Igehirdetési sorozat pünkösd nagyhetére

Igehirdetési sorozat Pünkösd nagyhetére

Cím: Milyen Lelket vettünk?

1Nap A változás Lelke Text.Luk.4,18

             Isten kegyelméből egy igehirdetési sorozatot fogunk tartani melynek a címe: milyen Lelket vettünk? A mai estén a változás Lelkéről fogunk beszélni, arról, hogy Isten Lelke formálja és átformálja, változtatja és átváltoztatja az embert.

            Az első pünkösd napján Jézus tanítványi néhány más hívő testvérrel együtt össze voltak gyűlve egy Jeruzsálemi házban. Kinn a nép ünnepelt, ünnepelte az aratás ünnepét. S ekkor egyszer csak hirtelen sebesen zúgó szélnek zendülése hallatszott, ami betöltötte az egész házat és a Szentlélek kettős tüzes nyelvek formájában     leszállott a tanítványokra és a többi összegyűlt emberre s elkezdtek nyelveken szólani. Ezek az emberek hihetetlen nagy változáson mentek át. Azt mondhatjuk, hogy ők most tértek meg teljesen és igazán Istenhez. Eddig is szerették Jézust, hisz már három éve követték őt, vele jártak. Látták csodáit, majd látták szenvedését, tanúi voltak feltámadásának. Tudták, hogy elment tőlük a dicsőségbe és ők ott imádhatják őt. De voltak kételyeik, ami miatt az Úr Jézus meg is fedette őket. Valahogy a hitük mégis gyenge volt, a szeretetük se volt teljes, s az életükben pedig nem volt erő. S ami a legnagyobb nyomorúságuk volt, hogy a hitüket maguknak tartották meg a négy fal között.

            De a Szentlélek kitöltetése mindent felborított, ímé minden újjá lett, ahogy arról később Pál bizonyságot tett. Ezek a félénk emberek, akiknek olyan gyenge volt a hitük, egyszerre felismerhetetlenek lettek. Kinyitják a ház ajtaját,és ablakait, valósággal rohannak ki az utcára, hogy elmondják a tömegnek bátran és meggyőződéssel, hogy Jézus Krisztus a megfeszített és feltámadott Úrhogy Isten megváltotta és meg akarja változtatni ezt a világot.

            Nyilvánvaló, hogy Isten ereje áradt az apostolokba, hogy egy új közösség jött létre közöttük és Jézus között anélkül, hogy nekik bármi szerepük is lett volna ebben a változásban. Egyszerre megértik Jézus szavát és mindannak a jelentését és jelentőségét, amit tett, ők már nem azok az emberek, akik voltak, már Jézus és az ő ereje él bennük és azonnal be is állnak a szolgálatba. Ilyesmi most történt először a világban és ezért pünkösd egy óriási fordulat az egész emberiség történetében. Az ősrégi próféciák beteljesednek, elkezdődik az utolsó idő, amiben az Isten új népe, amit mi egyháznak nevezünk, elkezdi csodálatos munkáját.

            Ez a nagy esemény, ami ott és akkor 2000 évvel ezelőtt Jeruzsálemben történt ma is megismétlődhetik, s ami a tanítványokkal megtörtént, az velünk is megtörténik. Hisz mi már nem mondhatjuk azt, amit az efézusi keresztyének mondtak: azt sem tudjuk, hogy van-e Szentlélek? Mi valljuk: hiszek Szentlélekben. Mégis nagyon sok keresztyén nincs tisztában azzal, hogy ki is a Szentlélek és mit is végez el az életünkben. A Szentháromság személyei közül ő a legismeretlenebb az emberek számára. Ennek van egy komoly oka. Ez paradox, ellentmondásos módon azért van, mert ő van hozzánk a legközelebb, benne van életünkben és a történelemben és mégsem látjuk világosan a személyét és a munkáját. Olyan, mint a levegő, ami körül vesz, amit belélegzünk.

            A pünkösdi történetben azt látjuk, hogy maguk a tanítványok is el vannak csodálkozva mindazon dolgok felett, amik velük történtek. Pedig a Szentlélek munkája nem most kezdődött az életükben. Ott volt már az elhívásukkor, amikor az Úr kiküldte őket, hogy prédikálják az evangéliumot, ott volt akkor, amikor visszatértek, azzal a nagy hírrel, hogy még a gonosz lelkek is engedtek nekik. De Isten Lelke már a teremtés hajnalán ott lebegett a vizek felett. A próféták ezen Lélek által szóltak és erről a Lélekről prófétál Ezékiel, hogy az meg fogja eleveníteni a csontokat, vagyis Izraelt. Adok nektek új szívet és új lelket, hangzott az ígéret. Ez az ígéret óriási erőt adott a babiloni fogságban sínylődő népnek.

            S mégis csak Jézus merte először kimondani, hogy Isten Lelke van benne, ott Názáretben, amikor az ésaiási próféciáját magára vonatkoztatta. Bár Isten Lelke működött a királyokban, prófétákban, s más Isten által kiválasztott emberekben, de Isten Lelkének teljességével csak Krisztus rendelkezett. Őrá szállt le a Lélek galamb formájában a keresztelésekor ott a Jordán partján. Az evangéliumok úgy tesznek bizonyságot Jézusról, mint akiben Isten Lelke van. Ő mindent a Szentlélek által cselekedett.

            De most a Lélek kitöltetik a tanítványokra és kitöltetik minden emberre. Ez a Lélek teljességgel érettünk van. Ez a Lélek végzi el, hogy az ember megtalálja helyét és célját ebben a világban, ez kapcsol be minket Isten családjába. A Szentlélek végzi el azt a csodát, hogy bűnösökből szentek lesznek, hogy hasonlatok leszünk Krisztus ábrázatához. Mai nyelven úgy fogalmazhatnánk, hogy Isten pünkösd napján a Szentlélek kitöltetésével egy nagy projektbe kezdett és az nem más, mint hogy Isten országa valósággá válik közöttünk.A Szentlélek kiűzi a gonoszság sok formáját: a gőgöt, gyűlöletet, szeretetlenséget. De a Szentlélek elkezdi emberi életeket helyreállító munkáját, ami azt jelenti, hogy nincs olyan elrontott élet, amit rendbe nem lehetne hozni, nincs olyan megkötözöttség, amit a Lélek fel ne tudna oldani, a rossznak nincs olyan ereje, amit le ne tudna győzni.

