1. Bevezetés
A kéz az egyik legfontosabb testrészünk, amivel
tulajdonképpen szinte minden munkát elvégzünk. Nagyon sok szólás, közmondás,
kifejezés is mutatja ezt. Ilyenek: áldott a sok kéz, sok kéz hamar kész, kéz
kezet mos, nem tudja a bal kéz, hogy mit tesz a jobb, két balkezes. A Biblában
is rengetegszer olvasunk a kézről. A héber nyelvben erre két szó is van, a JAD,
ami kb. 600-szor fordul elő, és a KAF ami inkább a tenyeret jelenti, ami kb.
200-szor fordul elő. A „kéz” szó nagyon sokszor szószerinti jelentéssel
szerepel, de talán még többszöt használatos átvitt értelemben. Pl. a felemelt
kéz jelenti az esküt, a kinyújtott kéz a hatalmat, a kézen hordozás az
oltalmat, védelmet. De van szó a Bibliában a kézrátételről is, ami szintén egy
jelképes üzenetet hordoz, de erről ebben az előadásban nem fogunk szólni. Mivel
az anyag óriási, most csak az Ószövetségről fogunk beszélni, mivel az
Újszövetségben sokkal kevesebb szó esik már Isten kezéről. Megpróbálunk valamit
felvillantani abbaól a nagy gazdagságból, amit az „Isten keze” kifejezés
hordoz. Ez így ebben a szószerkezetben kb.200-szor fordul elő. Mi nyilván
tudjuk azt, hogy Isten Lélek, és mint ilyennek nincs úgy keze, mint az
embernek. De a Szentírás nem tud másképp beszélni Istenről sem, mint úgy, hogy
emberi képeket használ fel. Mi ezeket a teológia nyelvén „antropomorf” vagyis emberhez hasonló képeknek nevezzük.
Isten olyan nagy és
annyira más, hogy mi pontosan nem is tudjuk megfogalmazni, hogy ki is Ő és mit
tesz. Isten léte, cselekedete bizonyos mértékig titok marad a mi számunkra. Ha
ez nem így lenne, akkor Isten nem is lenne Isten. De a nagyszerű az, hogy
Istent mégis meg lehet ismerni, és Vele közösségben lehet lenni. Isten az igében úgy mutatkozik be, mint akinek van keze, lába, szeme, füle,
szája, orra, sőt még szíve is. Ez nagyon különös, hisz Isten szigorúan
megtiltotta, hogy mi Őt valami módon is elképzeljük, kiábrázoljuk. Tette ezt
azért, mert az összes pogány vallás, elképzeli a maga isteneit s képeket,
szobrokat készít róluk. Ezek pedig nagyon is hasonlítanak az emberekhez, pl.
riavalizálnak egymással, féltékenyek egymásra, vagy jó esetben együttműködnek
egymással. Isten azonban egészen más, mit az ember, Őt nem lehet emberekhez
hasonlítani. De mivel Ő személy, ezért közösségben lehet lenni vele,
beszélgetni lehet vele, meg lehet szólítani, kérni lehet tőle.
A Biblia különös módon báz
az „egészen más” Istenről beszél, mégis nagyon emberközeli. Az ember pedig nem
más, mint Isten képviselője a földön. Mint ilyen felelősséggel tartozik az
egész teremtett világért, s benne a teremtményekért. Az ember meg kell őrizze
méltóságát, ezért példáúl az Ószövetség szigorúan megtilt minden szexuális
kapcsolatot az állatvilággal, ami pedig a pogányoknaál egy mindennapi,
megszokott dolog volt.
Az antropomorf képek tehát
azt akarják sugallni, hogy Isten nagyon közel van az emberhez. Nyilván ott van
benne a különös kettősség, mert Isten egyrészt magasztos, fenséges, önmagának
elégséges, akinek senki másra nincs szüksége, hogy boldog lehessen, másfelől
azonban Isten odafordul az emberhez, közösségre akar lépni vele, jelen akar
lenni az ember életében. Ez az Ószövetség idején az istentiszteletben a
legnyilvánvalóbb, ami a szíve az Istennek népével kötött szövetségnek. Isten
közeledik az emberhez, és ezzel megadja az embernek is a lehetőséget, hogy
közeledhessen Istenhez.
