolja ki az ember életében. A bűn és Sátán hatalmából átmenni Jézus dicső hatalma alá.  A keresztség nem kevesebb, mint hogy valaki a Szentháromság Isten tulajdona lesz. A harmadik része a feladatnak a tanítás. Tanítani annak a megtartására, amit Krisztus parancsolt nekünk. Izrael fiai a Tórát, a törvényt tanulmányozták, tanították egy életen át nagy buzgalommal, Jézus követőinek pedig Krisztus törvényét kell tanítani. Ez annak felmutatásában áll, hogy mit is jelent az élet minden területén Krisztust követni, parancsának engedelmeskedni. Az ilyen tanítás jó esetben át kell formálja a tanítottak életét. Az igazi tanítványság engedelmességet jelent. Hálából és szeretetből való engedelmességet.

            A feladat után kapunk egy ígéretet is. Ez az „íme” szóval kezdődik, ami azt jelenti: ne csak azt lássuk, ami most van a világban, a hitetlenséget, ellenállást, az aggodalomra okot adó fejleményeket. Lássuk, hogy ki Jézus a mi számunkra: a mindig jelenlévő Úr. Hasonlót hallottak már az Ószövetség nagy emberei is: Ábrahám, Mózes, Józsué, Gedeon. Az a boldogító ígéret hangzik itt el, hogy Isten jelen van az Ő gyermekei életében, velük jár az úton. Isten most Jézusban és Jézus által van velünk. Jézus egyik neve Immánuel, vagyis velünk az Isten. Ő szeretetében hordoz minket, s az egyház ebből él .Támadások, tévtanítások, üldözések, ellenséges indulatok, belső viták, kishitűség, önzés között megtapasztalja az Ő áldott jelenlétét. Mi lenne az egyházból, ha ezzel az ígérettel nem számolhatna? Nem csak azt mondja: gondolok rátok, nem felejtelek el titeket, hanem azt: igémmel és Szentlelkemmel veletek vagyok. A sákramentumokis jelenlétéről bíztosítanak minket. Különös, hogy míg a filozófusok időkről, a csillagászok fényévekről és évmilliókról, addig Jézus napokról beszél. Neki minden nap fontos, annak 24 órájával. Minden napon történik valami fontos az életünkben. Vannak könnyű és nehéz napok, vannak napok, amikor növekszik az egyház, van amikor apad, de nincs olyan nap, amin Ő ne lenne velünk. Azt nem ígéri, hogy nem jönnek nehéz napok, de azt igen, hogy azokon is velünk lesz, kegyelmével, vigasztalásával, hűségével és bölcsességével. A napok különböznek, de Krisztus nem változik, Ő ugyanaz marad.

            Ez az ige beszél a világ végezetéről is. A Biblia tanítása szerint a történelem nem egy körkörös mozgás, a történelem nem ismétli magát, a történelem halad előre a megszabott útján.  S a végállomás az utolsó ítélet. A világ a beteljesedés felé halad., ama nap felé, amelyen Jézus visszajön dicsőségben és uralma minden szem számára látható lesz. A mi életünk az utolsó dolgok, az eszkatológia jegyében zajlik, ahogyan azt teológiai kifejezéssel mondani szoktuk. Ez azt jelenti, hogy a történelemnek, s benne a mi kicsiny életünknek is van célja. Mi azt hisszük, s meg vagyunk győződve, hogy Isten eléri célját ezzel a világgal. Mi egy csodálatos ünnepnapot várunk, amikor együtt leszünk Krisztussal..

            Az a nagyszerű, hogy mi tudjuk, hogy kinek a tulajdona vagyunk s mi a feladatunk ebben a világban. Bárcsak tudnánk teljesíteni.

