igehirdetési sorozat advent nagyhetére

 

Igehirdetési sorozat Advent nagyhetére

 

Jézus nevei V . rész

1 Nap A Közbenjáró Text 1 Tim.2,2-6

 

          Isten Szentlelkének segítségül hívásával folytatjuk a négy évvel ezelőtt elkezdett igehirdetési sorozatunkat Jézus neveiről. Már 24 névvel foglalkoztunk  s ebben is felragyogott nekünk Jézus személyének gazdagsága.

            A mai estén a Közbenjáró névvel fogunk foglalkozni.A közbenjárás nem tipikusan újszövetségi fogalom, hisz már  ószövetségi példákkal is lehet illusztrálni a közbenjárás szolgálatát.  A Bibliában az első közbenjáró Ábrahám, amikor Isten bejelenti követei által, hogy meg akarja semmisíteni Sodomát és Gomorát, akkor Ábrahám odaáll az Úr haragja és a bűnös városok lakosai közé és drámai imádságban alkudozik, küzd Sodomáért és Gomoráért, közbenjár az abban lakókért.

            Amikor Izrael népe a pusztában van, Mózes felmegy a hegyre, hogy átvegye a Tíz Parancsolatot Isten kezéből. De mivel késlekedik, a nép aranyborjút készít magának s ekkor Isten azt mondja Mózesnek, hogy ő ezt a népet el akarja törölni a fold színéről. Ekkor Mózes áll oda Isten haragja és a nép közé és Mózes közbenjárására Isten megkegyelmez a népnek. Itt is szépen látjuk, hogy mit is jelent közbenjárónak lenni.

            De a legvilágosabb közbenjárás szintén a Mózes nevéhez fűződik, amikor Isten szövetséget köt népével a Kánaán földjére való bevonulás előtt. Mózes, mint közbenjáró kihirdeti az Úr parancsolatait és ígéreteit. Mózest ott látjuk Isten és Izrael népe között állni. Mózes azért közbenjáró, mert valamit közvetítenie kell a nép felé. Azért van szükség az ő közbenjárására, mert hozzá szól Isten, neki adja törvényét, vele közli akaratát s Mózes ezt továbbítja a nép felé.

            Minden eddig emlitett közbenjáró feladata korlátolt volt és csak csekély számú embernek szólt. Ezzel szemben Jézus közbenjárása az egész emberi nemzetségre kiterjed. Jézus az Isten munkáinak nagy közvetítője. Ő a közvetítője a teremtésnek és a gondviselésnek. A Biblia több helyen is mondja s a legvilágosabban talán a Zsidókhoz írott levélben, hogy Isten a világot is Jézus Krisztus által teremtette. De ő hordozza is ezt a világot, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ha meggondoljuk, hogy milyen nagy a világmindenség, akkor kezdjük sejteni, hogy mekkora munka ebben közbenjárónak lenni.

            Repülővel is több napba kerül körbejárni a földet, de a mi földünk parányi porszem a hatalmas világmindenségben. És mindezt Isten Jézus Krisztus által teremtette és tartja fenn , ezt fel sem tudjuk igazából fogni.

            De Krisztus Közbenjáró a világ megváltásában is. Tudjuk azt, hogy Isten ezt a világot és benne az embert jónak teremtette. De közbejött a bűneset tragédiája, amikor is egy óriási szakadék keletkezett, ami ott tátong a bűnös ember és a szent Isten között. Mi elveszítettük az Isten képét. Mi a bűn által egy reménytelen helyzetbe kerültünk, amiből mi a saját magunk erejéből soha sem tudtunk volna kijutni, soha nem tudtuk volna a szakadékot áthidalni, soha nem tudtunk volna Istenhez visszatalálni. És ekkor a mi Atyánk Jézus Krisztust küldte el, hogy a mi Közbenjárónk legyen.

            Isten sok rendben szólt, de a végső szava az, amit Fia által mondott el: az ige testté lett és lakozott mi közöttünk. Krisztus odaállt Közbenjáróként a szent Isten és az elbukott emberiség közé, hogy a kettőt, hogy úgy mondjam, újra eggyé tegye.   

            Ez nem volt egy könnyű és egyszerű feladat. Ez Jézusnak az életébe került. Ezt az egyesítést, ezt a megbékélést csak vérontás által lehetett elvégezni. Az Újszövetséget Jézus a maga vére által kötötte és pecsételte meg. Jézus Krisztus egyaránt közel van a szent Istenhez és a bűnös emberhez. Ő ott van a középen, ott van a középpontban, ő maga a középpont.