            A Szentlélek teszi Krisztus váltságát hathatóssá bennünk. A Lélek úgymond Krisztust helyettesíti az ő mennybemenetele után, s így Jézus már nem egy régi, történelmi személy lesz számunkra, hanem egy élő személy, aki a jelenben velünk van, munkálkodik az életünkben. Szentlélek teszi Jézust jelenvalóvá, bennünk lakozóvá, bizonyítja meg, hogy ő nem egy illuzió. Egy híres egyházatya így fogalmazott: a Szentlélek az Atya és a fiú keze ebben a világban. A Szentlélek azt jelenti, hogy Jézus története nem befejezett., sőt most kezdődött el igazán pünkösd napján. Nem kell sajnálnunk, hogy nem a Jézus idejében éltünk, mert a Szentlélek ideje pont olyan csodálatos idő.

            Végül lehet, hogy azt kérdezi valaki: hol vannak ma a Szentlélek csodái, hol vannak megváltozott emberek? Hát mindenütt. Mert a Lélek ott van mindenütt, ahol az emberek hitre jutnak, ahol megtérnek bűneikből, meggyógyulnak betegségeikből, megszabadulnak megkötözöttségeikből. Kérjük, imádkozzunk azért, hogy ezek ma is történjenek, ma is legyenek. Ne nyugodjunk bele abba, hogy nem történik semmi, lelkileg minden olyan sívár és mozdulatlan.

            Jézus egyszer azt mondta: a szél, a Lélek fúj, ahová akar. Imádkozzunk, hogy fújjon belénk, a mi életünkbe, családunkba, gyülekezetünkbe. Bárcsak megtapasztalnánk mi is Isten Lelkének átalakító, átformáló munkáját.

2 Nap. Az igazság Lelke Text. Ján.14,16-17

            A tegnap, igehirdetési sorozatunk első alkalmán az átalakító, átformáló Lélekről hallottunk, ma este pedig az igazság Lelkéről fogunk hallani.

            Bevezető gondolatként hadd mondjuk el hogy a természeti, a hitetlen ember állandó konfliktusban van Istennel. Most nincs idő arra, hogy ezt részletezzük, mert ez nagyon sokszínű és szerteágazó, a Szentírás nagyon sokat beszél erről. Úgy tűnik, hogy a hitetlen embert nem csak Isten parancsolatai, figyelmeztetései, intései, de még az ígéretei is zavarják, idegesítik és ellenállást váltanak ki az emberből. Malakiás próféta így ír erről: „elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel és azt mondjátok: mivel fárasztottatok el? Azzal, hogy azt mondtátok: minden gonosztevő jó az Úr szemeiben és gyönyörködik ő azokban. Azt is mondták: hiábavaló az Úr szolgálata és mi haszna, ha megtartjuk az ő törvényeit és alázatosan járunk a Seregek Ura előtt? Sőt, inkább boldogoknak mondjuk a kevélyeket.” Ezekben az igékben látjuk a természeti ember szavát, az ember vádaskodást Istennel szemben, ami az ő szeretetét, igazságát, erejét illeti. Látjuk azt a döbbenetes dolgot, hogy az ember Istent teszi felelőssé minden rossz dologért, ami a világban történik. Mi magunkat ártatlannak tartjuk és minden felelősséget Istenre hárítunk. Az igazság, hogy minden bűneset után született ember perben van Istennel, akár beismeri, akár nem.

            Ez a per akkor volt a leghevesebb a világban, amikor Jézus ellen irányult Milyen döbbenetes az, hogy azok, akik halálra ítélték Jézust, nyugodt lelkiismerettel mennek ünnepelni, hálát adnak azért, hogy Isten épp őket rendelte arra, hogy a világot megszabadítsák az istenkáromlótól, akit ők Jézusban láttak meg. Ne ítéljük hamar el ezeket az embereket, mert ezek az emberek mi vagyunk.

            Ezek az emberek arra következtetésre jutottak, hogy Jézus egy közönséges csaló, akitől Isten is elfordult. Szerintük ezért kellett neki a legszörnyűségesebb halállal meghalnia, amivel abban az időben csak a világból kiátkozott emberek haltak meg.

            Persze ezek az emberek akkor nem tudták, hogy ő a mi bűneink átkát és bűntetését vette magára. Ők nem is sejtették, honnan sejthették volna hogy Jézus azért fogadta el ezt a pert és a bűntetést, hogy a mi megváltásunkat véghez vigye. Amit Jézus bírái értettek, az csupán annyi volt, hogy ő nem tiltakozott a per ellen, hogy ő ezt minden további nélkül elfogadta, s így azt hitték, hogy ezt a pert ők nyerték meg.

            De vajon megnyerték-e? Persze, hogy nem! Mert harmadnap, húsvét hajnalán Isten felújította a pert, azt a doszárt vette elő, amit ők már levéltárba akartak helyezni. Isten megnyitotta a doszárt, úgy hogy megnyitotta a Jézus sírját. Isten megsemmisítette az emberek határozatát, s ezzel szembeállította Jézus feltámadását. Így mindenki előtt világossá kellett legyen, hogy Istennek, Jézusnak volt igaza, hogy ő az Isten Fia, aki eljött erre a földre, hogy bizonyságot tegyen az igazságról.

            A Szentlélek, mint az igazság Lelke, most mindezt be akarja írni a szívünkbe. Az igazság Lelke elmondja, hogy Jézus nem tévedett, sokkal inkább az ember hibázott, vétkezett, amikor fellázadt Isten ellen. A Lélek, mint igazság Lelke így szól hozzánk: lássátok meg végre, hogy kik is vagytok ti valójában. Ne csapjátok be magatokat. Lássátok meg, hogy mit tettetek Isten Fiával, amikor kezetekbe került. Elítéltétek és megöltétek őt. A Jézus keresztje, halála megmutatja a mi igazi arcunkat, hogy kik is vagyunk valójában  és hogy mire vagyunk képesek.

            De az igazság Lelke azt is elmondja, hogy nekünk szükségünk van erre a Megváltóra, aki megszabadít minket ettől az ős-gyűlölettől, ami mélyen ott van a szívünkben Isten ellen, az ellen az Isten ellen, aki minket szeret és mindent megtett értünk. Az igazság Lelke rámutat Jézusra és azt mondja nekünk: íme, itt az a Megváltó, akire szükségetek van, akivel Isten megajándékozott titeket. Ő azzá tesz titeket, aki a saját erőtökből soha nem lettetek volna, igazakká. Krisztus által bemehettek oda, ahova a saját erőtökből soha be nem mehetettetek volna, az Isten országába. Akik hisznek Krisztusban, a mennyek országának polgárai lesznek. Az igazság Lelke kijelenti, hogy Krisztus győzött minden gonoszság felett. De az igazság Lelke ugyanakkor az övéit harcba szólítja minden bűn és gonoszság ellen. Aki hisznek Jézus Krisztusban, azoknak az élete 180 fokos fordulatot vett, hisz ők Isten ellen harcolókból Istenért harcolókká lesznek. Azok, akik hisznek, most Isten oldalán ellentámadásba lendülnek, teljes erejükkel hirdetik, hogy az igazság nem az ember oldalán, hanem az Isten oldalán van. Az igazság Lelke meggyőz minket az igazság felől és az igazság elszánt harcosaivá tesz minket.