2. Isten teremtő keze
A ember kezének óriási
szerepe van. Mi lenne velünk, ha nem lenne kezünk? Hisz mindent azzal fogunk
meg, azzal dolgozunk, azzal formáljuk ezt a világot.
Az „Isten keze” kifejezést
szinte minden esetben Isten cselekvésére utal. Isten keze hatalmas, azzal tud
teremteni, de rombolni is. A prófétai üzenet gyakran így kezdődik: így szól az
Úr. A próféciákban nagyon sokszor esik szó arról, hogy mindent Isten keze
alkotott. (és.66,2 az én kezem alkotta mindezeket) Nyilván a „mindenek” alatt a
mennyet és a földet kell érteni, és mindent ami azokban van. De Isten keze
formálta külön-külön is pl. az égboltozatot (Zsolt.19,2) a szárazföldet (Zsolt.95,5)
De az Isten kezének legnagyszerűbb alkotása az ember. „Kezed teremtett és
erősített meg engem. (Zsolt.119,73).
Az És.64,8-ban Isten a
fazekas képében jelenik meg. „ Es most Uram, Atyánk vagy Te, mi vagyunk az
agyag, Te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan..” Ezt a
legszebben a 139-ik zsoltár énekli meg, ami arról szól, hogy Isten keze már az
anyaméhben megformált minket.. De szól erről Jób is: „Bőrbe és húsba
öltöztetteél, csontokkal és inakkal láttál el.” (Jób 10,11).
A hívő ember számára nagy
vigasztalás, hogy semmi sincs ezen a világon, amit ne Isten keze alkotott
volna. Az egész világmindenség az Ő hatalmas és bölcs kezének az alkotása. És Ő
nem csak alkotott, hanem mindenről gondot is visel. Nagyszerű megfogalmazása a
Káténak, hogy Ő mintegy kézen tartja és igazgatja ezt a világot. Ő minden
felett uralkodik, a tenger és a száraz felett, minden az Ő terve szerint
történik, és mindennek az Ő általa elvégzett célba kell beérnie. Az ember
tisztában kell legyen mennyei eredetével, s mint ilyen kell viselkedjen a
Teremtőjével, embertársával és a teremtett világgal szemben. Minden ember
egyedi és minden embernek egyedülálló küldetése van, még annak a magzatnak is,
aki anyja méhében elhal. Mert Isten nem téved.
3. Isten hatalmas keze
A kéz erejéről emberi
viszonylatban is szoktunk beszélni. Beszélünk erős kezű vezetőről, kemény kezű
uralkodóról. A kéz a Bibliában is nagyon sok esetben a hatalom jelképe, és ez
egyaránt érvényes Istenre és emberre.
Az 1 Móz.49,24 egy
nagyszerű képet használ. Jákób a halálos ágyán hivatja fiait. Mindegyikhez
személyes üzenetet intéz, ami hol vigasztaló, hol pedig megszégyenítő,
leleplező, ítéletes. Józsefnek egészen különös dolgokat mond. Jákób, őt egy
nyílhoz hasonlítja, ami fel van húzva s rá van helyezve a nyílvessző. Egy ókori
nyíl kifeszítéséhez komoly erőre volt szükség. A József nyíla kifeszítve marad,
akkor amikor a többi nyilasok rá
támadnak. Vajon ez alatt a saját testvéreit kell érteni? Nem tudjuk, de erre is
gondolhatunk. A kérdés azonban az, hogy honnan van reje Józsefnek a nyíl
kifeszítéséhez? Nos, az ige ezt is elmondja: Jákób Hatalmasától. Milyen
nagyszerű kifejezés ez. Úgy képzelhetjük ezt el, mintha Isten rátette volna
erős kezét a József gyenge kezére, és így az ő kezébe hatalmas erő áradt. Ez
egy csodálatos bátorítás a mi számunkra is, hogy így erősít meg Isten keze
meinket is, amikor valami nehéz munkát kell elvégezni
A 2 Móz.6,1 Isten hatalmas
kezéről beszél. Az előzménye ennek az, hogy Mózes panaszkodik Istennek népének
nyomorúságáról, s ekkor mondja Isten, hogy Ő hatalmas kézzel fogja népét
kihozni Egyiptomból. A szó keményet, illetve kősziklát is jelent, Isten keze
tehát olyan kemény, mint a kőszikla. A fáraó és népe megpróbál ellenállni, de
végül is fel kell adják a harcot Isten hatalmas, kemény kezével szemben.