            Amikor Pál apostol itt leírja, hogy nincs más Közbenjáró az ember Jézus Krisztuson kívül, akkor ő ezzel csak Jézus szavait húzza alá, fogalmazza meg másképpen: senki sem mehet az Atyához, csakis én általam. Aki úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége Jézus Krisztus közbenjárására, aki úgy gondolja, hogy ő Jézus nélkül is az Atya elé járulhat, az nincs tisztában a bűn súlyával, az nincs tisztában a bűnös ember kárhozatra méltó voltával. Az még sohasem érezte meg Isten szentségét. Az ilyen ember egy olyan Istent képzel el a maga számára, aki valójában nem létezik, csak az ő fantáziájában.

            Miután Jézus Krisztus mint Közbenjáró elvégezte a megváltás munkáját azáltal, hogy kiengesztelte Isten bűn elleni haragját és ezzel számunkra megszerezte a bűnbocsánatot és az örök életet, most a mennyben folytatja közbenjárói szolgálatát. Ő örökké él, hogy esedezzen a szentekért, mondja a Zsidókhoz írt level. Ő képviseli, hogy úgy mondjam a mi ügyünket és ő ezáltal alakítja jelenünket és jövendőnket egyaránt. Mi úgy imádkozhatunk, hogy tudhatjuk, hogy ő a mi imánkat kiigazítja, megigazítja, hogy azok úgy kerüljenek az Atya színe elé.

            Mi protestánsok azért valljuk ezt, hogy Jézus az egyedüli Közbenjáró, mert már nincs szükség példáúl Máriának, meg a többi szentnek a közbenjárására. Tudjuk azt, hogy római katólikus egyház Mária szerepét abban látja, hogy ő közbenjáró lenne mi közöttünk és Krisztus között. De Krisztus világosan elmondta, hogy aki énhozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem , így az ő közbenjárása tökéletesen elégséges, nem szorul kiegészítésre..

            Az Úr Jézus Krisztus végül közbenjárója a világtörténelem beteljesítésének is. A Jelenések könyvének ötödik fejezetében látjuk, hogy egyedül a Bárány méltó arra, hogy a tekercset feltörje, vagyis hogy az egész világtörténelmet beteljesítse. Általa teremtetik az új ég és az új föld, ahol már Isten lesz minden mindenekben. Akkor ér véget a Jézus közbenjárói szerepe. De addig erre nélkülözhetetlenül sztükségünk van. Élhetünk vele és éljünk is vele szüntelen.

           

2 Nap Ama fényes és hajnali csillag Text.Jel. 22,16

 

            Tudjuk hogy Jézus János evangéliumában, de máshol is többször mondta ezt: én vagyok. Én vagyok az élet kenyere, az út, igazság, élet, a világ világossága, a fold sója, a jó pásztor, az ajtó, az igazi szólőtő.

            Most a mennybement, a megdicsőűlt Krisztus még egyszer utoljára a Biblia utolsó lapjain mondja? Én vagyok ama fényes hajnalcsillag. A Károli fordítás szerint: ama fényes és hajnali csillag.. Ez a tény, hogy az útolsó úgynevezett önkijelentés különösen értékessé teszi a mi számunkra. Az esthajnalcsillag egy különösen fényes bolygó, ami arról hires, hogy hajnal előtt különösen szép fénnyel tündököl Kelet irányából. Ez a csillag jelzi, hogy az éjszakának lassan vége van, egy új nap virrad ránk.

 Jézus azért nevezi magát hajnalcsillagnak, mert ő is készül az egész világ számára egy új napot, egy új korszakot elhozni. A hajnalcsillag különben már a pogányok számára is a világuralom szimbóluma volt.

            Pál apostol arról beszél a Róma 13, 12-ben, hogy Jézus a váltság művét elvégezte, az éjszaka elmúlt, a nappal pedig elkövetkezett. Ez a különös név azt jelenti, hogy Jézus vízválasztó a történelemben is. Hisz nem véletlenül az időszámítás Krisztus előtti és utáni időre oszlik. De ez így van jó esetben az egyes ember életében is. Isten minden gyermeke életében van egy Krisztus előtti idő, amit Krisztus nélkül töltött el, a hitetlenség sötétségében, de aztán eljött a hajnalcsillag és vele eljött az igazi világosság, egy új korszak, egy új élet kezdete. A mai esténk kérdése? Volt-e már ilyen változás az életünkben? Felragyogott-e már a mi személyes életünkben is Krisztus fénye és világossága?