            Pünkösd óta látjuk Isten Lelkének munkálkodását és annk hatását. A pünkösd napján az igazság Lelke először meghódítja a tanítványokat, kiűz belőlük minden félelmet és kételkedést. Erőt ad nekik, hogy erről bizonyságot tegyenek másoknak. Olyan erővel szól általuk, hogy azon a napon 3000 adja meg magát, lesz Isten ellenségéből Isten barátjává. Az igazság Lelke küldi a tanítványokat, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. S csodálatos dolgok történnek. A damaszkuszi úton az egyik legádázabb ellenség meghódol Jézus előtt, úgy hogy egész élete gyökeresen megváltozik.

            És az igazság Lelke, amit akkor elkezdett, azt folytatja mind a mai napig. Hirdeti ma is az ítéletet, hogy nyomában hirdethesse a kegyelmet. Hirdeti minden embernek: te kárhozatra méltó bűnös vagy, de Isten megkegyelmezett neked. Az igazság Lelke rendbe rakja az életünket. Már nem gyűlöljük Istent, nem pereskedünk vele, hanem szeretjük őt és szeretjük felebarátainkat is.

            Erra talán valaki azt mondhatja: de az ember egy értelmes lény és önmagától is el tud jutni minderre. Ez sajnos nem igaz. Magától az ember legfeljebb csak addig jut el, hogy kell lennie egy Istennek, aki teremtette és igazgatja ezt a világot. De sohasem ismeri meg a személyes Istent, a Jézus Krisztus Atyját. Ezért igaz hitre nem vezethet minket csak az igazság Lelke. Valamilyen hitre el tudunk jutni önmagunktól is, de igaz hitre csak az igazság Lelke tud minket elvezetni.Az ember önmagától is meg tudja ismerni Jézus történetét, az evangéliumot is elolvashatja, de ez csak történelem lesz számára. Eljuthatunk oda, hogy Jézus egy tökéletes ember volt, a legtökéletesebb, aki ezen a földön élt. De utána fájdalmasan megállapítja: én azt a  Jézust nem tudom követni.

            De az igazság Lelke összekapcsol Jézussal, s elkezd munkálkodni bennünk. Az igazság Lelke Jézust beemeli a történelemből, a Biblia lapjairól a mi életünkbe. Ez nem jelenti azt, hogy minden titoknak a birtokába jutunk és a bűnnek már lehetősége sincs az életünkben. Amíg e testben járunk hitünk nem lesz tökéletes, s az életünk se lesz az. Mi nem birtokoljuk Isten Lelkének teljességét és Isten teljes gazdagságát.

            De az igazság Lelke egy szent harcba helyez minket és ez a harc már nem reménytelen. Az iagszság Lelke bíztosit minket afelől, hogy mi már ott vagyunk az Atya kezében és onnan minket már semmi ki nem szakíthat.

            Az igazság Lelke belehelyez minket egy szent közösségbe, a szentek közösségébe, azoknak a közösségébe, akik Isten Lelkét kapták, mi együtt harcolunk már a szent ügyért, hogy egyre jobban megismerjük Isten titkait, és egyre jobban részesüljünk Isten gazdagságában. Az igazság Lelke mindig az igéhez vezet, mert abban megkapjuk minden kérdésünkra a választ, minden problémánkra a megoldást. Könyörögjünk hát az igazság Lelkéért.

3 Nap a Szentség Lelke Text.Róm.1,4

         Előljáróban hadd mondjam el, hogy a szentség szóval, fogalommal bajban vagyunk, valljuk meg ezt őszintén. Ha az emberek ezt a szót hallják, vagy unottan legyintenek, vagy pedig, ami még rosszabb, csúfolkodnak vele. Mert a hitetlen ember számára nem lehet érthetetlenebbet, különösebbet, megbotránkoztatóbbat mondani, mint hogy valaki szent ember.

            Pedig a keresztyének az Apostoli Hitvallásban is vallják, hogy : hiszek Szentlélekben, a keresztyén anyaszentegyházban , sőt még a szentek közösségében is. Hisszük, hogy ezen a földön tényleg él egy szent sereg, egy szent közösség, akinek Feje Krisztus. De ilyenkor jönnek az emberek és sorolják az egyház, a szent emberek bűneit, és sajnos sokszor ebben igazuk is van.

            Épp ezért nagyon fontos megvizsgálni, hogy mit  is jelent a szentség Lelke, hogy lássuk a félreértéseket, félremagyarázásokat ebben a kérdésben. Nos, mi ebben a dologban is Istenhez és az ő igéjéhez kell fordulnunk. Amikor a Biblia a szentségről beszél, akkor nem akarja elrejteni a valóságot, nem akarja szépíteni azt. Nem akar egy földi paradicsomot felvázolni, sem egy tökéletes egyházat. Ezért, amikor a Szentírás a szentségről beszél, akkor mindenekelőtt Isten szentségére gondol, és nem a keresztyének, az egyház szentségére. A Szentírás határozottan állítja, hogy egyedül Isten szent. Annyira szent, hogy még az angyalok is el kell takarják arcukat, ahogy azt Ésaiás elhívásának történetében látjuk. Isten annyira szent, hogy bűnös ember őt nem láthatja meg élvén.  Innen kell tehát elindulnunk, hogy egyedül Isten szent, tökéletes. Az ő szentsége mellett, magunkat ahhoz hasonlítva csak felkiálthatunk Ésaiással együtt: jaj nékem, elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert az Urat, a Seregek Urát láttam. Vagy pedig úgy vagyunk, mint Mózes a csipkebokornál, akinek azt mondja az Úr, hogy húzza le saruját, mert a hely, ahol áll, szent hely.

            De a bűnös embernek van a szent Istennel való találkozása és ez a kereszt. Ott a Golgotán Jézus a szent Isten bűn elleni bűntetését hordozta el. Mert Isten akármennyire is szent, de nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Isten nem a halált akarja, hanem az életet. De Isten még többet akar és ez nem más, mint hogy azt akarja, hogy a bűnös ember részesüljön az ő szentségében. Mert bár a Szentírás azt tanítja, hogy egyedül szent, de mégsem mondja azt, hogy a szentség egy olyan hegycsúcs, amit senki emberfia nem tud meghódítani, nem egy olyan bástya, ahova a szent Isten elbarikádozta magát, hogy oda senki be ne juthasson. Isten adott nekünk két élő utat, akiken keresztül mi is el tudunk jutni Isten szentségéhez és ez a Szentháromság két személye: a Fiú és a Szentlélek.