A 4 Móz. 11-ben azt
látjuk, hogy Mózes összeomlik. Nem látja maga előtt a következő lépést. A nép
egyfolytában vádaskodik és panaszkodik. Isten ekkor megígéri, hogy annyi húst
fog adni, hogy a végén már meg is undorodnak tőle. Mózes ezt nem akarja
elhinni. Erre Isten azt mondja neki: hát megrövidült az Úr karja?(4 Móz.11,23)
Mózes azt gondolja, hogy Isten keze túl rövid, nem tud mindenhova elérni,
vagyis bizonyos helyzetekben tehetetlen.Ez a mondat évszázadok múlva szószerint
visszatér az És.50,2-ben : olyan rövid már a kezem, hogy nem válthat meg? S jön
nemsokára a megnyugtató válasz: nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne
szabadíthatna. Tudnunk kell, hogy a „rövid kéz” kifejezés az ókori Keleten a
tehetetlenség, a gyengeség kifejezője volt. Azt jelzi, hogy valakinek a hatalma
bizonyos területekre nem tud elérni, bizonyos dolgokat nem tud megtenni. Erre
mondja bátorításként a próféta, hogy Isten keze nem ilyen, az nem rövid,
mindenhova elér, semmi se vonhatja ki magát uralma alól és mindent meg tud
cselekedni. Mekkora vigasztalás ez az Isten népe számára. Mert hány olyan
helyzet van az életünkben, ahol mi gyengének és tehetetlennek érezzük magunkat,
amikor nehéz körülmények közé kerülünk, fájdalmas események történnek velünk, a
halál hatalma vesz körül, amikor nem látjuk Istent. Ilyenkor viagsztaljon
minket is ez a tudat, hogy Isten keze nem rövid, nem tehetetlen, Ő tud és fog
is segíteni bajunkon.
4. Hogyan tapasztaljuk meg
Isten kezét?
Isten kezét mi nagyon
sokféleképpen tapasztljuk meg. Ha az Úr keze ránehezedik valakire, akkor
érezzük erejét, súlyát, komolyságát. De sokszor a ránehezedő kéz a prófétákat,
Isten embereit alkalmassá teszi egy bizonyos feladat elvégzésére. Adjunk erre
pár példát. Amikor a lantos keze játszani kezdett, az Úr keze megérintette a
prófétát, olvassuk a 2 Kir.3,15-ben. A lantos játéka közben az Úr erőt adott
Elizeusnak, hogy üzenetét tudja elmondani.
Ezékiel prófétáról
többször is olvassuk, hogy rajta volt az Úr keze, ilyenkor mindig tudott
prófétálni, alkalmassá vált a szolgálatra. A fogságra való hurcolás után 5
évvel Babilonban a Kébár folyó partján az Úr keze ismét rajta van, ekkor kapja
az első látomását, a 3,14-ben azt olvassuk, hogy Isten nehéz keze nehezedett
rá. Ez egészen más, mint amikor pl. a filiszteusokra nehezedett az Úr nehéz
keze. (1 Sám.5,11) Őket bűntette, Ezékielt erősítette a nehéz kéz. A prófátának
egyfelől erezni kell, hogy mekkora teher és felelősség van rajta, amikor Isten
üzenetét tovább adja, másfelől azonban éreznie kell azt a segítséget, amit az
Úrtól kap feladata teljesítésére.
Esdrásnál is olvassuk,
hogy az Úr keze rajta volt. Ő visszautasította király ajánlatát, hogy katonai
kísérettel érkezzen vissza Jeruzsálembe, s azt mondja a perzsa királynak:
Istenünk jóakarata ( az eredeti szövegben: keze) van mindazokkal, akik őt
keresik. Ez be is igazolódott, hisz később így tesz bizonyságot: Istenünk keze
nyugodott rajtunk, és megszabadított az úton ránk leselkedő ellenség kezéből.