            Ebben a névben az az üzenet rejlik, hogy Jézus a világban való megjelenése után, miután megtörtént az ő dicső feltámadása és még dicsőbb mennybemenetele, elkezdődött a pirkadat ideje. Mit jelent ez? Hát azt, hogy még nincs teljes világosság, hisz még ádáz küzdelem folyik a sötétség és a világosság között, a sötétség fejedelme és a világ világossága között, de ennek a harcnak a végkimentele nem lehet kétséges. A nappal, a teljes világosság, az Isten országa beteljesedését már semi sem tudja megakadályozni. Semmi sem tudja a nagy nap elközeledtét megakadályozni. A hajnalcsillag garantálja a nap eljövetelét s a nagybetűs Hajnalcsillag garantálja a nagybetűs Nap eljövetelét.

            Jézus ezt úgy jelenti be a Biblia utolsó könyvének utolsó fejezetében, annak egyik utolsó versében: én vagyok a fényes hajnalcsillag. De azt is hozzáteszi: íme, én mindent újjá teszek, amit az előző fejezetben olvasunk. A Jézus Krisztus visszajövetelével el fog jönni a tisztaság, a világosság, a szentség új világa. Mennyire vágyik az Isten népe erre! Mert mennyire szenved az Isten népe most amiatt, hogy annyi tisztátalanság, sötétség, reménytelenség, igazságtalanság van ebben a a világban.

            De itt Jézus azt mondja , hoigy ez a világ elmúlikés jön az ő órája, az ő uralma. De ezt az országot is emberek fogják bennépesíteni, mégpedig az új emberek, a megújult, a megváltott emberek. Amíg pedig Jézus visszajön, tart az újjászületés,a megtérés ideje, amikor a régi életűekből megújultak, a hitetlenekből hívők, a tisztátalanokból szentek, ellenségekből barátok lesznek. Pál apostol egyik leghatalmasabb mondata: aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.

            De Péter apostol is szépen beszél erről a második levelében: igen biztos nálatok a prófétai beszéd, melyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nappal és hajnalcsillag kel fel a szívetekben.

            De talán a legszebb a Jelenésk könyvében a thiatírai gyülekezetnek adott ígéret: aki győz, annak adom a hajnalcsillagot. Ezt egy olyan gyülekezetnek mondja, aki egy hamis prófétanő által nagy veszélybe került. Ez nagyon időszerű ma is, hisz a mi korunk a tévtanítások kora. Mindenféle új szekta, mozgalom próbál magának új híveket toborozni., a keresztyének egységét megbomlasztani.

            Mindezen dolgok mögött a Sátán áll, az ősellenség. Ezeknek a tévtanításoknak a közös jellemző vonása, hogy a megfeszített lés feltámadott Jézus Krisztus kikerül a figyelem középpontjából és emberi dolgok, lényegtelen dolgok vagy épp személyek kerülnek a középpontba. A mellékes dolgokból fődolog lesz és Krisztus jelentősége elhalványul vagy legalábbis más dolgok Krisztussal egyenértékű dolgok lesznek fontossá. Valaki ezt szójátékkal így fogalmazta meg: a fődolog az, hogy a fődolog fődolog maradjon. Számunkra egyedül Krisztus a fontos, ő egyedül, a többi mellékes. Mi őt, a hajnalcsillagot kaptuk ajándékba. Mi kell ennél több? Hisz ha ő ott van az életünkben, akkor már közel a teljes világosság. Bár még ebben a sötét világban élünk, de haladunk a fény felé.

 

3 Nap. A legszebb az ember fiai között. Text. Zsolt.45,3

 

            Az a zsoltár, amiből igénket vettük, egy esküvői ének, pontosabban a vőlegény éneke, amit az írásmagyarázók szerint Dávid egy izraelita király és egy külföldi hercegnő esküvőjére írt.

            Ezt a zsoltárt már kezdettől fogva prófátai üzenettel azonosították és a messiási zsoltárok közé sorolták. Ez azért van, mert ezt a zsoltárt kezdettől fogva úgy értelmezték, hogy az a király ,akiről itt szó van, nem más mint Krisztus, az Isten Felkentje, akihez odavezetik a menyasszonyt, a gyülekezetet. Így tesszük ezt most mi is, hogy ezt a zsoltárt Jézus Krisztusra és az ő gyülekezetére alkalmazzuk. A király neve ez. A legszebb az emberek fiai közül.