            Ez a szentség olyan, mint egy folyó, ami el akarja árasztani ezt a világot, de olyan is, mint egy ütközet, aminek soha nem lesz vége. Az egyház történetéből szüntelen halljuk ennek a csatának a zaját, látjuk ennek ádáz küzdelmeit. Gondoljunk csak a reformátorok küzdelmére, amit ők folytattak. Hogy küzdött például Kálvin, hogy Genf városának lakói szent életet éljenek. Ő hitt abban, hogy a megszentelődés nem egy álmodott ideál, egy délibáb, hanem valóság lehet a gyülekezet tagjainak mindennapi életében.

            És a nagyszerű az, hogy ebben a csatában mi is együtt harcolhatunk Istennel a megszentelődés megvalósulásáért. Mert ott Betlehemben, Karácsony éjszakájában a szentség egy személyben, egy kisgyermekben megszületett, s később még a démonok is meg kellett vallják: ő az Istennek ama Szentje. Jézus Krisztusban a szentség teste öltött, két lábon járó valóság lett, bejön házainkba, leül asztalainkhoz, belép házasságunkba, eljön a munkahelyre, sőt a szórakozásainkban is ott van. A szentség ezt a földet lakóhelyéül választotta, letelepedett közénk erre a földre, ahogy egy híres igehírdető fogalmaz. Krisztus az ő szentségét nekünk adja ajándékul, mint az ő szenvedésének, halálának és feltámadásának drága gyümölcsét. Ő odaszentelte magát értünk, hogy mi is megszenteltekké legyünk őbenne. És pünkösd óta a szentség Lelke itt van, bennünk lakozhat és mi ezt szép nevet viselhetjük: szentek.

            Lássuk hát, hogy miként áll a helyzet a mi szentségünkkel és az egyház szentségével? Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szentség nem a mi teljesítményünk, nem a mi érdemünk. Nem úgy valósul meg, hogy kitűzünk magunk elé egy szép ideált és azt kegyetlenül kemény munkával megvalósítjuk. Erre is igaz, amit Jézus mond: nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha Jézus nem adta volna oda magát értünk, ha nem küldte volna el Szentlelkét, és nem töltött volna be minket azzal, akkor a szentség, illetve a mgszentelődés teljes lehetetlenség lenne számunkra. A szentség egyszerűen azt jelenti, hogy Isten munkája meglátszik az ember életében.

            A szentség onnan származik, hogy miként egyik nagy egyházatya mondja: Isten szeretete megsebzi a szívünket és mi nem tudjuk elhordozni lángjait, égünk benne. A szentség egyszerűen az, hogy a Szentlélek összekapcsol minket a szent Istennel és Isten lesz tulajdonképpen szent bennünk. Már a keresztséggel beoltott minket Krisztusba, a szentek közösségébe. A szentség Lelke lélekben eggyé tesz minket Krisztussal és ez nem misztika. Konkrétan ez azt jelenti, hogy egyre inkább meghalunk a bűnnek és egyre inkább élünk az Istennek. A szentség azt jelenti, hogy már nem vagyunk a bűn hatalma alatt, a bűn már nem uralkodhatik bennünk. Mi már Krisztus hatalma alatt élünk, ő a mi Urunk. Mi már nem a magunkéi vagyunk, hanem az Úréi. Tudjuk azt, hogy a héber nyelvben a szent szó eredetileg vágást, levágást jelent. S gyakorlatban azt jelenti, hogy levágattunk a Sátánról, és oda kapcsoltattunk Istenhez, a mi Teremtőnkhöz, belehelyeztettünk Krisztusba, fogalmaz Pál. A szentség úgy vesz körül, mint a levegő, mint egy klíma. A szentség Lelke véghez visz az életünkben egy csodát, amit a Biblia újjászületésnek nevez. És ez valóság lesz bennünk, még akkor is, ha a régi életünk, énünk is bennünk marad. De már ott van az új ember is, az úgynevezett belső ember. Azért nevezi ezt a Szentírás belső embernek, mert nem mindig látszik, de mégis mélyen ott van. Ez a bennünk levő két ember a régi és az új egy szüntelen harcban van egymással, ez a harc egy életen át tart, ez egy életprogram a hívő ember számára. Erről mondja Pál, hogy zt a harcot félelemmel és rettegéssel kell megvívni a teljes váltság napjáig.

            És ennek erdménye is lesz, a szentség jelei tt lesznek az életünkben, a magatartásunkban, a mindennapjainkban. Mi Isten szemében már szentek vagyunk, de az emberek előtt is azzá kell váljunk. Ennek fontos része az önmegtagaás, amikor is nemet mondunk a bűnre, nemet mondunk az ó-emberünkre. Mi azt kell mondjuk az ó-emberünkre, amit Péter a főpap udvarában Jézusra mondott: nem ismerem ezt az embert, semmi közöm sincs hozzá.

            Aki hitben él, annak az életében a harc kimenetele nem kétséges, hisz a szentség Lelke bennünk lakozik és munkálkodik bennünk. Meghódította testünket lelkünket és vigyáz reánk. Ezért az életünbne nincs egyetlen olyan terület sem, ahol a szentség Lelke ne tudna megmutatkozni, gyümölcsöt teremni. Ott van, ha családban élünk, de akkor is ha egyedül vagyunk, ha egyészségesek vagyunk, de a betegségünkben is jelen van, ott van emberi kapcsolatainkban, hivatásunkban, munkánkban, kikapcsolódásunkban, anyagi ügyeinkben. Nem marad egy ideál, hanem mindennapi valóság lesz az életünkben.

            Végül még annyit: a szentségben való élet nem unalmas, hanem izgalmas, mindig újabb és újabb „kalandok” várnak benne, értsük jól ezt a szót. Szívemből kívánom nektek és magamnak is, hogy tapasztaljuk meg és éljünk ebben.