                                                                                                Lőrincz István

Javasolt cím:A feltámadás és a jövendő

Tanulságos igék a jövendőről 1

Tanulságos igék a jövendőről 1

            Text: Mindent jól cselekedett, a süketeket is hallóvá teszi, és a némákat is beszélővé.” (Márk 7,37)

            A Biblia a jövendő várásának a könyve.A „reménység” mind az Ó-, mind pedig az Újszövetség kulcsszava. Ez a reménység az Isten uralmára, az Isten országára néz, az Isten munkájának beteljesítésére. A bibliai reménység Isten ígéretére van alapozva. Ezek pedig Jézus Krisztusban gyökereznek. Ezt  teológiai kifejezéssel is szoktuk mondani: az eszkatológia( a végső dolgokról szóló tanítás) és a krisztológia ( a Krisztusról szóló tanítás elválaszthatatlanul összetartoznak. Az egész Újszövetség telve van azzal az üzenettel, hogy Krisztus eljövetelében az idő betelt és Isten országa elközelített. Benne elközelített a mennyek országa, de ez csak kezdete az Isten ígéretei beteljesedésének. Az eljött Megváltó az Elvövendő is. A mennybemenetel és Krisztus visszajövetele közti időben mi most a „már igen” és a „még nem” feszültségében élünk, ahogy szintén teológiai kifejezéssel ezt mondani szoktuk.Krisztus arra tanított, hogy figyeljünk az idők jeleire és legyünk éberek s így várjuk ezt a dicső jövendőt. Ha Isten éltet kilenc alkalommal erről fogunk beszélgetni az elkövetkező hónapokban.

            Ma azt kell meglássuk, hogy mindaz, amit Ő földi életének idejében tett, már e jövendő felé mutat.Ebben a fényben kell látnunk a csodáit is.A betegeket, akiket meggyógyított, akiket megszabadított a gonosz lelkek szorításából, a halottakat, akiket feltámasztott. Ezek mind olyan jelek, jelzések, amik a jövőbe mutatnak. Egy olyan emberről van szó, aki halmozottan fogyatékos. Nem hall és beszélni is csak nehezen tud. Többet nem tudunk róla. Ő azokat képviseli, akik nagyon szenvednek az elesett, nyomorúlt voltunk miatt. Nem tud kommunikálni az emberekkel s ezért nem teljes ember, mert mi csak a másik emberrel való kapcsolatunkban tudunk kiteljesedni. Füle és szeme az állatnak is van, de a beszéd ajándéka csak az embernek adatott. Az ember tud hallgatni és beszélni. De ez az ember képtelen erre. Itt áll előttünk egy ember, aki súlyosan beteg, fogyatékos.

            Különös az, hogy előtte arról van szó, hogy a tanítványok nem értik Jézust, nem tudják felfogni, hogy mit is mond. Jézus ilyeneket mond nekik: van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok. Az ő szavai, amelyek telve vannak szeretettel megkeményedett szívekbe és süket fülekbe ütköznek. Mennyire ismerős ez, emberek nem értik meg egymást, nem hallják meg egymás segélykiáltását, nem beszélgetnek Istennel sem. Kommunikációs zavarok, megromlott emberi kapcsolatok. Barátok ezt a süketnéma embert Jézushoz viszik. Jó helyre érkeztek, mert Jézus még többet tud tenni, mint amit kérnek.

            Jézus először is kihívja a tömegből. Számára nem csak egy valaki a nagy tömegből. A második dolog, hogy azon a nyelven szólítja meg, amit ért: jelbeszéddel. Újját a fülébe bocsátja, mintegy áttörve a süketség falát. Nyálával megérinti az ember nyelvét. Számunkra ez most különös, de akkor nem volt az. Aztán felfelé néz, imádkozik. Feltűnő az is, hogy Jézus sóhajt egyet. Mit jelentsen ez? Kétségtelen, hogy ez nem a fáradtság sóhajtása. Sokkal inkább azért sóhajt mert látja a sok nyomorúságot, ami ebben a világban van. Sóhajt, hogy ezt a világot, amit Isten olyan szépnek és jónak teremtett, hogy tudta ennyire megrontani a bűn. Jézus együtt sóhajt a teremtett világgal. Ebben is eggyé lett velünk. Nem olyan Megváltónk van, aki hidegen, távolról szemléli küzdelmünket, hanem olyan, aki együtt szenved velünk. De ez nem a tehetetlenség sóhaja, ebben a sóhajban Jézus magára veszi az ember nyomorúságát, hogy legyőzze azt. Aztán szól, Effata, nyilatkozzál meg! De Jézusnál ez egy hatalmi szó, hisz amit Ő mond azt meg is cselekszi. Az is feltűnő, hogy egyes számban mondja, holott két fülről és egy szájról van szó. De Jézus nem füleket s szájat gyógyít, hanem az egész embert. A világi gyakorlatban ez másképp van, minden orvos csak egy területet gyógyít. Jézus az egész ember nyitja meg Isten és a felebarát felé. Jézus gyógyító cselekedete ugyanakkor szabadítás is. Ő azért jött, hogy az embert kiszabadítsa a gonoszság és bűn hatalmából. Amit Isten tesz, az jó. Itt tulajdonképpen újjáteremtés történik.Ez az ember a Jézussal való találkozás után új teremtés lesz.