            A mi Megváltónkban, az isteni és emberi természet csodálatos módon egyesül. Erről már beszéltünk az “Embernek Fia” névnél. Az evangéliumok mind szépen megfogalmazzák, hogy Jézus Krisztus isteni temészete szerint Istentől, emberi természete szerint pedig Szűz Máriától született.

            Ez a prófécia nyilván az ember Jézusra vonatkozik. Az is igaz, hogy azok számára, akik Jézusra hit nélkül tekintenek, Jézusban semmilyn különös szépséget nem találnak. Jézusra földi vándorlása idején rosszhiszemű, gúnyolódó szavakat is akasztottak. Ilyen példáúl az az, hogy ő részeges és falánk, a bűnösök és a vámszedők barátja. De azon szemek számára, amiket a Szentlélek megvilágosított,  azok számára, akik rá hittel tekintenek, Jézus páratlan szépséggel bír.

            Gerhardt Pál, nagy német dalköltőnek van egy szép karácsonyi éneke, aminek dallamát Johann Sebastian Bach szerezte, aminek utolsó versszaka így kezdődik: csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged. Nyilván, ez egy karácsonyi ének, a jászolban fekvő gyermekről, aki bizonyára semmiben sem különbözött bármelyik más kisgyermektől. Nem volt a feje fölött glória, fénysugár, ahogy azt a festők ábrázolják, de mégis igaz, hogy ez volt a legszebb gyermek az összes gyermek közül, aki erre a világra született.

            Lukács a felnövekvő Jézusról mondja: növekedett testben és lélekben, Isten és emberek előtti kedvességben, vagyis ő volt a legszebb ífjú Názáretben. Azért volt ez így, mert benne gyermekként és ífjúként semi bűn nem volt, ami pedig minden más gyermekben ott van.

            Jézus tökéletes volt s az a jóság, szeretet, ami benne volt, az külsőjére is rányomta bélyegét. Mert a belső szépség, az kívül is sugárzik. Persze, ez a világ másképpen ítél. A világi ember, a hitetlen ember csak a külső alapján ítél, pedig sokkal fontosabb lenne a belső szépség. Hányszer egy szép külső, egy nagyon romlott bensőt takar. A börtönben nagyon sok szép, fiatal, kigyúrt, sportos alkatú ember van, de mind rablók, gyilkosok, erőszakoskodók.

            Az Isten gyermekei, a hívő emberek számára még a szenvedő Jézus is szép. Ő, akiről azt mondja Ésaiás : nem volt alakja és ékessége, néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos. A hívő ember számára a leköpött, megkorbácsolt, töviskoronás Jézus is szép, sőt a legszebb.

            De milyen szép lehetett a feltámadott Krisztus, aki már egy megdicsőült testben élt és jelent meg negyven napon át a tanítványainak. És milyen szép lehetett a mennybemenetel napján, az Atyához távozó Krisztus.

            Összefoglalva: Jézus már testté lételekor, de utána gyerek és ífjú korában, majd három évi működése alatt, de szenvedésében is, a legszebb volt az az emberek fiai között. Azért volt szép, mert belőle áradt az isteni jóság, szeretet, alázat. Ez legyen egy szép példa a mi számunkra. A testi szépség is egy ajándék. Legyünk hálásak Istennek ezért. De nem ez a legfontosabb, hanem sokkal inkább a lelki szépségre kell törekedni. Jézus 33 éven át egy szép testben hordozta isteni és emberi természetét. De a mennybemenetelekor ezt le kellett tennie. Nekünk is le kell tenni egyszer ezt a testet, ha nem érjük meg testben a Jézus visszajövetelét, el fog rothadni a sírban, porrá lesz, ahogy az ige tanítja.

            De mi is kapunk majd egy mennyei testet, egy megdicsűült testet, amiben meg fogjuk látni a mennyben Jézust. Édesapám kedves igéje, ezt hagyta meg temetési igéjének is: amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, aképpen fogjuk hordani a mennyeinek ábrázatját is. Amíg e testben járunk, szabad ápolnunk testünket, ne tegyük tönkre káros szenvedélyekkel.