4 Nap A szeretet Lelke Text. 2Tim.1,7

       Azt még a hitetlenek se tagadják, hogy Jézus Krisztus egy óriási dolgot hozott el ebbe a világba, és ez nem más, mint a szeretet. Tudjuk, hogy az első században, amikor sorra jelentek meg a keresztyén közösségek, a pogányok ámulva és csodálkozva kiáltottak fel, látva a keresztyének életét: „íme, mennyire szeretik egymást”. Persze azt is jól tudjuk, hogy egyetlen szó körül sincs annyi félreértés, mint a szeretet szó körül. Vigyáznunk kell, hogy ebben ne csak olcsó romantikát, negédességet lássunk. Tudjuk, hogy az első század gyülekezeteiben is voltak gondok, bajok, nehézségek, de mégis megrázó valóság volt benne a szeretet. Ismerünk olyan megrázó történeteket, hogy a keresztyén-üldözések idején a kivégzett vértanúk olyan szeretettel viszonyultak kivégzőik felé, hogy azok köztül nagyon sokan megtértek, keresztyének lettek, persze ez után őket is kivégezték. Ha legközelebb ortodox templomban járunk nézzünk szét az ikonok között és meglepetéssel fogjuk látni, hogy milyen sok római katonát látunk megfestve, ezek mind olyanok voltak, akik a kivégzéseket végezték, de a vértanúk szeretetét és hitét látva ők is keresztyénné lettek s később mártírokká. Ezt én se tudtam, de a marosvásárhelyi ortodox börtönlelkész kolléga mesélte el nekem, mikor erre rákérdeztem. Gondoljunk picit bele abba, hogy milyen világ volt az, amibe Krisztus megérkezett. Amikor a gladiátorok az arénákban életre-halálra harcoltak, amikor a császár azt kívánta, hogy a legyőzött gladiátort előtte szúrják le, mert a halálfélelmében gyönyörködött, amikor a keresztyéneket úgy végezték ki, hogy megnyúzták őket, majd besózták testüket, a legelképzelhetetlenebb és legborzalmasabb kínzásoknak vetették alá őket, amelyikben Heródes hidegvérrel le tud gyilkoltatni többszáz gyermeket Betlehemben és környékén, hadd ne soroljam tovább.

            Látnunk kell, hogy a szeretet is, éppúgy, mint a szentség Isten tulajdonsága, az Isten szeretet, ez a Szentírás leghatalmasabb mondata. Isten mondta ki ezt sokszor a nép felé: „örökkévaló szeretettel szerettelek titeket”. Persze, ezt a szót:”szeretlek, sok ember kimondta már, főleg fiatal szerelmesek, de azt is látjuk, hogy ez nagyon sok esetben semmit se jelent és nagyon tiszavirág életű. Áldott emlékezetű professzorunk biztatott minket teológus korunkban, hogy menjünk el a törvényszékre egy-egy válóperre és döbbenten lássuk meg, hogy akik néhány hónappal azelőtt még szenvedélyesen szerették egymást, most milyen szenvedélyesen gyűlölik egymást s már egy jó szót se tudnak szólni egymáshoz vagy egymásról.

            Ezt a szót:”szeretlek” csak egyetlen valaki tudja kimondani, úgy hogy nem kell félnie attól, hogy hazugságon fogják, és ez maga Isten. Nem véletlen az sem, hogy amikor Isten a szeretetről beszél, nagyon sokszor emberi képekkel ábrázolja azt ki, példáúl a házasság képével, gondolhatunk itt Hóseás könyvére, de Pálra is, aki amikor Krisztusnak egyháza iránti szeretetéről beszél, azt a vőlegény és menyasszony szeretetéhez hasonlítja   

           

            Isten szeretete ott áll minden mögött, a teremtés mögött is, hisz az a Lélek, ami a vizek felett lebegett, a szeretet Lelke volt. Pál apostol úgy beszél Jézusról, mint aki által és akire nézve teremtetett minden, szeretetből. Mert Isten nem tudta elviselni a magányt, nem akart önmagában maradni, ki akarja jelenteni magát, közölni akarja magát. Isten azért teremtette az embert, hogy szeretet-kapcsolatban legyen vele. De ezt az ember önmagától sohasem tudja meglátni és belátni. Ha a szeretet Lelke nem jön belénk, akkor sohasem értjük meg az Isten szeretetét, nem értjük meg életünket, hivatásunkat, sorsunkat, hivatásunkat. A szeretet Lelke nélkül esetleg halvány sejtésünk lesz Isten szeretéről, de nem látjuk azt teljes nagyságában és dicsőségében.

            Miért van ez így? Azért, mert a bűnesetben az ember elutasította az Isten szeretetét. Az embernek ezen magatartása a tékozló fiú történetében van a legszemléletesebben leírva. Az ember a maga ura akar lenni, senki mástól nem akar függeni. Add ki, ami nekem jár, s aztán elhagylak, mondja az Isten az embernek. S az ember veszi, amit Istentől kapott s elmegy vele messzire, és ott el is tékozolja ezeket. De az Isten szeretete nem mondott le az emberről még akkor se, ha jogosan haragudott az emberre. Isten szeretete küzd az emberért. Mindaz, amit az Ószövetségben olvasunk, Izrael népének egész története, mind az Isten harca azért, hogy népét viasszatérésre bírja, hogy ez a nép megértse és viszonozza Isten szeretetét.

            De Isten szeretetének legnyilvánvalóbb jele és bizonyítéke, hogy elküldte Fiát azért mert nagyon szeretett minket. Odaadta Fiát értünk, akik pedig ellenségei voltunk, szembefordultunk vele. A szeretet Lelke egy erős Lélek, és ez azt jelenti, hogy itt nem egy olcsó szeretetről van szó. Isten nem azért bocsát meg, mert ez a dolga, nem azért bocsát meg, mert ő úgymond a „jó Isten”, aki elnéző mosollyal nyugtázza gyermekei csínytevéseit, hanem egyes-egyedül Krisztusért, a benne megjelent szeretete által.

            Ez a szeretet, ha kell, tud kemény is lenni, gondolhatunk itt a templom megtisztítására. Bár a szeretet Lelke szigorú, úgy is mondhatnám igényes Lélek, mégsem vár lehetetlent tőlünk. Jézus életében azt látjuk, hogy ő leereszkedik a legelesettebb élethez is, hogy azt magához emelje. A szeretet Lelkéről is elmondhatjuk, amit már az előzőekben is elmondottunk, hogy átformálja az embert, és így az ember újra az lehet, akivé Isten eredetileg teremtette, az ő szeretetét elfogadó, abban élő és azt másoknak is átadó ember. És Jézus mindig ott van, ahol az embereknek a szeretetre leginkább szükségük van. A Jézus szeretetében, a szeretet Lelkében az a csodálatos, hogy mindenkire kiterjed, azokra is, akik félreértették, kigúnyolták, sőt megölték őt.

