Húsvéti igehirdetés
Text.Dán.3,3-27
Szeretettel
köszöntelek titeket ezen a szép napon, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén. Megvallom
őszintén, hogy nagyon szeretek ezeken az ünnepeken olyan igékről prédikálni,
amik nem kimondottan evangéliumi történetek, amikről már számtalan igehirdetést
hallottunk, hanem olyan igéről szólni, amik nem direkt módon szólnak a
feltámadásról, s mégis csodálatos húsvéti üzenetet hordoznak. Nos, most Dániel próféta
barátairól szeretnék szólni hozzátok.
Pár évvel ezelőtt
nagyheti sorozatokban magyaráztam végig az emmausi tanítványok történetét,
amiben van egy különös mondat, hogy az „inkognitóban” hozzájuk csatlakozó Jézus
magyarázta nekik az Írásokat, vagyis bebizonyította, hogy ami vele megtörtént,
az mind meg volt már írva, ezért ennek meg kellett történnie. Az ő szenvedése
és feltámadása is a próféciák beteljesedése. Mi már az ószövetségi történeteket
is a feltámadás fényében kell lássuk. Tudjuk azt, hogy Jézus nagyon sokszor
hivatkozott a Dániel próféta könyvére, aki ilyeneket jövendöl meg: „a Messiás
kiírtatik és senkije sem lesz”. De Dániel utolsó könyvében felragyog a
feltámadás reménysége: „és sokan azok közül, akik alusznak a föld porában,
felserkennek”. Nyilván a feltámadás úgy
van benne az Ószövetségben, mint árnyéka a valóságnak. Ezért ezt a
történetet is úgy nézzük, mint ígéretet,
jelet, utalást arra, aki minden ígéretet betöltve legyőzte a halált.
1.Ebben az igében először is a
kísértéseinkben, lelki próbáinkban mellettünk álló és minket megsegítő Jézus Krisztus
áll előttünk, aki hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett, mint Dániel
három barátja: Sidrák, Misák és Abednégó. A történetet mindnyájan ismerjük, a
Dániel próféta könyvének harmadik fejezetében van megírva. A népeket leigázó,
önhittségtől megittasodott babiloni király nem elégedett meg azzal, hogy a
leigázott népek hódoljanak és szolgáljanak neki, hanem azt is elrendelte, hogy
az ő szobrát imádják, boruljanak le előtte. Kiadta a parancsot, hogy amikor a
zeneszerszámok megszólalnak, mindenki imádja az állóképet, aki pedig erre nem
hajlandó, azt vessék a tüzes kemencébe.
Ezt mindenki
meg is teszi, de van három ember, a Dániel három barátja, akik nem hajlandók
csak atyáik Istenét imádni, csak ő előtte borulnak le, az aranyszobor előtt
pedig állva maradnak. Ez nyilván nagy feltűnést kelt, mert ezek nem lehetnek
akármilyen emberek. Ők tehetséges ifjak, akik tartományok vezetésére vannak
rendelve, akik eddig mindenben engedelmeskedtek a királynak, de most eljött az
a pillanat, amikor érvénybe lép az ige: Istennek kell inkább engedelmeskedni,
hogy nem az embereknek. Ha engedelmeskednének a király parancsának, semmi bántódásuk
nem esne, sőt még jobban ívelne felfelé a karrierjük. Egy nagyon nehéz döntést
kell meghozzanak, amit csak isteni erővel lehet meghozni. De volt valaki, aki
segítette őket, akinek ők a nevét se tudták, de akit mi ismerünk, és aki nem
más, mint a feltámadott Jézus Krisztus. A Sátán őt is megkísértette, neki nem
csak tartományokat ígért, hanem az egész világot, ha leborulva imádja őt. Jézus
azonban így felelt: eredj el, mert meg van írva, hogy csak az Urat a te
Istenedet imádd és csak neki szolgálj.
És ő, aki
megkísértetett, s a kísértésben diadalmaskodott, most tud segíteni rajtunk.
Milyen próbában vagy épp most? Betegség, szenvedély, haragszol valakire, akinek
nem tudsz megbocsátani, olyan gyászod, veszteséged van, amiben nem tudsz
megvigasztalódni, nem tudod hordozni a magányt? Járulj Jézushoz, kérd az ő
segítségét, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: járuljunk bizalommal a kegyelem
királyi székéhez, hogy alkalmas időben segítséget nyerjünk.
2.A második
dolog, amit láthatunk ebben a történetben, hogy ő erőt ad azoknak, akik róla
vallást tesznek A három barátot a parancs megtagadása után a király elé viszik.
A király féktelen haraggal rájuk kiált: Ha nem imádjátok a szobrot, azonnal a
tüzes kemencébe vettetlek titeket és kicsoda az az Isten, aki kiszabadít
titeket az én kezemből? A barátok erre azt válaszolták: óh, Nabukodonozor
király, nem szükség erre felelnünk. Különös megfelelés, hogy Jézus sem mondott
semmit Heródesnek és egy adott ponton Pilátusnak sem. Mi azt vártuk volna, hogy
Jézus mentse magát, igazolja magát, vitatkozzon, okoskodjon, de neki erre nem
volt szüksége. És nekünk sincs. Csak arra van szükség, hogy rámutassunk arra a
Jézusra, aki minket is kiszabadított a bűnből és halálból.
Ki adja erre
az erőt? Hát a feltámadott Krisztus, aki
Jelenések könyve szerint a hű és igaz tanúbizonyság. Ha bizonyságot kell
tenned, tőle kérd az erőt és ő azt meg fogja adni neked is.