            De tudjuk azt is, hogy testünk szépsége múlandó. De Jézus szépsége megmarad s ahogy Káténk mondja. A dicső feltámadás után, a mi testünk Krisztus dicsőséges testéhez hasonlatos lesz. S a legszebb az lesz,  amit János mond: meg fogjuk őt látni, amint van.

 

4 Nap Az Isten Fia Text. Luk.1,35

 

            Azt már nagyon sokszor elmondtuk, a Kátéból is megtanultuk, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember is, s hogy benne ez a két természet egyesült. Megkülönböztethető, de el nem választható egymástól. Erre csak egyetlen példát szeretnék felhozni, a tenger lecsendesítésének a történetét. Jézus ebben a történetben először valóságos ember, aki ki van fáradva, aki ki van merűlve a sok tanítás, igehirdetés, csodatételek után s olyan mélyen alszik a hajó első felében, hogy még a villámok, a morajló tenger sem tudják felébreszteni. De a következő pillanatban már isteni természete lesz nyilvánvalóvá, hisz szól a tengerhez, pillanatok alatt lecsendesíti a szelet, a hullámokat.

            Ő tehát egy személyben az embernek Fia és az Istennek Fia. Tudjuk azt, hogy Jézus kettős természetéről óriási viták voltak az egyháztörténelemben. Az első ilyen komoly vita a negyedik században lángolt fel, egy Arius nevű alexandriai diakónus, ma azt mondanánk, presbiter nevéhez fűződik, aki azt állította, hogy Jézus csak hasonló Istenhez, de nem vele egyenlő, nincs benne isteni természet. Neki sok követője volt és van ma is. Pl az unitáriusok is előfutáruknak tekintik. Vele szemben egy Athanasius nevű egyházatya lépett fel, aki azt mondta, hogy Jézus nem csak hasonló az Atyához, hanem egyenlő is vele. 325-ben a Niceai zsinaton, amit Nagy Konstantin vezetett mondták ki a Jézus kettős természetének a valóságát. Ha ebben a vitában Arius győzött volna, akkor ez az egyház nagy bukását jelentette volna.

            Az Újszövetségben rengeteg ige szól a Jézus isteni természetéről, így a felolvasott ige is: aki születik Szentnek hívják, Isten Fiának. Amikor Jézus megkeresztelkedik Keresztelő János által a Jordánban, megnyílik az ég és szózat hallatszik az égből: ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Ez a szózat a megdicsőülés hegyén újra elhangzik majd.

            Jézus bár a legtöbbször magát Ember Fiának nevezi, nem kevés esetben mégis Isten Fiaként jelöli meg magát. Már a 12 éves Jézus Istent Atyjának nevezi, akinek dolgaiban neki foglalatoskodnia kell és később rengeteget beszél az Atyával való egységéről. Aki engem látott, látta az Atyát, én és az Atya egy vagyunk. A Fiú önmagától semmit nem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától látott, és sok más igét is lehetne idézni

            Az, hogy Jézus Fiú, a legszebben mutatja, hogy a legtöbbször így szólítja meg Istent: Atyám! Akkor is, amikor kéri, hogy a keserű pohár vétessék el tőle, de amikor kilehelli lelkét, akkor is Atyja kezébe teszi azt le.

            De Jézus másképpen Fia Atyjának, mint ahogy mi vagyunk gyermekei Istennek. Hisz például ő a Mi Atyánkban nem kell kérje: bocsásd meg a mi bűneinket. Ez a különbségtétel különösképpen meglátszik Jézus szavaiból a feltámadás után, amikor azt mondja: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz. Nem azt mondja: felmegyek a mi Atyánkhoz, hisz  csak ő született Szentlélektől, csak ő volt bűn nélküli, csak ő halt meg Megváltóként, csak ő támadott fel dicsőséges testben, csak ő ment fel a mennybe.

            Mi világosan kell lássuk, és egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy mi csak általa lehetünk Isten fiaivá, ezt a kiváltságot ő szerezte meg a mi számunkra. A Nikodémussal való beszélgetésből kiderül, hogy csak ő általa, a benne való hit áltral  nem veszünk el és lesz örök életünk. Jézusnak sokat kellett szenvednie s vért kellett hullatnia ahhoz, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Tudjuk azt, hogy a Sátán, amikor Jézust a pusztában megkísérette, mindig így kezdte: ha Isten Fia vagy. A kereszten is azt mondták nekiaz ellenségei: ha Isten Fia vagy.