            A szeretetet nem lehet megsemmisíteni, mert az örök. De nem lehet a szeretet Lelkét sem eltörölni, mert az már kitöltetettt, s végérvényesen itt van ebben a világban. Az emberiség megpróbálta a testté lett szeretetet ott a Golgota hegyén megsemmisíteni, de nem lehetett, mert feltámadott és már soha többé meg nem hal. Krisztus a kereszten áttörte a gyűlöletnek azt a falát, amit mi soha nem tudtunk volna áttörni. S feltámadása után a szeretet Lelke feltartózhatatlanul elindult világhódító útjára és már senki se tudja megállítani. Nem tudta megállítani se Néró, se Hitler, se Sztálin, sem a kommunizmus, sem a liberalizmus, sem a nihilizmus, és semmi más sem. A szeretet Lelke megmutatja, hogy a gyűlöletnek nincs jövője, csak a szeretetnek.

            Akik hisznek Jézusban, azoknak az életét most már a szeretet Lelke mozgatja. Mi egy pillanatra se kételkedjünk abban, hogy vajon vettük-e a szeretet Lelkét, ha hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, hanem kérjük azt, hogy egyre hatalmasabban töltse ki ránk. Persze a szeretettel se lesz mindig minden rendben. Lesznek olyan pillanatok, helyzetek, amikor sajnos más léleknek adunk helyet az életünkben, a gyűlölet, a tisztátalanság, a közömbösség lelkének. De ilyenkor kiáltsunk Dáviddal: „Szentlelkedet ne vedd el tőlem”.

            A szeretet Lelkéről is el lehet mondani, hogy az embereket egy közösséggé formálja, az egyház közösségévé, a szentek közösségévé. Ők érzik, hogy a szeretet Lelke összekapcsolja őket még akkor is ha más a felekezetük, nyelvük, kultúrájuk, nyelvük vagy a bőrük színe. Ők érzik, hogy minden különbözőségen túl a szeretet Lelke összekapcsolja őket. De a szeretet Lelke nyilván nem csak az egyház tagjai felé kell megnyilvánuljon, hanem minden ember, a hitetlenek felé is. Mert a szeretet Lelke mindenkire ki akar áradni, mindenkit el akr érni, azt is, aki most még ellensége Istennek, és így lehet hogy nekünk is ellenségünk.

            A szeretet Lelke egy olyan kincs, amit azért kaptunk, hogy osztogassunk minden embernek. Ahogy a szentségről is elmondtuk, hogy nincs egyetlen olyan helyzete sem az életünkenk, amiben nem tudna megmutatkozni, azt pont így el lehet mondani a szeretet Lelkéről is. A szeretet Lelke érzékennyé tesz mások fájdalma iránt, mások szüksége iránt, a szeretet Lelke segít megbocsátani. De a szeretet Lelke találékonnyá is tesz és ahogy azt Kierkegaard mondta: mindig megmutatja, hogy mit kell tenni, hol és miben kell segíteni.. Most is azzal fejezem be, hogy imádkozzunk a szeretet Lelkéért is, hogy az töltsön be minket és vezérelje életünket.

5 Nap Az élet Lelke Text. Róm.8,2

            Az emberek, s itt a hitetlen emberekre gondolok, azzal vádolják a keresztyéneket, hogy ők élet-ellenesek. Mert amióta Krisztus eljött ebbe a világba, megszűnt az, hogy minden szabad, megszűntek a féktelen tivornyák, az emberi test imádása, a szépség bálványozása. Nem lehet már a zászlónkra jelszóként tűzni: carpe diem, azaz élvezd a mát, megszűnt az élet örömpoharának fenékig való kihörpintése. S ehelyett, mondják ők, jött a halál: tagadd meg magadat, vedd fel a keresztet, veszítsd el az életedet, gyűlöld meg apádat, anyádat. A földi élet biztos örömei helyett az maradt, hogy várjad a bizonytalan örök életet, amiből még nem jött vissza senki. Az életvidám emberből egy szomorú embert csináltatok, ez a hitetlen emberek vádja a keresztyének felé.

            A kérdés most már csak az, hogy kinek van igaza? Hogy igaz-e ez a vád amit a hitetlen világ vet a keresztyének szemére? A keresztyénség tette tönkre ezt a világot, vagy pedig a test a pénz, az élvezetek hajszolása és imádása? Hogy mi hozott több könnyet és nyomorúságot: a józanság vagy a részegség? A tisztaság vagy a bujálkodás? A házasságban való hűség, vagy pedig az: ahányat látsz, annyit szeretsz szerint élők?

            Mi tudjuk ezekre a kérdésekre a választ, de mégis döbbenetes, hogy 2000 év óta a keresztyénség sokak szemében még mindig a halál, a szomorúság vallásaként jelenik meg. Pedig , amikor Jézus megjelent a földön, vele az igazi élet jelent meg. Hisz, amikor Jézus megjelent a bénák felkeltek és jártak, az öt kenyérből és két halból kiryályi lakoma lett 5000 ember számára. A démonok habot túrva mentek ki áldozataikból s új életet kezdhettek. A halottak feltámadtak, a vakok újra láttak. Az élet Lelke és Isten Lelke kezdettől fogva úgy jelennek meg, mint akik szorosan egymásba fonódnak, a Lélek mindig teremtő és megelevenítő Lélek. Az élet Lelke életet támaszt. Az élet Lelke azt jelenti számunkra, hogy Isten nekünk nem egy távoli valóság, hanem olyan valaki, aki nagyon közel van, aki teremti, megváltja, vezeti az életünket. Az élet Lelke megmutatja, hogy az ember sokkal több, mint biológiai, anatómiai lény nem csak vízből, savakból, szövetekből, izomból idegekből összeálló valami, hanem személy.

            Az ember bűne az, hogy elszakadt az igazi élettől, pontosabban az élet forrásától, magától Istentől. Életébe betört a halál. A bűn zsoldja a halál, mondja Pál apostol, s ez azt jelenti, hogy az emberre a halál erői zúdultak rá. De Isten nem nyugodott bele ebbe. Isten szeretete elküldte ebbe a világba az élet Lelkét. Bár Isten fenyegetése úgy hangzott az első emberpár felé, hogy amely napon esznek a jó és gonosz tudásának fájáról meghalnak, de Isten ezt az ítéletet elhalasztotta. És halál helyett életet adott család formájában. Utána megjelent a törvény, ami által Isten megszervezte az ember életét, keretet adott neki. Utána már áldást is adott, az embert pedig választás elé állította, hogy választhatta az áldást vagy az átkot. A próféták által szüntelen hirdette, hogy forduljanak el a bűntől, bálványoktól, amik őket halálba sodorják, és térjenek hozzá, aki az életet ajándékozza nekik. Szomorú az, hogy Izrael népe sokszor elhagyta az élő víznek forrásait és repedezett kutakat ásott magának, amik nem tartották a vizet.