Nagyon érdekes itt, hogy az Úr keze szabadít meg az ellenség kezéből. Az Úr
keze erősebb, mint az ellenségé.
5. Amikor Isten keze ellenünk
van
Az Ószövetség sokszor
beszél arról, hogy Isten keze egy nép vagy egy ember ellen van, s ez nem jó
dolog. Mondjunk erre is pár példát. Az 5 Móz.2,15-ben Mózes arról beszél a
népnek, ami a pusztai vándorlás alatt történt. S azt mondja egy adott
pillanatban: az Úr keze volt rajtunk, de itt helyesebb lenne : ellenünk. A Bírák 2,15-ben azt olvassuk:
ahova csak kivonultak, mindenütt elérte őket az Úr keze, hogy bajt hozzon
rájuk. Ezt Izrael népéről mondja az ige, akik elpártoltak Istentől és a
bálványokat imádták. Ha Isten keze valaki ellen fordul, akkor annak semmi sem fog
sikerülni. Sámuel búcsubeszédében figyelmezteti a népet, hogy ha nem hallgatnak
az Úr szavára, az Úr keze ellenük fordul (1 Sám. 12,15)
Amikor Dávid a
népszámlásás után látja, hogy pusztul a nép, akkor azt mondja az Úrnak, hogy
inkább ellene forduljon az Úr keze. De ennek az ellentéte is igaz. Ha ilyen
rettenetes dolog az, ha Isten keze ellenünk van, akkor mekkora áldás az, ha az
Ő keze velünk van. Erre szép példa az 1 Krón.4,10, ahol Jábes ezt mondja
imádságában: bárcsak kezed velem lenne. Tudja, hogy Isten keze vele lesz és így
sok áldásban és győzelemben lesz része. Milyen fontos üzenet van ebben a mi
számunkra is. Milyen szomorú az, ha Isten keze egy nép, egy ember ellen van, de
milyen áldott dolog, ha az Úr keze velünk van. Ha engedetlenek vagyunk, ha
elhagyjuk Istent ellenünk lesz, de ha megtérünk hozzá, ha engedelmeskedünk
neki, akkor biztosak lehetünk abban, hogy keze velünk lesz és megáld minket.
6. Isten keze a különböző
ószövetségi könyvekben
Erről rengeteget lehetne
mondani, de csak néhány fontos igehelyet említsünk. Az 1 Sám.6 beszámol arról,
hogy miután a frigyláda egy csata elvesztése után a filiszteusokhoz kerül, az
rájuk csupa bajt, próbát, csapást, betegséget hoz. Érzik, hogy az Úr keze rájuk
nehezedik, ezért azon tanakodnak, hogy a frígyládát küldjék vissza a zsidóknak,
hogy ne nehezedjen rájuk tovább is Isten keze.
A Mózes búcsuénekében azt olvassuk,
hogy Isten az égre emeli kezét, ez az eskütételt, az üzenetet komolyságát
jelzi, de a kéz felemelése az áldás mozdulata is volt.
Talán senki nem beszél
annyit az Isten kezéről, mint Jób. Ő az Ószövetség nagy szenvedője. Ha valaki
ismerte az Isten kezét, akkor az ő volt, s ez számára nem volt könnyű dolog. De
az a nagyszerű, hogy ő megtisztulva hitben megerősödve került ki abból a próbából,
amit Isten keze hozott rá. A Jób
10,8-ban így panaszkodik: kezed formált és alkotott, mégis elfordulsz és
megrontasz engem? A formálni héber szó más magánhangzókkal azt jelenti:
fájdalmat okozni, szomorúvá tenni, itt valószínűleg így kellene fordítani. Jób
nem érti, hogy miért okoz neki fájdalmat az Isten keze. Jób 12-ben egy sok
fejtörést okozó ige van. Jób itt azzal vádolja barátait, hogy ingerlik Istent
és kezükben tartják Őt. A kifejezés onnan származhat, hogy a pogányok a
kezükben tartották a pogány isteneik szobrocskáit, illetve mindenhova magukkal
vitték. Eszerint ezek a barátok úgy érzik, hogy ők tudják pontosan, hogy Isten
mit és miért cselekdetett, mintegy saját kezükben tartják Istent. A Jób 13,21-ben
Jób azt kéri Istentől, hogy vegye le róla a kezét, ami ebben az esetben azt
jelentené, hogy véget érne a szenvedése, ami már-már elviselhetetlen a
számára..