            De felteheti valaki a kérdést: nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz is legyen?Hisz körülöttünk is számos fogyatékos ember él.Mit jelent ez a gyógyítás? Miért gyógyult meg ez az ember és miért nem gyógyulnak meg ma sokan a betegek közül? Látnunk kell azt, hogy a Jézusban való hit nem jelent automatikusan gyógyulást.A csoda-történetek nem olyan kulcsok, amelyek minden zárba találnak, mondta valaki. Jézus se gyógyított meg minden beteget, amikor itt járt közöttünk. Ő nem csodadoktor, hanem annak az országnak a Királya, amely eljövendőben van. Mi ennek az országnak a jöveteléért könyörgünk. És várhatjuk is ennek eljövetelét, s ez a gyógyítás is egy jel, ami az új égre és földre mutat, amelyen teljes lesz az Isten békessége. Ez a történet egy ésaiási próféciára utal, aki szintén sokat beszél Isten újjáteremtő munkájáról. Már ő jövendől arról, hogy amikor az Úr eljön, akkor a süketek fülei megnyílnak, a vakok szemei újra látnak, a bénák ugrálnak s a némák nyelve ujjongást szól.

            Ezek az ígéretek Jézusban mind beteljesedtek. Ennek a nehezen beszélő süket embernek a meggyógyítása egy jel, ami Isten elvövendő dicső országára utal. Persze Isten másképp valósítja meg az Ő terveit, mint ahogy azt mi gondoljuk. Az Isten óráját mi nem hordjuk a mellényzsebünkben, ahogy azt kedvenc igehirdetőm mondja.

            Az is különös, hogy Jézus megtiltja, hogy erről meséljenek, hogy ezt a meggyógyult ember tovább mondja. Különös, hisz ennél jobb reklám nem is lehetne az Isten országa számára. Miért ez a hallgatási tilalom? Azért mert Jézus nem akar túlfűtött messiási váradalmakat táplálni. Ő az a Messiás, akinek szenvedni kell. Hogy ki Ő valójában, ez csak halálában és feltámadásában lesz nyilvánvalóvá. Szenvedésében, halálában magára kell vegye a mi életünk minden nyomorúságát, szenvedését. Feltámadásával áttörte a halál, bűn, gonoszság, kárhozat falát és aki benne hisz, az vele együtt bemehetazon a kapun, ami az Istennel és egymással való közösségben valósul meg.

            Jézus az Élet Fejedelme, húsvét Királya s Ő egyszer vissza fog jönni teljes dicsőségben. Akkor már minden nyomorúság elvétetik, az Ő uralma teljes lesz. Szív és száj telve lesznek az Isten magasztalásával.

            Mit kell nekünk most tenni, mi a mi feladatunk? Semmi más, mint hogy higgyünk Benne és bízzuk Rá életünket. És hogy annak ellenére, hogy ebben a világban sokszor ennek épp az ellenkezőjét látjuk, mégis várjuk ezt a dicső eseményt. Ez a mi hitünk próbája.Ez a mi harcunk és küzdelmünk. Mert Isten ígéretei nem csalhatnak meg minket. S miközben hiszünk, mindent megteszünk azokért is, akik példáúl fogyatékossággal élnek. Mindenn mi cselekedetünk is egy jellé válhat, amely az Isten országa felé mutat.Az, ahogyan megértjük és szeretjük egymást, egy olyan megrázó bizonyságtétel lehet, aminek nyomán mások is elindulhatnak ennek az országnak a keresésére, akik még eddig csak ezt a földi életet látták. Legyünk mi is Isten országa jeleivé!

                                                                                                            Lőrincz István