            Isten ezek után elküldte azt, akiben maga az élet, a nagybetüs ÉLET jelent meg, az Úr Jézus Krisztus. És ekkor a bűnnek és a halálnak a világában egyszerre megjelent az igazi élet. De Jézus az élettel is úgy van, mint a többi Istentől kapott ajándékkal, hogy nem akarja azt a maga számára megtartani, hanem tovább akarja adni nekünk. Az evangéliumokban szépen látjuk az igazi élet kibontakozását. Látunk egy Lévit a vámszedő asztalánál, akinek semmi érzéke sincs a lelki dolgokhoz, mert őt csak a pénz érdekli. De Jézus megszólítja: kövess engem és ez a Lévi Máté néven Jézus tanítványa lesz és megírja értékes evangéliumát, ő ,aki eddig csak pénzt számolt és nyugtát írt. Vagy Zákeus a vámszedőtársa, aki szintén bele volt bonyolodva a pénz hajszolásába, egyszer csak a Jézussal való találkozás után elkezd furcsa dolgokat tenni, az élet jelei elkezdenek mutatkozni benne, s így a vagyonának felét a szegényeknek adja.

            És milyen halott volt a samáriai asszony, aki egyik férfitől fut a másikhoz, már a hatodiknál tart és mégsem boldog. De amikor megismeri Jézust és benne az élő vizet, akkor elkezdi boldogan mondani mindenkinek, hogy mi történt vele, hogy az élete gyökeresen megváltozott. És milyen halott volt a naini ifjú, akit már koporsóban vittek kifele a városból a temetőbe, de Jézus ott a város kapujában megeleveníti és új élettel ajándékozza meg.

            De a halál is támadásba kezd és Nagypénteken úgy tűnik, hogy diadalmaskodhatik az élet felett. Az Élet lehajtja fejét, kibocsátja lelkét és meghal. De az élet Lelkét nem lehetett eltemetni. Az élet Lelke Jézust feltámasztja húsvét hajnalán. Péter ezt ünnepélyesen kijelenti az összegyűlt tömegnek: kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lelhetelen volt neki attól fogva tartatnia. Ez a Jézus a Jelenések könyvében így mutatkozik be: halott voltam, de íme élek és nálam vannak a halálnak és a pokolnak kulcsai.

            Csodálatos kegyelem az, hogy Isten az elhalasztott ítéletet, amit a paradicsomban kimondott, és amit évezredeken át halogatott most Jézus Krisztuson hajtotta végre. És Krisztus feltámadása óta hangzik a diadalkiáltás: „halál, hol a te fúllánkod, pokol, hol a te diadalmad”. A halál le van győzve,, Jézus az elsőszülött a halottak közül, a feltámadás zsengéje.

            Az élet Lelke azt a bizonyosságot adja nekünk, hogy mi is fel fogunk támadni A menny ajtaja nyitva áll, és azt senki be nem csukhatja többé. De nem csak a jövőben támadunk fel, hanem már most a jelenben, úgy hogy az élet Lelke bennünk élő hitet támaszt és létrehozza az egyházat. Az egyház azoknak a közössége, akik hit által élnek. Az élet Lelke már most munkálkodik bennünk és ez meglátszik életünkben, például úgy, hogy meg tudunk szabadulni káros szenvedélyeinktől, amik gyengitik, tönkreteszik és megrövidítik az életünket.

            De az élet  Lelke mindenekelőtt megtermeti bennünk azt, amit mi lelki életnek nevezünk. Ennek része, hogy figyelek az igére, hogy elfogadom bűneim bocsánatát, hogy megjelennek az életemben a krisztusi vonások, hogy ahogy János apostol fogalmaz, bensőnkből élő víznek folyamai ömlenek. Akiben az élet Lelke van, az nem fogja már az életét úgy imádni mint egy bálványt, de nem is úgy cipeli , mint egy roskasztó terhet. Akiben az élet Lelke van, az nem tekinti az életét hiáabavalónak, és nem dobja el magától, mint egy értéktelen cserépdarabot. Az nem lesz büszke az életére, de nem is veti meg azt. Az ilyen ember naponta új áldásokat vár az Úrtól, ő sem tudja, hogy mit hoz a holnap, azt se tudja, hogy lesz-e egyáltalán holnap, de azt tudja, hogy őt már semmi sem választhatja el az Isten szeretetétől. Adja az Úr gazdagon nekünk az élet Lelkét is!

6Nap A dicsőség Lelke Text.1Pét.4,14

            Az Ószövetség megrendítő módon szól az Isten dicsőségéről. Főleg a zsoltárok könyvében rengeteg ige, kijelentés beszél Isten dicsőségéről. Csak példaként említsem a 29-ik zsoltárt:” az Úr szava zeng a vizek felett, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr szava cédrusokat tördel, az Úr szava tűzlángokat szór, megrengeti a pusztát. De az ember nem akarta Istent dicsőíteni. Ezért az emberek elkezdték az állatokat imádni, majd kialakultak az úgynevezett mitológiák, melyekben istenek, félistenek szerepelnek. A mi időnkben az ember leginkább a maga dicsőségét hirdeti, önmagát imádja. Pál ezt így írja le a Római levélben: mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül. Persze azért az ember érzi ott a mélyen, hogy ő egy magasabb rendű életre van elhívva.

            Minden ember szívében van egy vágy valami szebb és jobb után. Persze ezt ki-ki másként képzeli el. Bunyan a Zarándok útja című könyvében úgy, hogy Keresztyén elindul Romlás városából a mennyei Jeruzsálem felé. Marx úgy képzelte el, hogy lerakja az osztályok nélküli társadalom alapjait, mások azt remélik, hogy a tudomány és tehnika annyira fog fejlődni, hogy ez végül is megoldja az emberiség minden problémáját. Megint mások azt remélik, hogy az emberiség meg tudja szüntetni az éhezést, a háborút, a betegségeket. Mindenki elképzel magának valamit és igyekszik a felé haladni. Pál azt mondja, hogy a jobb és a szebb utáni vágy nem csak az emberben van meg, hanem még a teremtett világban is, az is sóhajtozik és nyög és vár valamire. A fa várná azt, hogy soha ne hulljanak le a levelei, a hegy azt várná, hogy ne bántsák a szelek és viharok, az út azt szeretné, ha nem történnének rajta halálos balesetek. Az egész teremtett világ előre tekint és vár valamit, amit nem tud megfogalmazni, de mi tudunk és ez nem más, mint Isten dicsősége.