A Zsoltárok könyvében is gyakran találkozunk az
Isten kezével, sokszor szép, költői formában. A zsoltárok általában megéneklik
Isten nagy tetteit, amit Ő akár Izrael életében, akár a zsoltárosok életében
cselekedett Dávid egy adott ponton így kiált: kezed fenyítése miatt
elpusztulok. Teljesen ki van merűlve, úgy érzi, hogy nem tud tovább menni, hogy
most már mindennek vége. De ebben ott van a kérés: segíts. mielőtt még
elpusztulnék! A teremtési zsoltárokban is találkozunk az Isten kezével. 104,28:
ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból. Ha Isten tehát megnyitja kezét, akkor
minden termetménynek bőségesen lesz eledele. Isten gondoskodó szeretetét
jelenti a megnyíló kéz, ami egy gyönyörű hitvallás is egyben. A 109-ik zsoltár
egy panasz-zsoltár, amiben ezt olvassuk: hadd tudják meg, hogy a te kezed műve
ez. Itt a zsoltáros segítségért kiált, és ha az megjön, akkor az a hő vágya,,
hogy ebben ellenségei is ismerjék fel Isten kezét.
A 139-ik zsoltárban Dávid
így vall: fölöttem tartod kezedet. Ebben Dávid azt a hitét vallja meg, hogy
Isten mindent tud, ami történik vele, vigyáz rá, akárhol is legyen, mindig és
mindenütt Isten kezében tudhatja magát. De szólnak a zsoltárok arról, hogy
Isten keze vezet, nevel, megóv a bűntől.
A prófétáknál is sokszor
találkozunk az Isten kezével.. Ésaiás 11,11-ben arról van szó, hogy Isten másodszor
is kinyújtja kezét, hogy megvegye a népe maradékát. Ez az isteni kiválasztás
mozzanata, Isten egy olyan helyzetben választja ki és tarja meg népét, ami
emberileg lehetetlennek látszik. És.25,10-ben az áll, hogy Isten keze nyugszik
a hegyen, ez egy tartós folyamatot jelöl, hogy Isten nem csak pillanatnyi üdvöt
és örömöt ad, hanem örökkétartót. Ennek népe szüntelen örvendezhet. Szintén
Ésaiásnál van egy másik különös ige, az És.25,11: széttárja ott kezét, ahogy
széttárja az úszó, hogy ússzék. Egyedülálló kép ez, ami Istent egy úszóhoz
hasonlítja. Itt különben egy Moáb elleni próféciáról van szó, és a kép azt
jelenti, hogy ahogy az úszó megtöri a hullámok erejét, úgy töri meg Isten az ő
ellenségének hatalmát és támadását. És.49,22-ben ezt olvassuk: íme fölemelem
kezemet a népek fölé. A kéz felemelése a Bibliában vagy esküvést, vagy pedig
egy direkt beavatkozást jelent. Itt a második jelentésről van szó, Isten
beavatkozik, úgy hogy még a pogány népeket is szolgálatába állítja.
A Jer. Sir. 1,14-ben azt
olvassuk: „saját kezével rótta rám vétkeim igáját.” Ennek a versnek a fordítása
elég nagy nehézségek elé állít. Csak a szövegösszefüggésből érthető meg, hogy
mit is akar mondani. Tulajdonképpen a vétek igájáról van szó. Az iga egy olyan
fa, amit az állatok nyakába tesznek, hogy azzal húzzák a szekeret. Tudjuk azt,
hogy emberek számára készített iga is volt, hogy ők könnyebben cipelhessenek
egy nagyobb tehet. Itt a bűn és bűntetés közötti összefüggésről van szó. Arról,
hogy Isten az Ő népét egy idegen hatalam kezébe adta. A bűn nem maradhat
bűntetlenül, Isten haragjában egy idegen nép uralmát helyezte népe vállára.