            Jézus mindig megvallotta azt, hogy ő az Isten Fia. Amikor ott állt a Nagy Tanács előtt és Kajafás főpap megkérdezi, hogy Isten Fia-é, akkor azt mondja: te mondtad! Jézus tudta azt, hogy az ő istenfiui mivolta az egész világ előtt nyilvánvalóvá lesz. De csak úgy, ahogy azt az Atya számára elrendelte. Csak úgy, hogy a gabona a földbe kellett essen. Csak úgy, hogy neki, engedelmes kellett lennie halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ezzel ő, mint Isten Fia elvégezte azt a munkát, amit Atyja rá bízott. Akkor elkiáltotta: elvégeztetett!

            Most mi ennek az istenfiúi mivoltnak az áldott gyümölcseit élvezhetjük. Hogy részesülünk az ő váltságában, de ez nem csak ajándék, hanem feladat , felelősség is a mi számunkra, hogy Isten gyermekéhez, Isten fiaihoz méltó életet éljünk, hogy a világ lássa meg azt, hogy mi valóban hozzá tartozunk, az ő gyermekei vagyunk.

 

5 Nap Az igazság napja  Mal.3,2O

 

            Dávid, a gyönyörűséges zsoltárok szerzője egyszer így imádkozik: ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egyetlen élő sem igaz előtted.(Zsolt. 143,2) Nekünk minden okunk megvan arra, hogy ugyanígy imádkozzunk., hogy bekapcsolódjunk Ésaiás próféta vallomásába: és mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint a megfertéztetett ruha minden mi igazságunk. (És 64,5)

            Mi nagyon jól tudjuk, hogy mi igzak kell legyünk Isten előtt. Az ember meg is próbálkozik ezzel, hogy a maga erejéből igaz lehesen, megigazulhasson Isten előtt. Az ember úgy gondolja, hogy ez jó, kegyes cselekedetek által el tudja érni. Mindnyájan jól ismerjük ezt Luther Márton életéből, hogy ő mindent elkövetett, hogy Isten előtt megigazuljon, bőjtölt, hideg kövön aludt, ostorral verte magát, s ha eszébe jutott egy bűne, az éjszaka kellős közepén felköltötte a gyóntató atyját, hogy megvallja azt és bocsánatot kapjon rá. De minden fáradozása hiábavaló volt. Nem találta meg a kegyelmes Istent. Minden cselekedetből való megigazulási kísérlete csak önigazsághoz vezetett. Csak annyira jutunk vele, mint a Jézus korabeli farizeusok, vagy a nagyobbik fiú, aki sorolja, hogy ő milyen jó és engedelmes volt, mivel saját erőből, érdemből, senki sem tud megigazulni, ezért támadt fel az igazság napja.

            Ez először is jelenti: mivel Isten igazságos és szent, meg kell bűntesse a bűnt. Ezért ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk. Hogy ez mit jelent, mi alig tudjuk elképzelni. Próbáljuk elképzelni Jézust a Gecsemáné kertjében, ott fekszik arcra borulva, vért verítékezik és imádkozik:Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e pohárt. S ebben nem a halálfélelem volt a legrettenetesebb, hanem az, hogy ebben a pillanatban rá szakadt az egész világ bűne, és bűnné kellett legyen az, aki nem ismert bűnt.

            Aztán Jézus a kereszten át kellett élje az Istentől való elhagyatottságot. Nem láthatta Atyja arcát. Isten visszavonult. Abban a pillanatban az Atya sem az Isten Fiát, sem az embernek Fiát nem látta, csak a bűnt.

            Ezért a mi atyáink  a Krisztusban való megigazulást így ábrázolták ki: amikor egy bűnös ember megigazul egyfajta per zajlik le. A szent Isten, mint Bíró ott ül a trónján. Ott van a Sátán is, ő az ügyész, a vádló. A vádlott nyilván a bűnös ember. A Sátán felolvassa a vádat, ami bűneink hosszú listáját. Mi hallgatunk, mert a lelkiismeretünk is súgja, hogy mindaz, amit a Sátán  felolvasott, az mind igaz. A bűn nagy. A bűntetés súlyos. Az ítélet már el van végezve.