3.A
bizonyságtételnek az a legcsodálatosabb része, hogy minekutána bizonyságot
tesznek arról, hogy az ő Istenük ki tudja őket szabadítani a tüzes kemencéből,
azt is hozzá teszik: de ha nem tenné is, mi akkor se borulunk le a szobor
előtt. Alig van a Bibliában ennél szebb bizonyságtétel: de ha nem tenné is. Akár
megszabadít Isten, akár nem, mi csak neki szolgálunk. Nem mindenki tudott így
szólni, még a Szentírás nagy emberei közül sem. Jákób így szólt: ha Isten velem
lesz, megőriz, kenyeret és öltözetet ad, akkor ő lesz az én Istenem. Jákób
feltételeket szab Istennek, de a három barát feltétel nélkül szolgálja az Urat,
pont úgy mint Jézus, aki azt mondta: ha lehetséges, vedd el tőlem e pohárt, de
ha nem, legyen meg a te akaratod.
Ez a hit
csodálatos magassága és ide kell nekünk is eljutni. Legyen meg a te akaratod.
Kérhetjük: gyógyíts meg engem Istenem,, de ha nem én akkor is szolgálok neked,
szabadíts ki a bajomból, de ha nem én akkor is tiéd vagyok, tartsd meg az
életem, de ha nem én a halálban is a tiéd maradok.
4.De a
feltámadott Krisztus dicsősége a legszebben a történet végén ragyog fel
előttünk. A király annyira feldühödött a három barát bizonyságtételén, hogy még
arcának színe is elváltozott, aztán parancsot adott, hogy fűtsék be a kemencét,
de nem úgy ahogy szokták, hanem hétszer tüzesebbre, úgy hogy olyan forró lett a
kemence, hogy azok is meghaltak, akik őket oda vitték. Emberileg semmi kétség
nem volt a három ember sorsa felől, pillanatok alatt hamuvá fognak égni. De
valami egészen különös dolog történt A király és tanácsosai messziről benézve a
kemencébe , azt látták, hogy a három barátról leégtek ugyan a kötelek, de ők
maguk sértetlenül sétálnak a kemencében, de a még különösebb az volt, hogy bár
csak három embert vetettek be, egy negyedik is ott volt velük, akinek ábrázata
olyan volt, mint valami istene fiáé. Valaki ott volt a tüzes kemencében, mint
segítő, mint szabadító, aki úgy megőrizte őket, hogy amikor kijöttek, a tűznek
még a szaga se volt érezhető rajtuk.
Az
írásmagyarázók sokat tépelődnek azon, hogy ki lehetett ez a titokzatos
negyedik. Az egyházatyák bizonyossággal állították, hogy ez Jézus Krisztus
volt, aki létezett már a világ alapjának felvettetése előtt, s aki azt mondta
magáról: „mielőtt Árahám volt én vagyok.”
Ma mi semmit
se kételkedhetünk, hogy ez az esemény előképe Jézus halálának és feltámadásának:
Mi tudjuk, hogy itt a tüzes kemencében ugyanaz az erő működik, ami majd ott
Arimáthiai József sírjából kihozza halott Jézust. Mert Jézus egy még sokkal
forróbb kemencébe kellett bemenjen Ezt a kemencét én és te, s minden ember a
bűneinkkel fűtöttük be. És Jézust az Atyja nem szabadította ki a tüzes
kemencéből, meg kellett emésztessen Isten haragja által és el kellett temessék.
De ő, épp ebben a látszólag legnagyobb vereségben aratta a legfényesebb
győzelmet, ami az ő dicsőséges feltámadásában lett nyilvánvalóvá. Az ő
győzelmében benne van a mi győzelmünk, az ő feltámadásában benne van a mi
feltámadásunk is.
5.Van még
egy tanulsága ennek a történetnek. Ahhoz, hogy szabadulás legyen, ott kellett
legyen a titokzatos negyedik személy,
ott kellett legyen Jézus Krisztus a tüzes kemencében. Ő a mi tüzes
kemencéinkben is ott kell legyen, oda lehet és kell őt hívni, ma is, de holnap
is és életünk minden napján is. Azért van annyi nyomorúság, kudarc az
életünkben, mert nem hívjuk őt, ő nincs jelen az életünkben. Ezért nem tud
cselekedni, mert nem engedjük őt be az életünkbe.
Most én
szeretném hirdetni nektek a húsvéti örömhírt: a feltámadott Krisztus be akar
vonulni a te életedbe is. Ő jelen akar lenni a te életedben is. A kérdés most
már csak az: akarsz-e ezzel a feltámadott Úrral tovább menni? Ő nem kényszerít.
Lehet úgy is továbbmenni, hogy ott folytatjuk életünket, ahol abbahagytuk, hogy
csak egy kis ünnepi hangulatot viszünk magunkkal, hogy könnyítettünk a
lelkiismeretünkön, hogy ezen a nagy ünnepen csak eljöttünk az Isten házába.
De lehet úgy
is elmenni, hogy életünkbe behívjuk a feltámadott Urat, aki segít
kísértéseinkben, próbáinkban, segít bizonyságot tenni, aki segít kimondani a
tüzes kemencében: legyen meg a te akaratod! Egyszer mi is be kell menjünk a
tüzes kemencébe: a sírba. De mi már nem egyedül lépünk be oda, hanem Jézussal.
Ott lesz velünk az, aki legyőzte a halált, aki ki fog hozni minket a halál
tüzes kemencéjéből. Ezen gondolatokkal kívánok nektek Áldott Húsvéti Ünnepeket.
Lőrincz István lelkipásztor