Ugyancsak a Jer.sir.3,3-ban olvassuk: ellenem fordítja kezét mindennap. Ez egy
érdekes ige, aminek alapjelentése, amikor a kenyeret a kemencében megforgatják,
hogy mind a két fele süljön meg. De azt is jelenti, amikor a harci szekeret egy
ellenkező irányba fordítják. Az ellenség el akar menekülni Isten elől, de előle
senki sem tud elmenekülni, ez a képnek a jelentése.
Összefoglalásképp: a
prófétáknál Isten keze az Ő hatalmát jelenti, amelyik megítéli a pogányokat, de
megítéli a saját népét is, ha az vétkezik ellene. De ez a kéz szabadítást is
adhat, akkor is, amikor azt már senki sem reméli.
7. Az Isten kezében lenni
Az Ószövetségben nem csak arról olvasunk, hogy Isten keze tesz valamit,
hanem arról is, hogy emberek, népek az Ő kezében vannak. Az 5 Móz.33-ban Isten
áldást ad Izrael törzseire, úgy ahogy Jákób halálos ágyán megáldotta fiait. A
bevezetőben Mózes azt mondja : minden szentje kezedben van, vagyis Izrael
népének minden tagja Isten kezében tudhatja magát és ez kimondhatatlan
biztonságot jelent neki. Az Ószövetség számtalanszor tesz bizonyságot arról,
hogy minden élő, minden élet, minden termtmény az Isten kezében van. Minden ott
van az Ő hatalmában, Ő mindenek felett Úr. A földön semmi sem történhetik, ami
az Ő hatalmán kívűl lenne. A Zsoltárokban azt olvassuk, hogy életünk ideje is
az Ő kezében van. (Zsolt.31,16) Tehát az idő sincs a mi kezünkben, hanem az Ő
kezében van, de ez vigasztaló a mi számunkra. A Zsolt. 95,4 szerint Isten
kezében vannak a föld mélységei. Az ókorban a föld mélysége a halált és a
halottak birodalmát jelentette, vagyis Isten a halál felett is Úr, az sincs az
Ő hatalmán, uralmán kívül. Magasság és mélység az Ő hatalmában van. Isten
gyermekei megtapasztalják kezének oltalmát, vezetését, hűségét. Mi mindenben
ennek a kéznek a segítségére, megtartó erejére vagyunk utalva, e kéz nélkül
semmit sem cselekedhetünk. De bízhatunk benne és mindent tőle várhatunk.
8. Letenni, elvenni az Isten
kezéből
Azon túl, hogy a Szentírás
azt tanítja, hogy minden az Isten kezében van, minket is felszólít, hogy
mindent az Isten kezébe tegyünk, illetve mindent onnan vegyünk el. Aki örömét
és bánatát nem teszi le az Isten kezébe, az nem ismeri az igazi lelki békességet.
Isten gyermekei mindent, ami őket éri, ami velük történik, azt letehetik az
Isten kezébe.
A 2 Krón.30,8-ban van egy
nagyon érdekes ige: adjatok kezet az Úrnak, vagyis fogjatok kezet az Úrral. Mi
a kis gyermekeket szoktuk bíztatgatni: adj kezet a bácsinak, néninek. Sokszor
ilyenkor a kisgyermek a bal kezét nyújtja a jobb helyett. Ez egy nagyon merész
kifejezés a Bibliában.: kezet adni, kezet fogni az Úrral. Azt még értenénk, ha
azt kérné: adjátok oda szíveteket az Úrnak, de itt nem erről van szó. Mit ért a
krónikás ez alatt? Nem könnyű megmondani. A legtöbb írásmagyarázó itt a
szövetségre gondol. Mások az Istennel való megbékélésre gondolnak.