            De ekkor jön Jézus s ő az ő elvégzett váltságműve alapján száll síkra értünk. Azt mondja a Sátánnak: mindazt, amit felolvastál, az igaz. De én ezért az emberért meghaltam a golgotai kereszten. És Jézus veszi a bűnlistát és szétszakítja azt, és felment az ítélet alól. És akkor kihirdetik,: ez a bűnös igaz lett az Isten előtt, Isten már nem ítéli el őt. A Káté odáig megy, hogy azt mondja: mintha semi bűnt nem tettem volna és semi bűnöm nem lett volna. Ezért újjong fel Pál a Római levélben: nincs már immár semi kárhoztatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak.

            Ugyanabban a fejezetben írja: kicsoda vádolja az Isten választottait? És rögtön jön a válasz: Isten az, aki megigazít. Ez a kérdés nyilván visszajövetelekor és az utolsó ítéletkor lesz aktuális és bizonyára Malakiás próféta prófétai látással már erre a napra tekint, amikor ezt mondja, hogy feltámad néktek az igazság napja. Az előző versben azt mondja, hogy ez a nap úgy ízzik, mint a sütőkemence. Olyan lesz minden kevély és gonosztevő, mint a polyva. És elégeti őket az eljövendő nap és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat. S azután jön az ige: de nektek, akik félitek nevemet, feltámad az igazság napja. Szárnyai alatt gyógyulás lesz és kimentek és úgy ugrándoztok, mint a hízlalóból kikerült borjak.

            Ez persze, hogy úgy ugrándozunk, mint a borjak, számunkra picit furcsa kép. A borjú, hízlalóban kis helyre be van szorítva, s amikor kijön, ugrál örömében. Nos, az a bűnös is, aki bűnei miatt az ítélet alá van szorítva és megigazul, úgy örül, mint ezek a borjak. Amikor a Nap felkél, akkor egészen más fényben látjuk a dolgokat. Valaki így fogalmazott.Vagy a világ változott meg, vagy én változtam meg. Mind a kettő igaz. A megigazult ember a világra is másképp tekint., reménységgel, hogy van esély mindenki számára. Feltámadhat az igazság napja minden embernek. De önmagára is másképp tekint a megigazult ember, hisz magáról is tudja, hogy ő Krisztusban új teremtés lett, hogy mostantól fogva ő Isten gyermeke, bűnei meg vannak bocsátva., és a mégis fennálló gyarlóságát Krisztus vére elfedezi. Ez nagyon fontos, hogy a gyarlóság fenn fog állni, amíg e testben vagyunk. De Krisztus vérén keresztül láthatjuk azt is. Tudjuk, hogy van bocsánat.Ha vétkezünk is, megigazult voltunk ellenére, tudjuk hogy hova kell menjünk bocsánatért, megújulásért.

 

 6 Nap. Örökkévalóság Atyja text.És. 9,5

 

            Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk. Így kezdi  a próféta azt a mondatot, amiben az eljövendő Messiásról beszél. Itt több nevet is felsorol,amelyik közül az egyik: örökkévalóság Atyja. Az első , amit ezzel el akar mondani, hogy az az ország, amit ő el fog hozni, egy véget nem érő, egy örökkévaló ország, egy örökké tartó uralom.

            Az uralom az ő vállán lesz. És itt felragyog az eljövendő Messiás felett az Atya neve. Itt az “Atya” név a gyöngédséget, a kedvességet, a gondoskodást akarja kifejezni, hangsúlyozni. Ő ismeri minden alattvalóját és mindegyikről szeretetttel gondoskodik. Neki mindent el lehet mondani, ami bánt, ami szomorít, ami fáj, éppen úgy, ahogy egy gyermek kiönti szívét atyja előtt. Hogy is lehetne ez másképp? Hisz ő népét drága véren váltotta meg. És ennek a Messiásnak ez az atyai szeretete, gondoskodása örökké fog tartani.

            Az, hogy Jézus itt az “Atya” nevet viseli nem csak azt jelenti, hogy ő figyelembe veszi az övéinek a bajait, gondjait, hogy úgy mondjam: érdekeit. Ez abban kapja meg a jelentőségét, hogy Pál apostol a feltámadásról szóló monumentális fejezetében az 1 Kor.15,45-ben Jézust az első Ádámmal ellentétben, második Ádámnak nevezi. Az első Ádám az ő bűne és engedetlensége által elhozta nekünk a halált és kárhozatot. Jézus, a második Ádám elhozta az életet és megváltást. Mind a ketten elindítottak egy nemzetséget. Jézus ilyen értelemben egy új nemzetséget indított el, azokat, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban, akik megbékültek általa Istennel.