            Isten ezért elküldte a dicsőség Lelkét is ebbe a világba, ez talán először a szivárványban látszott meg, amit Isten a felhőkre helyezett, mint az ő szövetségének és hűségének a jelét. Ez a dicsőség kísérte Isten népét a pusztában, ott ragyogott a Sínai hegy felett.

            De itt is azt kell elmondanunk, hogy Isten dicsősége mindenek előtt a Jézus Krisztus elküldésében mutatkozott meg. A pásztorokat körülvette Isten dicsősége ott a Betlehem mezején, azon a sötét éjszakán. Különös módon és különös helyen jelent meg, egy tehetetlen, síró kisgyermekben és egy mocskos istállóban. De ennek így kellett lennie, hisz másképp az Isten dicsősége megsemmisítő lett volna az ember számára. Így tudta elmondani János az Isten dicsőségéről, hogy az közöttünk lakozott és mi láttuk azt. Jézus visszahozta a földre azt a dicsőséget, amit mi sárba tapostunk. Jézus a dicsőség Lelkével megdicsőítette az Atyát, úgy dicsőítette meg, hogy szolgált nekünk. Úgy dicsőítette meg, hogy mindenkor és mindenben engedelmes volt az Atyának. De leginkább abban dicsőítette meg, hogy feláldozta magát értünk a kereszten. Jézus Krisztus megrázó módon bizonyította meg ennek a világnak, hogy mit jelent lemondani a saját dicsőségről és minden dicsőséget Istennek adni, még az élete feláldozása árán is. És ezzel az Isten dicsőségének áramlása az Isten és ember között újra helyre állt. Húsvét hajnalán Jézus feltámadásában ez a dicsőség már teljes fényében ragyogott. Már a teste sem közönséges test, hanem dicsőséges test. S utána mennybe ment, hogy ott legyen az Isten dicsőségében, míg vissza nem jön ítélni élőket és holtakat.

            De mit jelent a dicsőség Lelke most nekünk, ami életünkben? Azt, hogy Isten rendelt egy helyet, egy közösséget, és ez nem más, mit az egyház, az Isten gyülekezete. A dicsőség Lelke már a keresztelésünkkor jelen volt. A dicsőség Lelke azt munkálja ki bennünk, hogy a mi életünk már nem az ambiciókra, emberi akaratra épül, hanem Jézus Krisztusra, mint egyetlen megingathatatlan fundamentumra.

            A dicsőség Lelke azt munkálja, hogy a mi életünknben is meg tud dicsőülni. Mert abban a pillanatban, amikor valaki hitre jut, elkezdi Istent dicsőíteni, és megvallja őt élete Urának. Itt is azt mondhatjuk el, amit már eddig is elmondtunk, hogy nincs az életnek egyetlen olyan területe sem, ahol a dicsőség Lelke nem tudná elvégezni a maga áldott munkáját.

            A dicsőség Lelke azt az életprogramot tűzi elénk, amit legvilágosabban a mi reformátorunk, Kálvin János fogalmazott meg: egyedül Istené legyen a dicsőség. Kálvin szenvedélyesen küzdött Isten dicsőségéért és ilyeneket mondott: „inkább ezerszer vesszen el ez a világ, inkább mint hogy az Isten dicsősége a legkisebb dologaban is csorbát szenvedjen”. Kálvin odáig megy, hogy ki meri mondani, hogy az egész világ az Isten dicsőségének színterévé kell váljon.

            A dicsőség Lelke is összekapcsol bennünket, azokban akikben  a dicsőség Lelke munkálkodik meglátják egymásban is ezt a munkát. Persze ez a dicsőség bennünk csak töredékes, nem teljes. A Sátán épp ezzel vádol és bizonytalanít el minket, hogy rámutat bűnünkre, hiányosságainkra és kérdezi: hol van itt Isten dicsősége? Hisz látod elbuktál, szeretetlen, önző voltál, nem segítettél, tisztátalan vágyak támadtak a szívedben.  Ez így is van, de itt is elmondhatjuk, hogy akikben a dicsőség Lelke van, azok egy szent harcban állnak, harcolnak a test és vér ellen, harcolnak a bűn és Sátán ellen. Ebben a harcban lesznek bukások, fogjuk kiáltani: óh én nyomorúlt ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak eme testéből? De leszenek csodálatos győzelmek is, amikor kiáltjuk: de hála legyen az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. És az lesz, hogy egyre kevesebb lesz a vereség és egyre több a győzelem.

            A dicsőség Lelke tudja jól, hogy mi még nem vagyunk a célnál, még csak útban vagyunk. De tudjuk azt, hogy az út hova vezet, az Isten dicsőségébe. Pál apostol használ egy szép képet erre: mi örökösök vagyunk. Az örökös még nincs a vagyon birtokában, de tudja , hogy egyszer az majd az övé lesz. Lehet, hogy most még szegénységben és szükségben él, de egyszer nagy gazdagság birtokába fog jutni. És megkapta már az előleget, ami nem más mint a Szentlélek. A Szentlélek bizonyossá tesz afelől, hogy az előleg után jön a fizetés, mert Isten nem végez félmunkát, amit ő elkezdett bennünk , azt el is fogja végezni a teljes váltság napjára.

            Akkor ő elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, feltámaszt minket porunkból egy olyan dicsőséges testben, amiben színről-színre látjuk meg az Urat. Akkor a Szentlélek munkája már megszűnik. A Jelenések könyvében már nem találkozunk a Szentlélekkel, mert az ő munkájára már nem lesz szükség, ott már csak az Atya és a Fiú lesz. De addig óriási szükségünk van a változás, az igazság, a szentség, a szeretet,  az élet és a dicsőség Lelkére.

            Még valami személyeset hadd mondjak el. Hétfő este nagyon kétségbe voltam esve, mert csak 15-ön voltunk, este ágyamban az Úrhoz kiáltottam és Isten kegyelmesen meghallgatta imádságom, hisz utána több mint 80-an jöttek az alkalmakra. Ezért is az övé legyen minden dicsőség Hiszem, hogy azok, akik eljöttek, nem bánták meg, mert gazdagodtak hitben, ismeretben és Isten Lelke ezáltal is még jobban kiáradt az életükbe. Hálát adok Istennek, hogy ezen a nagyhéten is átvezetett, s adott nekünk örömöt és kegyelmet. Áldja meg az Úr ünneplésünket is gazdagon, Lelkének kiáradásával.

Ámen.

Elhangzott a Marosvásárhely-Alsóvárosi gyülekezetben 2017 pünkösd nagyhetén