Sokal gyakoribb az „Úr
kezébe tenni”. kifejezés. De a Zsolt.104,14-ben arról hallunk, hogy az Úr látja
a bajt és fájdalmat és azt kezébe veszi. A zsoltáros nehéz helyzetben van, az
istentelenek csufolódnak rajta, s ekkor ő a baját Isten kezébe teszi, Isten
pedig a bajt és csúfolódást a kezébe veszi. A Jézus halála előtt kereszten
elmondott szavát mindnyájan ismerjük: Atyám, a te kezedbe teszem le az én
lelkemet, ami tulajdonképpen a Zsolt.31,16 parafrazált idézése. Mi az életet, a
lelket Istentől kaptuk és neki kell majd egyszer visszadjuk. Tudjuk azt, hogy a
zsidó hagyományban ez egy esti ima keretében hangzott el, de ott nem a halálra
gondoltak. Jézus szájában ez az ige egy egészen sajátos értelmet kap, és ez az,
hogy nincs vége az életnek a halállal, az csak átmenetel. Az Úr Jézus most
leteszi lelkét , életét az Atya kezébe, hogy 3 nap múlva azt onnan újra
felvegye. Ebben már a feltámadás reménysége fénylik, a mi feltámadásunkké is. Nemsokára
az első mártír, István is ezzel a mondattal az ajkán hal meg, jó lenne, ha majd
eljön a mi óránk is, ha ezzel távoznánk ebből a világból.
9.Adni az Isten kezéből
Amikor a templom építésére
beérkeznek az adományok, Dávid hálát ad az Istennek. Ezt az 1 Krón.29,14-ben
olvassuk: bizony Tőled van minden, és azokat adtuk most Neked, amiket a Te
kezedből kaptunk. Ez az ima egyfelől hálaadás, dicsőítés, másfelől annak a
megvallása, hogy minden jónak Isten a forrása. Az Isten kegyelmes ajándéka az,
ha az ember tud adni. Ez az ige bekerült a zsinagógai liturgiába, s ez valóban
egy nagyszerű gondolat: Isten visszakap tőlünk valamit abból, ami amúgy is az
Övé. Jó ha ezt minden adakozásnál meggondoljuk, ha ezt jobban tudatosítanák a
híveink, nem lenne annyi baj, gond az anyagiak körül.
10. Amikor Isten keze
láthatatlan a sötétben
Milyen csodálatos, amikor
Isten kezét világosan látjuk, úgy a történelemben, mint a személyes életünkben.
De ez nem mindig van így sajnos. Sokszor úgy érezzük, hogy Isten keze tétlen és
tehetetlen. Ilyenkor lelkileg sötétségben vagyunk és félünk. Ilyen pl. a 28-ik
zsoltár. Ez Dávid panaszát tartalmazza. Ő most nagy szükségben van, de ugyanakkor
bízik is az Úrban. Dávidot igazságtalanul vádolják, ő ezt a helyzetet Isten elé
hozza, és kéri Istent, hogy ezt most Ő bogozza ki, adjon neki igazat. Ezt azzal
indokolja, hogy ellenségei nem látják Isten cselekedetét és kezének munkáját.
Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy nekik nem fontos az, amit Isten cselekszik.
S ez azért van így, mert lelkileg sötétségben vannak. Ésaiás is beszél arról,
(26,11) hogy az emberek nem látják felemelt kezét. A felemelt kéz itt Isten
hatalmára utal. Isten hatalma meglátszik a történelemben, de ezt sok ember nem
látja.
Számunkra ebből az a
tanulság, hogy tanuljuk meg mindig és mindenben látni az Isten kezét. Higgyük
azt, hogy a maga idejében az Ő keze igazságot fog szolgáltatni, legyen ez
vigasztalás az üldöztetés, háborúságok idején.
11. Isten keze megpróbál és
ítél
Már eddig is többször
hallottuk, hogy Isten keze ítéletet gyakorol. Itt nem csak a bűntetésre kell
gondolnunk. Isten keze az ítélet által gyermekeinek az életében munkálhat
megjobbulást, megtisztulást. Ezt talán a legvilágosabban a Jób életében látjuk.
A Sátán azt mondja Istennek: de bocsássad csak rá kezedet, sújts le vele
mindarra, ami az övé. A Sátán figyeli a Jób életét, hogy milyen kegyesen él. S
felteszi a kérdést: vajon Jób csak érdekből szolgálja Istent, csak azért, mert
olyan gazdagon megáldotta? A Sátán Jóbot haszonleséssel vádolja. Teszteljük
csak ezt le, javasolja a Sátán. Ha Isten kezét rábocsátja, megpróbálja, akkor ő
végleg el fog terülni. És Isten elfogadja a javaslatot, és megpróbálja Jóbot.