            A Jézus atyasága azt jelenti, hogy ő minket kapcsolatba, szövetségbe hoz a világ teremtőjével. Jézus atyasága alapján mi, por és porszem emberek a hatalmas Istent Atyánknak nevezhetjük.

            Ez az Ószövetségben még nem volt így. Bár villanásként ott is előfordul így az Isten neve: hiszen te vagy a mi Atyánk. De amikor az Ószövetségben Istenről, mint Atyáról van szó, ott Izreal népét érti ez alatt. Azok közül, akik már az Ószövetség idején Istent imádták, senki sem merte Istent Atyjának nevezni. Az, hogy Isten az egyes ember atyja legyen és  ő szeretett gyermekének tudhassa magát, csak azután lett lehetséges, miután Jézus az ő kereszten való szenvedésével utat nyitott Isten atyai szívéhez. Az, aki vallotta magáról: én és az Atya egy vagyunk, aki engem látott látta az Atyát, az a Jézus Krisztus segített el minket arra a bizonyosságra, hogy Jánossal együtt kiáltsuk: lássátok mily nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk.

            Nincs nagyobb öröm és kiváltság, mint amikor bennünk tudatosul, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez mindenek előtt egy nagy vigasztalást és erőforrást jelent a mi számunkra. Főleg akkor, amikor nehéz pillanatok, próbák következnek el az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy minden ellenünk fordul, amikor kérdezzük, miért engedte ezt meg Isten? Ilyenkor vigasztal az, hogy mindent a mi Atyánk igazgat, hogy a kormánykerék ott van az ő kezében.

            Mi legtöbbször csak azt nézzük, hogy mit ad Isten, és nem azt, hogy ki nyújtja azt felénk. Jézus a keserű poharat is el tudta fogadni, amikor azt Atyja nyújtotta felé. Nincs szebb megfogalmazás, mint amit a Káté 26-ik kérdés-felelete ad, hisz amikor felteszi a kérdést, hogy mit hiszünk, amikor ezt valljuk, hogy hiszek egy mindenható Atyában, akkor jön a válasz: minden testi és lelki szükségeimre gondot visel, sőt még azt a rosszat is, amit e siralomvölgyben reám bocsát, javamra fordítja, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten és meg is akarja csekedni, mint hűséges Atyám.

            Nincs nagyobb dolog, mint amikor ki tudjuk mondani: Atyám! A tékozló fiú élete is akkor kezdett el gyógyulni, amikor ezt ki tudta mondani, amikor elment hiányzott ez a megszólítás, akkor csak követelezve odaállt atyja elé és kérte a vagyonból rá eső részt. A nagyobbik fiú se tudja a végén az “atyám” szót kimondani. Ennek a szónak a kimondása már ömnagában egy csoda és ezt csak azok tudják kimondani, akik Jézus Krisztus által Istent Atyjuknak ismerték el.

            Valaki azt mondta: ha én zeneszerző lennék, akkor erről írnék egy szimfóniát, egy oratóriumot. Mi most Isten gyermekei vagyunk, de ha gyermekek vagyunk , akkor örökösök is. Az örökség az olyan valami, ami már megvan, de csak a szülők halála után fogjuk megkapni. Mi is pont így vagyunk. Az örökség még várat magára, azt halálunk után kapjuk meg.

            Egyszer egy komoly hívő férfi haldoklott és azt hagyta meg, hogy ha majd a ravatalon fekszik a koporsóban, a mellére tegyenek egy villát. A családtagok meglepődve kérdezték: ugyan miért épp egy villát? Hát azért, mert amikor én gyerek voltam, legtöbbször csak egyfogásos étel volt és csak kanál volt a tányér mellett. De néha volt villa is, és akkor mi tudtuk, hogy lesz még valami job, lesz húsos étel is, lesz második fogás is. Ha majd az emberek megkérdezik a koporsóm mellett, hogy miért van a villa, mondjátok el, hogy én úgy mentem el, hogy tudtam, hopgy valami jobb következik, lesz örök élet.

            A mi istenfiúságunk most még nem teljes. De egyszer az lesz. Mi most adventben vagyunk, de egyszer eljön a beteljesedés.

 

(Ezen igehirdetési sorozatot Johannes Weber :Der Name über alle Namen könyve segítségével írtam)

                                                                                   Lőrincz István