Jób ezt úgy éli át, hogy Isten keze őt szétvagdalja. Egy másik helyen arról ír,
hogy senki sincs, aki kiszabadíthatna az Isten kezéből. Ha valakit Isten
próbál, akkor ennek a kéznek nem lehet ellenállni. Ha valaki átélte,
megtapasztalta, akkor az Jób, hogy mit jelent, ha Isten keze megpróbál valakit.
Kéri barátjait, hogy könyörögjenek érte, mert Isten keze érintette őt. Az
„érint” szó az eredeti szövegben sokkal erőteljesebb, összetörést,
fájdalmat okozást jelent.
Látjuk tehát azt, hogy
Isten keze megpróbálhat egy országot, egy népet, vagy egy embert. Még a Sátán
is elérheti azt, hogy súlyos próbák érjék az embert. De Isten keze határt szab
a próbáknak, nem engedi, hogy Jób ebbe beleheljon s végül megtisztulva, hitben
megerősödve kerül ki ebből a próbából. Az igazak szenvedése mindig egy
megfejthetetlen titok, de ebben is vigasztal, hogy ez sincs Isten tudtán kívül
és hogy Isten ezzel is gyermekei javát és
üdvösségét szolgálja.
12. Isten keze véd és segít
A próféták igehirdetése
legtöbbször vigasztalással, bátorítással fejeződik be és üdvígéreteket
tartalmaz. Isten nem hagyja népét kilátástalanságban és tehetetlenségben. Az 1
Kir.18,46-ban azt olvassuk : Isten keze Illésen volt. A Kármel-hegyi harcnak
vége van, amikor Isten végzett Baál prófétáival. Nagy eső készülődik, az ég
elsötétűl. De Isten keze Illésen van, hogy megolatalmazza őt Jézabel
haragjától.
A Jób 5,18-ban azt
olvassuk, hogy az Úr keze megsebez, de be is gyógyít, itt is Isten segítségéről
van szó. Ugyanaz a kéz, ami sebeket üt, tud gyógyitani is. A Zsolt 80,18-ban
azt olvassuk, hogy Isten jobbja az ember fiával van, ami lehet utalás a
Dán.7,13-ra s így akár Jézus Krisztusra is. Isten keze oltalmat jelent az övéi
számára.
Egy nagyon szép képet
használ Ésaiás próféta a 49,2-ben: keze árnyékában rejtett el engem. Milyen
vigasztaló azt tudni nekünk, hogy Isten keze oltalmaz és segít, hogy ez az kéz
az övéibe mennyei erőt sugároz az élet különböző nehéz helyzeteiben, a próbák
közepette.
Végszóként: még sok
mindent el lehetne mondani Isten kezéről, de most az idő hiánya miatt is legyen
ennyi elég. Az előadással gondolatokat akartam ébreszteni, hogy ha ezután az
„Isten keze „ kifejezést halljátok olvassátok, akkor gazdagabb legyen ennek az
üzenete a ti számotokra. Ezzel az előadással sem szeretnék mást tenni, mint
erősíteni benneteket a hitben, ahogy az én hitem is erősödött és gazdagodott,
miközben azt az előadást írtam. Bízzuk egyre jobba magunkat Isten kezére, oda
tegyünk le mindent, onnan vegyünk el mindent. Ez a kéz eddig is hatalmasan cselekedett,
most is cselekszik és mindig is cselekedni fog. Ez a kéz vezet, vigasztal,
támogat és gyógyít. Ez a kéz erősen tart minket, ebből a kézből senki és semmi
se tud kiragadni, s egyszer ez a kéz fog minket a halál sötét és félelmetes
völgyén is átvezetni. Ha ezt ezen előadás által ezután még jobban
megtapasztaljuk, akkor ezért is legyen Istené minden dicsőség.
Marosvásárhylen, 2017 vérfagylalóan hideg januárjában Lőrincz István.
